Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Durva, pszichiátriai betegeket sértő jegyzet (FB)

Miért akar valaki folyamatosan jelen lenni az interneten? Miért fogok bele halloweeni versenyjáték megírásába, és angolra fordításába, miért nevezek a reblog maratonra, miért írok máshova is vendégposztot? Miért nem tudok kiszállni, abbahagyni? Vagy legalább régi jó blogger szokás szerint eltűnni, vagy fenyegetőzni az örökre abbahagyással? Exhibicionizmus? Ugyan már... Én csak annyit szeretnék elérni, hogy közöm legyen a normális emberek világához, és ugyan ez alapból megadatik minden "normális" emberi lénynek, nekem, úgy érzem, meg kell dolgoznom érte. Valami pluszt kell nyújtanom, "önkifejeznem", hogy le ne maradjak a normálisaktól. Mióta elfogadom a pszichiátriai kezelést, és elutasítom az alternatív elméleteket, teljesen más a nézőpontom. Mindenesetre az én fogamaim szerint van "jó pszichiátria", és "rossz pszichiátria", sajnos a rosszból van több. Nekem hosszú uatat kellett bejárni, különböző alternatív kezelési módszerek, szcientológia (erről talán majd írok bővebben), és megjártam az elavult, középkori pszichiátriai "kezelések" útját. Jelenleg több, mint 10 kilométerre kell eljárni az otthonomtól, hogy megkapjam a lehető legjobb kezelést. Nem én lettem volna, ha nem lett volna "afférom" a jelenlegi pszichiáteremmel, amikor megmutatták neki a blogom rá vonatkozó fejezetét. Két napra be is vágott miatta a megfigyelőbe, de mindketten tanultunk az esetből. Szerintem átjött az üzenet a blogposztból, és azt mondta a pszichiáterem, hogy hasznos volt neki egy más szemszögből látni a dolgokat. Ennyi a különbség. A volt pszichiátereim, akik elintézték nekem a gyámságot, nem tanultak, és nem is akartak tanulni tőlem semmit. Tanulni? Még csak meg sem hallgattak igazán, hozzám sem szóltak. Hivatásuk magaslatáról tettek rám. Nem tekintettek embernek a szó szoros értelmében. Persze velük is megvolt a "blog-affér", aztán ők úgy döntöttek, hogy úgyis megmutatják, ki itt a  főnök. Végül is a blog segített, amikor már nem volt más eszköz. Viszont, úgy érzem, a kezelésem elérkezett egy olyan pontra, ahol már nem lehet többet segíteni. Innentől a magam útját kell járnom, és nem harcolni a gonosz pszichiátria ellen, ami tényleg sok esetben gonosz. Csak egy példa, hogy bizonyos embereknek mi a véleményük rólunk, és ezt büszkén mutogatják egy közösségi oldalon:

https://www.facebook.com/notes/szalma-l%C3%A1szl%C3%B3/a-pszichi%C3%A1triai-%C3%A1pol%C3%B3-%C3%A9s-a-vekni-keny%C3%A9r/10200706924995097?pnref=story

És ameddig ez a nézet jelen van a közgondolkodásban (pszichiátriai ápolók osztják meg), addig nekem is itt a helyem a véleményemmel. Ilyen cinikus szart még nem olvastam, mellesleg a művészi értéke is 0. De sokan vannak, akik csápolnak neki, ezt már tényleg nem tudom minősíteni.

Biztos, hogy nem.

0 Tovább

Magyar Blogoszféra Felmérés - 2015

Idén is kezdetét vette a magyar blogoszférát felmérő kezdeményezés, a tavalyi tapasztalatokból okulva modernizált, és kibővített változat. Büszkén mondhatom, hogy én is véleményeztem a kérdőívet, még a kiadás előtt, és tettem is 1-2 szerény javaslatot.Tehát valahol még számít a véleményem...

Ismét közeledünk az év utolsó hónapjához, a számadások és statisztikák idejéhez. Egy évvel ezelőtt merült fel bennem a kérdés, hogy vajon kik lehetnek a magyar bloggerek, miről írhatnak, egyáltalán hányan is száguldozunk a digitális sztrádákon, hányan ontják magukból magyar nyelven a szót?

- írja Árpád, a felmérés szellemi atyja, és készítője. A felmérés hagyományosan az év december hónapjában készül, és a kérdőívekre adott válaszok alapján készült statisztikák elemzésére véleményem szerint már januárban sor kerül, mint a tavalyi évben. Tavaly nem szerepelt a Reblog a statisztikákban, reméljük, idén képviselteti magát eme blogplatform is.

Mindenképpen érdemes lesz összevetni a tavalyi és a mostani kitöltésemet, a tavalyit így töltöttem ki: Saját hostolású WordPress blog, azért blogolok, "Hogy kinyilvánítsam a véleményem, és kifejezzem a gondolataim", a témamegjelöléshez annyit írtam, hogy "én". Bejegyzéseimre kevesebb, mint fél órát szántam, és általában 500 szó alatt megoldotttam a kérdést. Egy év alatt teljesen megváltozott mindegyik kérdésre adott válaszom. Először is a Rebloogon vagyok, azért blogolok, hogy "Hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedjek", blogbejegyzésre már 2-3 órát szánok, és szerintem nem maradok 500 szó alatt, feltornásztam magam olyan 500-1000 szóra. Szóval ilyesmi kérdésekre lehet számítani, most úgy érzem magam, mint egy pszichológus hallgató, aki skizókat zaklat kérdésekkel, annyira azért nem vészes. A kérdőív megtalálható Árpád blogján http://arpadblog.hu, de tweetről is indítható:

Mindenkinek jó szórakozást a kérdőív kitöltéséhez!

0 Tovább

Broken - történet a családon belüli erőszakról

Na, ez az a játék, amit akkor sem találunk meg sehol, ha nagyon keressük. Méltán, vagy méltatlanul lett elfeledve, vagy csak nem kapott elég hype-ot, nem tudom. Akár felkapott játék is lehetett volna - a kényes témákról készültek mindig azok. Talán egy kis furcsasága van, ha egy történetszálat végigjátszunk, újra kell kezdenünk a játékot (itt ajánlom az F5-öt, legegyszerűbb megoldásként.) Egy négytagú család legfiatalabb tagjának, Mike-nak a szemén követhetjük végig egy család egy napját. Választhatunk, hogy felkelünk, vagy tovább húzzuk a lóbőrt, de akkor valaki nagyon rosszul jár (ez is egy történetszál, egyébként).

Minden egyes történetszálban egy-egy napot tölthetünk el egy-egy családtagunkkal, és ezáltal olyan információk derülnek ki róluk, amikkel eddig nem voltunk tisztában. Ez egy négy tagú család, van egy nővérünk, Sonya, aki nemigen törődik veled, általában sms-ezik a telefonján. De ha közeledünk hozzá, ő is jobban fog hozzánk viszonyulni, és meghív a suli után fagyizni.

Aztán eltölthetünk egy napot a édesanyánkkal, aki "valamiért" húsz évvel idősebbnek néz ki, mint valójában, ezt csak úgy érhetjük el, hogy hazudunk neki arról, hogy bánatanak az iskolában. Megtudhatjuk, mivel tölti a napjait.

Aztán elmehetünk apánkkal valami játékot játszani, amit előbb meg kell venni a boltban, róla annyi derül ki az elején, hogy elég csúnyán beszél, és eléggé ideges típus, de hajlandó velünk játszani. Egyébként Adam-nak hívják, ez a linuxos belépési neve is, hogy "Adam", és a jelszó pedig valami cápafilmnek a címe, nagy betűkkel, SHARKNADO, ennyit nehéz kitalálni a magyar olvasónak.

Az már a reggeliző aztalnál eldől, kivel fogjuk tölteni a napunkat, és kit fogunk jobban megismerni ezen a jeles napon.  Mégpedig attól függ, kinek mit mondunk, kihez hogy viszonyulunk, stb. A játékba nem nyúltam bele a számomra ismeretlen kódolás miatt, így lefordítani sem tudtam, bár a játék nyelvezete egy alapfokú angol nyelvismerettel is tökéletesen érthető. Direkt nem mondtam el, kinek mi a "hobbija", vagyis a devianciája, hogy a játékosnak is jusson felfedezésre váró terep. Amúgy enyhén nyomasztó, de az egész történet kiválóan demonstrálja, hogy mindenki őrült egy kicsit, senki se 100-as.

http://wrongtarget.com/wp-content/uploads/2014/01/broken.html

0 Tovább

A Nagy Testvér figyel

Mióta nyugtatókat szedek, gyanús vagyok mindenkinek. Főleg a szakkörben. Szinte drogosnak néznek, pedig valaki még többet szed, és nem látszik rajta. A múltkor megvolt erről az elbeszélgetés, tegnap pedig se szó, se beszéd, hazaküldtek szabadságra. Igaz, hogy már nagy volt a szakállam, meg egy rossz melegítóben jelentem meg (nem gondoltam, hogy a varráshoz is ki kell öltözni). Az is igaz, hogy előtte való nap sokáig chateltem a Facebookon SötétSzivárvánnyal, meg talán eggyel több nyugtatót vettem be, mint kellett volna, plusz reggel ötkor már csörgött a telefon is. Szóval figyelnek. Más azzal henceg, hogy egész éjszaka nem alszik, megint más meg azzal, hogy addig szedi sorban az altatókat, amíg el nem alszik. De már rengetegszer meg lett állapítva, hogy ami az egyiknek szabad, az a másiknak nem. Van az elit szoba, aki ott dolgozik, azoknak jóval több van megengedve, mint abban, amiben mi dolgozunk. Az elitesek egész nap pofázhatnak, táppénzre mehetnek, amikor kedvük tartja, élnek is vele rendesen, mi akik csak az előkészítő munkát csináljuk (varrás, vágás) szarba se vagyunk nézve, nem engednek el szabadságra, nemhogy táppénzre, és egés nap kussban kell lennünk.

Nagy Testvér

Mindegy, nem is ez a lényeg, nem érdekel, inkább az foglalkoztat, miért vagyok ennyire megfigyelve, és ki által, és hogyan. De főleg a miért:

1. Mióta már nem én vagyok a festő, ergo nem végzek fontos munkát, esetleg nélkülözhető vagyok, és van már a helyemre kinézve más...

2. Mivel az egész rehabilitáció a pszichichiátria "meghosszabbítása", és ezer szállal kötődik hozzá, esetleg szóltak az illetékesek, hogy nem kell engem annyira szeretni, hiába vagyok ott a kezdetektől, nélkülözhető vagyok...

3. Puszta szívjóságból aggódnak értem.

4. Valakinek nem tetszenek a blogom korábbi fejezetei, amikor még az egósabb részek domináltak, és azt szeretné, hogy most már lehetőleg addig szekáljanak, ameddig kell, ahhoz, hogy el lehessen távolítani.

5. Paranoid vagyok. (Tudom.) (És skizofrén.) (De nem hülye.)

Hajjaj, sejthető, hogy milyen lelkiállapotban voltam tegnap egy ilyen "hazaküldés" után... Hajjaj, talán a Szabi sorsára jutok, de ő kereste magának a bajt, azzal, hogy folyton szabadságon volt. Lehet, hogy én is keresem a bajt magamnak azzal amit írok, vagy inkább régebben írtam, és még mindig keresik/olvassák a durvább véleményemet egy durva kis helyi pszichiátriáról.

0 Tovább

Rivotril és kávé és alkohol

Mivel nap mint nap szükségem van ezekre, hogy ne szorongjak, rákerestem az interneten, és hatalmas baromságok kerültek elő. A találati listán előkelő helyen szerepel Stohl András, van, amelyik oldal egyenesen "drogügyi szakértő"-vé léptette elő, mert tartott néhány kötelező előadást ilyesmikről. Ilyen címek vannak, hogy "Stohl kipróbálta a börtöndrogot" = bevett egy szem rivotrilt. Aztán több helyen idézik azt a hülyeséget tőle, hogy:

„Na, akkor, néhány szót a rivóról, a börtön legkedveltebb és leggyakoribb kábítószeréről. A rivó egy gyógyszer, persze a börtönben szigorúan tilos. Ha egy szemet vesz be valaki, és mondjuk, kávét iszik rá, úgy érzi, mintha speedezne." Én nem vagyok túlzottan vizuális típus, de reggelenként az utcán nem 0 bespeedezett illetővel találkozna az ember. Ha már börtöndrog, akkor "dobogó", vagy "dobi tea", sok filter lefőzve, esetleg kávéval keverve, de nem akarok tippeket adni senkinek, szóval hagyjuk. A rivotrilnak nagy mennyiségben tényleg kábító hatása van, ennyi igaz a meséből.

A rivotrilnak igazán az alkohollal keverve veszélyes a hatása, hallottam már olyat, hogy valaki machete-vel próbált szétvágni egy rohamsisakot, majd a kezét kezdte vagdosni, valaki szexuális aktust próbált létesíteni egy teniszpályán, szóval  a variációk száma valószínűleg végtelen. Én is próbáltam már, de nem emlékszem semmire, csak arra, hogy 3/4 órát beszéltem az akkori barátnőmmel telefonon, csak arra nem emlékszem, hogy mit, esetleg a város egy teljesen másik pontján bukkantam fel, mint emlékeimben utoljára, éppen égetve kifelé a farmerom cigivel. A közbeeső emlékek kiestek.

Amúgy, mint mindenben, itt is a mennyiség számít, ha valaki megiszik a gyógyszerére, amit szed, egy üveg sört, még nem lesz semmi baja, max. elálmosodik. A kávéval és rivotrillal nem lehet "bespeedezni".

Még annyit a végére, hogy ez nagyrészt saját tapasztalat, de szerintem ér annyit, mint a gyógyszerekhez mellékelt, értelmezhetetlen utasítások, és mellékhatások felsorolása, amit egyesek már csak elvből sem olvasnak.

0 Tovább

Charles Bukowski: 3 nap és 4 éjszaka

Vasárnap eléggé erőt vett rajtam a depi, csak döglöttem egész nap, erőmből csak twitterezésre tellett. Tweet, retweet, és most már nem tudom, hogy lájkolás, vagy favolás, mert csillag helyett már itt is szívecske van. Szóval ezeket csináltam, írtam néhány semmit mondó bejegyzést a burára, míg végül rátaláltam Charles Bukowski tanácsaira a depresszióval kapcsolatban. A soundcloud-on magyarázza el, hogyan kúrálja a depresszióját. Nem is hittem volna, hogy voltak depressziós periódusai. Aki nem ismerné Bukowskit: 13 éves kora óta ivott, és masszív alkoholizmusa ellenére 84 évet élt. Persze rögtön ez ugrik be elsőre, de aki olvasta a könyveit, amikben végig piál, az nem csodálkozik ezen. Sör, bor, tömények, otthon, és kocsmában, vagy bárhol. Számtalan munkahelye volt hosszabb-rövidebb ideig, erről Tótumfktum című regényéből értesülünk, legtovább talán a Postán bírta, amiről  szintén regény született (Posta). Alkohol és szexuális aktusok sorozata jellemzi regényeit, no meg talán hm... a vécézés. Verseket viszonylag későn kezdett el írni, ugyanezzel az attitűddel és tematikával. Egyik méltatója így jellemezte: "regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos." A depressziós periódusok talán akkor érték utól, amikor Jane Cooney Baker, a nála 11 évvel idősebb özvegy (szintén alkoholista), hosszú ideig élettársa, halálra itta magát 51 évesen.

Vannak periódusaim, tudod, amikor egy kicsit gyenge, vagy depressziós vagyok. Bassza meg. Még a Wheatis sem csúszik le. Ilyenkor az ágyba fekszem három napra és négy éjszakára, behúzom az összes sötétítőt, és megyek az ágyba. Felkelek. Szarok. Húgyozok.Megiszok egy sört, és vissza az ágyba. És amikor felkelek, teljesen feltöltődök 2, vagy 3 hónapra. Erőt merítek ebből.

Néha azt gondolom... azt mondják, ez a pszichotikus csávó tud valamit... tudod, a mai időkben, és orvostudományban, hogy találják ki ezeket a dolgokat. Mindenkinek ágyba kellene feküdnie, egyszer, és mindenkorra, amikor lent vannak, és feladni mindent három, vagy négy napra. Aztán jól lennének egy ideig.

De hozzá vagyunk szokva, hogy felkelünk, és csináljuk, és vissza aludni. Különben van egy nő, akivel élek most, felkelt 12:30, kor, vagy 1-kor, ilyenkor azt mondom: "Álmos vagyok. Aludni akarok." Ő erre: "Mi? Aludni akarsz, délután egy óra van!" Még nem is iszunk, tudod. A pokolba, nem létezik semmi más, csak az alvás.

Az emberek hozzászoktak a folyamatokhoz. Fel. Le. Csinálni valamit. Felkelni, csinálni valamit, aludni. Felkelni. Nem tudnak kiszabadulni a körből. Meglátod, egy nap azt mondják: "Bukowski tudta." Feküdj le 3, vagy négy napra, amíg visszatér az erőd, aztá kelj fel, nézz szét, és csináld. Ne ki a fene tudja ezt megcsinálni, amikor kell a dollár. Ennyi az egész. Ez egy hosszú beszéd, igaz? De jelent valamit.

Persze én sem tudtam végigcsinálni a kúrát. Egy nap alvás, és meló. Mert szükségem van a minimálbér 50%-ának az 50%-ára a nyugdíjam mellé. Pedig szerintem nálunk sokan ezt csinálják. Biztosan ismerik Bukowski tanácsait, és megfogadták őket. Már alig dolgozik valaki. Lassan év vége van.

0 Tovább

Egy átlagos fiatal transz nő naplója

Mióta először kitört rajtam a skizofrénia, blogot írok. Mióta blogot írok, hajlok affelé, hogy jobban érdekeljen a valóság, mint a fikció. Emlékszem, régen, a kezdetek kezdetén főleg még csak egoblogok léteztek. Az én írásaim, és játékaim is tele vannak önéletrajzi elemekkel. Talán nagyszerű lenne, ha jobban tudnám kezelni a fikciót, de a betegségem óta nem nézek ilyesmit. Horrort pláne nem, az átéltek után minden horrorfilm unalmassá válik. Egy 4 részes horrorfilm részese voltam, és talán már nem lesz 5. rész. Legalábbis nagyon remélem. (Mivel minden epizód egyre durvább.) Jó, játszani, azt szeretek, de ebben is keresem azt, amiben túlsúlyba kerülnek az önéletrajzi elemek. Ezért választottam bemutatni, és lefordítani Caelyn Sandel írását, amit lehet játéknak nevezni, de nem érdemes; egy digitális naplóbejegyzés, hypertext effektek segítségével elmesélve. A hypertext elemek, mondjuk így, érdekessé teszik, de hogy rontott-e, vagy javított a digitális naplóbejegyzésen, mindenki ítélje meg maga. Szerintem jót tett neki. A történet Caelyn Sandel nővé válásának kezdeti szakaszában játszódik, amikor még nem volt ennyire nőies, mint most. (A képen éppen ő látható.) Ő is szabadúszó, történeteket, játékokat, esszéket ír, és támogatásból tartja fent magát. Saját bevallása a Cis Gaze a legsikeresebb játéka, ami - már volt róla szó - inkább digitális naplóbejegyzés. A Cis Gaze-t, nem nagyon lehet másként fordítani, mint Cisz Nézés. (Lehetne sokféleképpen magyarázni, a szótárak kellőképpen ragozzák a "cis" kifejezés értelmét, a lényeg annyi, hogy mindenki cisznemű, aki nem transznemű. A játék címe tehát arra utal, ahogy a ciszneműek néznek a transzneműekre. (Nem meglepő, hogy kissé gyanakvóan.)

A játék a transzneműek brutálisan negatív megítéléséről szól bizonyos emberek részéről, a naplóbejegyzés egyetlen "incidenst" örökít meg, a történet mögötti történet pedig Caelyn saját vívódása belső hangjával, ami pirossal van kiemelve a szövegben (és néha össze-vissza ugrál). A történetben barátai érkeznek a hétvégére, amikor az inzultus történik, és próbálja velük jól érezni magát, de vissza-vissza kanyarodunk a sérelméhez. Caelyn ráadásul testképzavarral és depresszióval is küzd, így nem csoda, ha az ügy érzékenyen érinti. És íme a mű:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/cisgazehun.html

Egyéb érdekességek, amiket mostanában olvastam transzneműekről:

1. A transzneműek iránti agresszió nem mindig passzív formában valósul meg. Idén az Egyesült Államokban 21 transzneműt gyilkoltak meg nemi identitása miatt. (Ezt a Yahoo-n olvastam, de hogy hogy keveredtem oda...)

2. A játékfejlesztők 2015-ben netes jövedelmük 15%-át költik lakhatásra, különböző nemi átalakító eljárásokra, és női ruhákra. Ez Porpentine (egy transznemű játékfejlesztő) My Witch Anchestors Died for My Right to Fuck Satan című kiadványában olvastam. Szóval, ha igaz, körükben eléggé felülreprezentált lehet a transzneműek száma...

3. Magyar vonatkozása az ügynek, hogy Kiss Tibor Noé, fociedző, és író 2010-ben szintén megjelentetett egy önéletrajzi kiadványt a saját transznemű identitásáról Inkognitó címmel.

0 Tovább

A szerelmi életem romokban hever

Két sóstóhegyi (tanyaközpontbeli) nőt is kinéztem magamnak, és úgy gondoltam, az egyiknek biztosan be kell jönnie. Az egyik a melóhelyemhez közeli hotelben dolgozik, ahol meg is ittam pár 700 Ft-os sört, hogy találozzak vele, de nem sikerült, ehelyett a nagy mászkálásban még elhagytam 2000 Ft-ot. A másik nő a tanyaközpontbeli ABC-ben dolgozik (de úgy néz ki, hogy már csak dolgozott, mert akárhányszor megyek, nincs már ott). Egyébkét egyik sem az a sovány fajta, pont jók lennének nekem. Ha a hoteles kiscsajjal nem is jött össze a találkozás, megörültem, hogy Marianna úgysem tud elmenekülni tőlem, mivel ott dolgozik az ABC-ben, muszály kiszolgálnia. De már ő is máshol dolgozik. Igazából a hoteles csaj jobb lenne, de az ABC-s Mariannával is kibékülnék. Persze ez nem így működik, hogy kinézek valakit magamnak a buszon/utcán/ABC-ben, vagy igen? Persze, hogy nem. Nekem a beteg csajok maradtak, vagy a semmi (ez a legjobb), vagy az ilyesmi látványok:

Egyébként mindkét nőről verset írtam, az egyik a Wahn-állapot, a másik a Marianna-árok. Bár a Marianna-árok (ami az ABC-s csajról szól) sokkal jobb vers, mint a Wahn-állapot (ami a hoteles kiscsajról szól), de egy kicsit át kellett írnom, és akkor közzé is tenném az átírt változatot:

Wahn-állapot 1.0.1

Szeretek egyedül lenni a buszon,
Minek szálltam le, amikor megláttalak,
Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,
Csak a sóstóhegyi Beatricék
Én csak jobban meg akartalak nézni,
Mert viszonylag keveset látlak,
A nőknek van szájuk,
És mellük, meg p*nájuk,
Bocsáss meg, de az én verseimbe
Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat
2000 forintos peep-show,
Bocsáss meg, de nem érdekel
A saját korosztályom,
Csak a fiatalok, meg az öregek,
Azt mondtad, hogy
Van még időnk,
Én meg azt, hogy
"Hát, igen",
Rengeteg időnk van
Szinte végtelen.
Csakhogy azóta minden buszon,
És minden korty sörben
Te vagy jelen.
Igen, végtelen, jelen.

0 Tovább

Gyógyszerbeállítás után némi fejlődés

Vége erre a hónapra. Lehet leereszteni. “Jó tapasztalat volt, amit a jövőben tudunk hasznosítani.” Vége az állandó témakeresésnek, megfelelni vágyásnak, vége az 1-2 naponkénti posztolásnak, Úgy érzem, ennyi volt bennem, ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Hogyan tovább? Egy kis ego?

Úgy érzem, ez a 4 óra munka is lefáraszt, és nem pörget már annyira az abilify, hogy rohanjak haza posztolni. Ehelyett általában maradok munka után a szakkörben gépezni, de igazából semmi hasznosat nem csinálok. Azt a három órát, meló után ott töltök, észre sem veszem, de a munka, amit végzek, eléggé fárasztó, és monoton. Alig lézeng pár ember, mindenki táppénzen van, vagy csak passzióból kórházban, a papír miatt, hát ilyen egy rehabilitációs munkahely, tele szimulánsokkal. Néhány embert meg le se lehet lőni.

Általában olyan harmincasok vagyunk ott, meg nyugdíj előtt állók - két elveszett generáció tagjai. Ráadásul bejárnak az osztályról napközben a betegek, és mindig elkószálnak a kijelölt foglalkoztatóból, zavarva a munkát. Hülye zenéket hallgatnak, elfoglalják a budit, stb.  Van néhány egyesületi tag, aki szintén bejár a munkaterületre, lökni a hülye dumáját. Az egyik tag pszichotikus állapotban mászkált ki-be, nem is olyan régen - rohadt zavaró volt . Amúgy sem csípem, mert eléggé paranoid maradványtünetei vannak gyógyszer mellett is.

Aztán az is előfordul, hogy az exemre rájön, hogy szeret, zaklat telefonon, majd amikor hajlandó vagyok vele találkozni, elszedi a pénzem, és kirúg a picsába. Egyébként mióta nem találkozunk rendszeresen, sokkal több pénzem marad, még kölcsönt is tudok adni másoknak. Szóval most már kijövök a pénzemből, hogy nincs nő, és nincs (annyi) ital, helyette nyugtató. Egyébként az, hogy nem iszok, meg hogy be tudom osztani a pénzem, egy plusz pont a gondnokságnál, ami most már esedékes lenne, hogy lekerüljön rólam a gyámság, egyébként én is kezdeményezhetem a felülvizsgálatot még a határidő lejárta előtt.

0 Tovább

Egy szobányi szövegbegépelős kaland

A 2011-ben megjelent IF Theory Readerben, ami egy elméleti összefoglalója az interactive fictionnak, még nem tekintik a "feleletválasztós" "CYOA" (Choose Your Own  Adventure) játékokat interactive fictionnak, és nem is foglalkoznak velük. Egy jó interactive fictionben legyen parser (szövegfelismerő rutin), és a játékosnak kelljen kitalálni a megfelelő szöveget, ami elvezet a megoldáshoz. Ez volt a 2011-es álláspont, azóta nem adtak ki ilyesmit, de a köznyelv azóta már interactive fiction-nek nevezi a feleletválasztós kalandokat is. Ám a játékosok körében a mai napig népszerűek a "szövegbegépelős" játékok, most szeretnék bemutatni kettőt, semmi komoly, mindkettő 1-2 szobában játszódik.

The oldest hangover on Earth

Bevallom, a játéknak nagyon megfogott a címe, és ezért választottam ezt előszörre. El kell mondjam, hogy nem egy túl egyszerű játékról van szó, meg lehet benne akadni, aztán napokig próbálgatni a lehetőségeket. A szobában hiába van üvegajtó érzékelővel, a feladatokat itt kell megoldanunk. A történet szerint egy múmiát alakítunk, aki kikel a sírjából, és megpróbálja visszanyerni emberi alakját. Ehhez a megfelelő tárgyakat kell a megfelelő  urnákba elhelyezni, úgy mint: szív urna, tüdő urna, gyomor urna. A játékban összesen 3 pontot lehet elérni, és újra emberré válunk múmiából. Hurrá!

Ezzel a játékkal itt lehet próbálkozni.

Ha valami még könnyebbre vágyunk, játsszuk végig a

The Story of the Shinoboo

Narrative of the Halloween Ninjas

című játékot. Bevallom, nekem életemben ez az első szövegbegépelős játék, amit sikerült EGYEDÜL megcsinálnom. Azért van ebből a fajtából is kedvencem (nem sok), de eddig mindig vettem igénybe segítséget. Kezdetben van egy kardunk, egy zsákunk, és egy zseblámpánk. Feladatunk mindössze annyi, amennyi Halloweenkor szokás: kiöltözni, összegyűjteni az édességet a szoba különböző irányaiban lebzselő szintén beöltözött alakokkal, majd egy halloweeni tökkel kezdeni valamit. Így szerezhető meg a 100 pont.

Ezzel pedig itt lehet játszani.

Hát, próbáltam kezdőknek való játékokat felrakni, hátha kedvet kap valaki, és végigcsinálja ezeket a játékokat. Én is még csak most ismerkedek ezeknek a játékoknak az atmoszférájával, és eddig jó. Eddig így jó. Nem fogok hagyományt teremteni ezekkel a játékokkal, itt a blogon, de végülis innen indult sokminden, még az ősidőkben, és lám, még mindig hagyománya van.

0 Tovább

Az első magyar blogfelmérés (és a második)

Mindig is szerettem a statisztikákat. Valahogy elbűvölőnek találtam őket. Aztán jött a középiskola, és a másnapos fetrengés statisztika órán az első padban. Szóval szerettem a statisztikákat nézegetni, ilyen műkedvelő voltam, de statisztikát csinálni teljesen más tészta - egy időre elment a kedvem tőle. Ma már általában csak a blogom látogatottsági statisztikáit kísérem élénk figyelemmel, szinte nincs olyan nap, hogy ne nézném meg (egy párszor), a kissé labilis, és (szerintem) kissé pontatlan StatCounter segítségével, és közben jól szórakozok, mert a StatCounter kimutatja a településneveket, és olyan számomra új településnevekkel szembesülök, amik kimaradtak a földrajz órán, amiből éppen megkaptam a kegyelemkettest (bauxit, barnaszén, feketeszén... brrr!), és később sem találkoztam ilyen nevű településekkel, mert nem vagyok egy nagy utazó, kiránduló, pedig szeretnék, és akkor biztosan blogot írnék róla.

Na, mindegy. Az egyik blogger ismerősöm csinált tavaly egy ilyen felmérést, ami a magyar nyelvű blogok összeírására szolgált, és igyekezett statisztikai kimutatásokat készíteni a magyar blogokról. Valami 19-20 kérdésből állt. A Twitteren felmerült az ötlet, hogy az idén is kellene csinálni valami hasonlót. Természetesen a tavalyi felmérésben egyetlen Reblogos blog sem szerepel, de azért talán érdemes megnézni, mivel tudomásunk szerint ez az első ilyenfajta dokumentum, és hogy meglássuk, mire készüljünk, ha ki szeretnénk tölteni az ideit. A tavalyiban olyan 250 adatközlővel számolhattunk, reméljük az idén valami miatt sokkal aktívabbak lesznek a bloggerek a kitöltésben. Tavaly december elsején indult a tesztek kitöltése, szerintem a mostani is akkorra várható. Vagyis egy-két héten belül indul a tesztek kitöltése, az én elképzelésem szerint. Idén nem tudom, mi várható, talán nagyobb visszhangja lesz.

A tavalyi adatokat itt lehet megtekinteni: http://arpadblog.hu/felmeres/

Reméljük az idén több Reblogos blog is részt vesz majd a teszt kitöltésében, (több, az annyit jelent, hogy nagyobb, mint nulla.) Én biztosan kitöltöm majd, meg megígértem, hogy segítek a felmérés reklámozásában. So do I. Persze majd szólok, ha kezdődik a kitöltés, addig is okuljunk a tavalyiból.

0 Tovább

Saját agyszülemény, vagy külső entitás

Szellemek, entitások, ufok

A pszichiátria minden szokatlan tudatállapotot alapvetően patologikusnak tekint és az agyban létrejött anatómiai, fiziológiai és biokémiai változásokat vagy egyéb egészségügyi okoknak tulajdonítja azokat. Tehát szerintük a saját agyunk generálja le a szereplőket, akik hozzánk szólnak, dícsérnek-szidnak, parancsokat osztogatnak, stb. Én ezzel vitatkoznék, mivel szerintem a hangok valóságosak, tehát a tudománynak tovább kellene ezeket vizsgálni, ahelyett, hogy rákenik a biokémiára. Meggyőződésem, hogy a hangok nem származhatnak mástól, csak külső forrásból. Számtalanszor kaptam rajta őket, hogy eltévesztenek szavakat, rosszul használnak kifejezéseket, és olyasmikről beszélnek, amiről nekem addig fogalmam sem lehetett. Egyszer hallottam, hogy nem szeretik a cigifüstöt. Nekem is számtalanszor megtiltották, hogy rágyújtsak, különben ez, meg az lesz. Vagy hogy csak akkor gyújthatok rá, ha megengedik. Éppen ilyen rágyújtási tilalom volt, amikor rámszól a hang, hogy: "Most kell, hogy rágyújts!" Kimegyek a dohányzóba, elkérni egy betegtársamtól egy cigit, ő meg ideadta a sajátját, amit szívott. Később derült ki, hogy Hepatitis C-je volt. Amikor ezt elmondtam az ápolónak, annyit mondott rá, hogy:ügyes vagy, nem tudtad, hogy Hepatitis C-je van? Nem tudtam. Egyszerre (vagy felváltva) több hang szokott beszélni hozzám, férfi hang, és női hang is. Egyszer direkt öngyilkosságra is megpróbáltak rávenni, egyszer pedig elhitették velem, hogy a betegtársam Xenu (a szcientológiából a gonosz, a jóságos Ron ellenfele), és őt kell gyötörnöm és gúnyolnom, amikor csak tehetem. A hangjuk különböznek egymástól, semmiben sem hasonlítanak egy ilyen belső hangra, különböző hangszínnel, karakterrel, és esetleg személyiséggel is rendelkeznek.

Sámánbetegség

Másik lehetséges magyarázat, hogy amíg a sámánisztikus kultúrákban teljesen természetes, hogy a jelölt sámánbetegségbe esik, és megjárja az alvilágot, ahol szellemekkel találkozik, és harcot vív velük. A sámánbetegség hosszú ideig eltarthat, a sámán magányosan, külső segítség nélkül aztán meggyógyul. Arra gondoltam, hogy mi van, ha a "gyógyszerek" megakasztják, blokkolják ezt a folyamataot, és ha kiürülnek a szervezetből, a betegség onnan folytatódik tovább, ahol legutóbb abbamaradt, magában foglalva az előző pszichózisban átélteket is, amiket lehet, hogy már régen elfelejtettünk, legalábbis nehezünkre esik felidézni őket, a tudatalattinkba száműzve őket. A sámán eszköze általában a dob, hogy visszataláljon ebbe a tudatállapotba, és közössége hasznára legyen a szellemektől kicsikart tudással, tehát számára ez az állapot kívánatos, néhányan szereket szednek, hogy visszajussanak ebbe az állapotba, kinek mi a "lova", hogy eljusson az alvilágba. Kíváncsi vagyok, mit szólna 1-1 ilyen sámán, ha csak viccből beadnának neki egy haloperidol deaconat injekciót, biztos hátráltatná a munkája elvégzésében.

Isten?

"Ha te szólsz istenhez, imádkozol, ha isten szól hozzád, skizofrén vagy." Ki ne ismerné az idézetet? Egyébként azért, mert elfogadom, hogy léteznek egyéb entitások, vagy szellemek, még nem feltétlenül kell, hogy higgyek istenben. Nem lettem spirituális ember, nem lettem megvilágosodott, megtért, számomra ezek a külső lények nem bizonyítják Isten létezését. Csak azért, mert "valami van", amit nem látunk (jobb esetben), és nem kézzelfogható, az még nem feltételezi istent. Mint ahogy az elektromos áram, és a wi-fi jelek sem. Pedig ezek a megtapasztalások könnyen elvezethetnek a megtéréshez, és mintegy árukapcsolásként, ha már "ezek" és "ilyenek" márpedig vannak, könnyen eljuthatunk Istenhez, habár ő nem szokott csak úgy megnyilatkozni.

Akkor végülis miben hiszek? Mindegyikben, és egyikben sem. Nekem nincsenek tüneteim egyik fajta gyógyszer mellett sem, talán ezek az interdimenzionális entitások azt várják, hogy végre újra eljöhessenek velem "szórakozni", talán a mesterségessen megakasztott sámánbetegségem várja, hogy végigélhessem a megtapasztalásokat, a nyugati pszichiátriai orvostudomány szerint "csak egy újabb bolond" vagyok, leinjekciózva minden hónapban, és gondnokság alá helyezve, és megbélyegezve a mai "modern" társadalomban.

0 Tovább

Martin Van Buren, Monster Slayer, és egyebek

Próbálom hasznosan tölteni a szabadságomat, szóval folyamatosan játszok, mert az utolsó IFCOMP-ra már csak november 15-ig lehet szvazni. Ha lehet hinni a híreknek, többet nem rendezik meg. Néha vannak olyan játékok, amiktől legszívesebben a falra másznék, például a Birdland, ami egy 14 éves lány tábori élményeit részletezi huszonvalahány fejezeten keresztül, de vannak jók is, például a TOMBs of Reschette, ami egy sírkamrában játszódik, és főleg élőholtakat kell elpusztítani, vagy a Duel, ami két ellenséges varázslóról szól, és nagyon kemény végigjátszani, és vannak benne durva részek. A halloweeni játékokat sem játszottam még végig, csak egyet, a The oldest hangover on Earth-öt, próbálom majd itt is behozni a lemaradásomat. (Ez az ECTOCOMP). Aztán lesz még az Asylum Jam, amire olyan horror játékokat várnak, amik nem ábrázolják negatívan a mentális betegségben szenvedőket. Meg is írtam egy helyen, hogy szerintem ez képmutatás, mivel gyilkosságot, és szenvedést jelenítenek meg, de a mentális betegségekről nem szabad, hogy szó essen. Mindegy, ők tudják. Most jött az ötlet, hogy később csinálok egy anti-Asylum Jamet, ahol csak őrültekről lesz szó, nem is rossz gondolat.

Szóval ez még olyan utó-Halloween nálam, és majdnem egy hétig tart. Ennek jegyében, csak úgy szórakozásképpen, lefordítottam egy Halloweenhez is köthető játékot, a Martin Van Buren, Monster Slayer címűt. Sajnos online nem játszható, de ehelyett legalább retro grafikával van megáldva. Martin Van Buren volt az Egyesült Államok 8. elnöke, és a szóbeszéd szerint előtte szörnyekre vadászott. Ebben a történetben  1802-ben járunk, 34 évvel a megválasztása előtt, és azt a feladatot kapjuk, hogy tisztítsunk meg egy kúriát 5 db szörnytől, meg az előtte hemzsegő zombiktól. 1-2 szörny legyőzhető segédeszköz nélkül is, de általában rafkót kell alkalmazni a legyőzésükhöz. Ez a játék egyébként a Less Then A Week Terrible Halloween Contest-re készült, van még egy játék, az Any Excuse for Dressing up is fine, azt is végigjátszottam, csak az tisztán szerepjáték, nincsnek benne kaland elemek. De visszakanyarodva Martin Van Burenhez, az egész 4 szobából, és egy pincéből (és egy erkélyből) áll, itt kell megtalálnunk a szörnyeket. Van egy kósza kísértet (javasolt vele kezdeni), őt egész különleges módon lehet eltüntetni, a többiekhez általában valamilyen tárgyat kell megszereznünk, vagy valamilyen előzetes előkészületet végrehajtanunk. Először persze büszkeség töltött el, hogy sikerült elég hamar végigvinnem, de aztán rájöttem, hogy a feladatok nem is olyan nehezek.

Értékelés: 5 ezüstös holdfény az 5-ből

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/ms.zip

0 Tovább

Skizók a neten: ovisista: Gyógyulandok

Ma itthon maradtam, mert még sok szabadságom, és egyből, korán reggel belebotlottam ovisista, alias Pityucicukácska videojába a YouTube-on. Hm, erős reggeli kezdés. Ovisistáról annyit kell tudni, hogy régebben szétoffolta az Index skizofrénia fórumot, és a Várószoba.hu skizofrénia részlegét. Én akkor még dühös voltam rá, mert fórumokon kerestem volna megoldást a bajomra, de közben már rájöttem, hogy a megoldás bennem van. De most nem magamról szeretnék beszélni, beszéljen helyettem ovisista (egyébként nem csak ennyi az információ róla, skizofrénia fórumokról ismerős lehet, bár, hogy mit szeretne néha kifejezni, rejtély, de az biztos, hogy folyamatosan "gyógyuland").

"Bakos Pisti vagyok, szünt Anyunak Pityukám, míg Szerethetteknek Pityucicukácska és semmi istván- vagy pistáskodás Velem nincs!

Elme-beteg vagyok, de nem Elme-bajoska is egyben! Nem klasszikus beteg, aki visszaélne bajával, hanem annál is inkább beteg-klasszis, aki folyvást Gyógyuland! Őrűlt vagyok, aki soká örült, s így megnyulhattak még az ékezetek is betűzgettje kódján! És nem tébolykállatka vagyok, aki pusztítja magával a Világlódhatácskát! Sérülékeny vagyok és sérülődhetem is, ám semmiképpen se vagyok sértődékeny sértett, aki sérülten netán sértődősdizik és sérteget Mindenkit akit csak érhet, bosszankodós bosszulkodós dühvel tombolva, na ne! Értelmes Lénynek Szeretem Magam Tudhatni. Gyermek vagyok, Üttörőcske Pajtás! Alkotócska Barátocska és Közösségi Remetécske, vagyis hippy-ke-yippy-ke! Öröm-gyönyörülős Élvsz-kéj-Üdv a Lét-Lényegem és semmiképp se "nemesít" fájdalom-kín-szenvedés szenvelgése, amely dőreségek legfeljebb arra figyelmeztethetnek és tessékelhetnek, hogy mielőbb visszakapaszkodjam a Boldogságok-Csúcsozatos Harmóniákba, mert különben dezorganizálódna a szervezet! Ímígyen MindenségTennenÖnSajátMagáraIsmerődhetés-Köze-Egyedeivé-legelső ül egyelőre szerte a környező Harmónizálódható Kozmoszban-Föltalálódhatottak(Leleményükkel) Null-Szériásaként csak azért nem hazudhatom mégsem, hogy tényleg Boldog vagyok, mert körülöttem szinte Mindenki boldogtalankodik! Rózsika-Anyucika szüntével Szerethettjeim mellé fejlődik fel a SzámítóGép-Pót-Anyucicukácskákkal Többieink Jobban Léte, Jobbulása, Javulása, Gyógyuló Helyesbbülődése és különbeknél Különbbhedett Fejletei! Tisztázgatón tisztálkodóan Művelkedem nembéli -- nem csak "nemi" -- tevékenységeim, Gyógyszer-zabálóan és Alkotás- és Művészetterápiázgatóan Kíváncsika JóIndulatomnak Segítő-Készsége tobzódhatásában!"

Mostanában már kibékültem vele, mert volt egy vita erről a burán, hogy senki sem érti, amit mond, viszont joga van hozzá, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy akarja, tudja, szeretné. Meghallgatva ezt a videót, rájöttem, hogy jobb napja lehetett, mert egész értelmes, és humoros alkotást sikerült csinálnia. 

Honlapja: http://gyogyulandok.webnode.hu/

0 Tovább

Visszamennél az időben, hogy megmondd neki?

Biztosan mindenkinek volt már hasonló élménye, úgyhogy most a kollektív emlékezetből merítek, amikor azt mondom, mindenkinek volt már barátja, akitől többet szeretett volna, mint barátság. Volt valaki, aki néha a vállamra hajtotta a fejét, megfogta a kezem, stb... Csak barát. Egyáltalán létezik barátság férfi és nő között? Vagy mindketten csak arra várnak, hogy a másik megmondja, hogy színt valljon? Nekem több ilyen barátnőm is volt egészséges koromban; az az igazság, hogy nem mertem igazán rájuk startolni. Azt se tudtam, hogy kell, és a mai napig sem. Pedig gyakran találkoztunk, eljártunk ide-oda (az ital is gyakran előkerült), de az igazi kezdő lépést soha senki sem tette meg. Talán arra vártak, hogy kezdeményezzek, talán csak élvezték a társaságomat (abszolút jó társalkodó voltam akkoriban). Szótlanná és bezárkózóvá igazán csak a betegségem tett. Meg az, hogy felnőttem, és ilyenformán változtak meg a tásas kapcsolataim, hogy ilyen románcokra, együtt lógásokra, majdnem együtt járásokra, és egyáltalán az udvarlásra nincs már leheőségem. Sokat beszéltem, buliztam, táncoltam akkoriban, és hát, azt hiszem, három, vagy négy ilyen lány lehetet akivel éreztünk valamit. Persze van az a közhely, hogy a szerelem elrontja a barátságot, de nekem még sosem nyílt alkalmam ezt a tételt a való életben kipróbálni. Az is igaz, hogy sokszor már késő utólag gondolkozni, a pillanat elmúlik, és vele együtt a lehetőség is. Sokat emésztettem magam emiatt, de a híres nagy barátságokból már csak 1-1 Facebook jelölés maradt. Meg lájkok, gondolom, a közös idők emlékére. Beszélhetnék még ezekről a dolgokról, nem olyan téma, ami gyakran felhozódik, de ezt a kis eszmefuttatást csak bevezetőnek szántam.

A Her című játék, vagy interaktív novella, mindegy, hogy nevezzük, pont egy ilyen barátságról szól lány és lány között, persze ezen már meg sem lepődök. Eddigi játékélményeim alapján gyakoribb a játékokban az azonos nemű kapcsolat, bár még csak olyan 100 játékot játszottam végig, mit tudom én, lehet, hogy kicsi még a merítés. A Her (aminek én azt az elmés címet adtam, hogy Őt), egy időutazós, sci-finek is felfogható romantikus történet. Annyiban igaza van a történetnek, hogy a megfelelő helyen, és időben kell lennünk a nagy gesztusok megtételéhez, különben a pillanat gyorsan elillan, és az ember sokat változk, ennyi idő távlatából az ember már nem ugyanaz. Tehát a jelszó: akkor és ott. A főhősnő egy társaság segítségével visszautazott az időben, hogy megmondhassa neki. Vajon milyen sikerre számíthat egy ilyen egy órás időutazáson, ahol ráadásul szabályok kötik a kezét, például nem beszélhet? A játék három részre tagolódik, az időgép körüli teendőkre, ami a leginkább sci-fi-szerű, a keresgélésre, és a nagy találkozásra.

Akkor én mára el is köszönnék, ne felejtsétek játszani Őt:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/herhun.html

0 Tovább

L-beszélgetés

Tegnap voltam kontrollon, és a pszichiáterem kedvesen érdeklődött, hogy nem szerepel-e véletlenül valamely új játékomban, mert nem szeretne. Kicsit akadozott a beszélgetés (persze, miattam), de megállapodtunk, hogy jó lesz ez az abilify manienta, ami az abilify injekciós változata, és egyébként eléggé ijesztően néz ki, de állítólag ez az elérhető legjobb gyógyszer skizofréniára:

Bár már egy fél szem abilify is aktivitást okoz, valószínűsíthető, hogy egy havi adag mennyire álmatlanná teszi az embert, még egy 2 mg rivo mellett is. Egyébként egy olyan nővérke szúrta be, aki éppen lehetett volna akár a nap csaja is valamelyik magazinban. Ennyit a kontrollról. Felejthető.

***

Hanem, ami érdekesebb, behívtak a szakkörben elbeszélgetésre, mert az aktivitásom eléggé csökkenő tendenciát mutat. (Például megáll a kezemben a tű, és nézek magam elé.) Próbáltam elmagyarázni, hogy ez a rivotril hatása, és inkább legyek zombi, az sokkal jobb, mint a belső feszültség, és szorongás, még ha a munkám rovásásra is megy. Próbáltunk kitalálni valami megoldást, szerintem nem sok sikerrel. Egy kicsit türelmetlenek, amikor nem bírják kivárni, hogy beaálljon rendesen az abilify manienta + 3x1 mg rivotril kombó. Egy ilyen behívás sosem jelent túl jót, első lépcsőfok lefelé a lejtőn. De nekem az a fontos, hogy megszűnt a szorongásom, és hogy zombimód dolgozok, az én szempontomból teljesen másodlagos. Persze nekik meg fordítva.

Sajnálom, hogy eddig családi, orvosi, és egyéb ráhatásra nem szedtem nyugtatót. Kár volt. Éveket pazaroltam az ok nélküli szorongásra, csakhogy minél kevesebb gyógyszert szedjek. Kívülről persze nem látszott semmi, csak a belső feszültség tette lehetetlenné a mindennapjaimat. Most nem mondom azt, hogy, hú de királyul vagyok, de egy kicsit olyan vagyok, mint "azelőtt", és nekem ez elég is. Egyszer népszerű volt a fb-n egy megosztás, ami a nyugtatókat fikázza, szerencsére az emberek hamar elfelejtkeztek róla, pedig szívesen belinkelném, csak nem találom sehol. Persze, mert érdekesebb kisállatok fotóit, meg indiánnevet, meg mindenfélét megosztani, az emberek szemében az egyik téma ugyanolyan súllyal bír, mint a másik. 

Szóval az van, hogy akinek semmi szüksége rá, és könnyen hozzájut, akinek meg jelentősen javítaná az életminőségét, egy évtizedes harcba telik, mire normális kezelésben részesül, vagy eljut egy normális pszichiáterhez.

0 Tovább

Encyclopedia Fuckme

Egy időben mindig szerettem volna AIF (Adult Interactive Fiction) játékokkal játszani, de valahogy sohasem jött össze. Nem, mintha annyira izgatna a téma, csak úgy kíváncsiságból. Nevezhetjük dating simulatornak, mivel két leszbikus hölgy első közös vacsorájáról van szó a játékban. Ezzel a játékkal, azt hiszem, beletaláltam a közepébe, felnőtt kalandjáték, dating sim, és survival horror egyben. A játékot több okból nem fordítom le: 1. nem adja vissza az eredetit, 2. nem szeretnék ilyen szavakat használni, mint ami a játékban van. 3. a blogot ismerőseim is olvassák, és nem akarom magam, hm... diszkreditálni, ez a jó szó. Szóval a főhősnő egy üveg borral érkezik meg Anni-hoz, aki a domináns a kapcsolatban, és ezt igyekezik érzékeltetni is, amikor disznócskájának nevez.

Kedves kis Miss Dish, feltűnt nekem, hogy egy jó vacsora háttérbe szorult a kapcsolatunk alatt. Vagy inkább túl elfoglaltak voltunk, hogy élvezzünk egy kellemes vacsorát. Nem, mintha bánnám, amikor siklasz a lábaim között, nyalogatod a cipőmet és dugásért könyörögsz. De kár oly sokszor kihagynod a desszertet, csak azért, mert elbaszod a diétádat. Legyél itt ma este, nyolc órakor, és főzni fogok neked, olyan ételt, ami tűzbe hozza az nyelvet és az ujjakat. Nincs kérdés, nincs halasztás. Legyél itt, és hozz aza alkalomhoz illő italt, különben nagyon nagy bajba kerülsz.

                                                                                              Az este séfje, Anni

Ki tudna ellenállni egy ilyen levélnek? Meg is jelensz este nyolckor, a kijelölt időpontban, végigkövethetjük a két szereplő udvarlását, szexuális játékait, a kikötözésig rendben is van minden, de akkor előkerül a kés is. Innen lép át a történet a "survival horror" kategóriába, ugyanis rájövünk, hogy Anni étlapján mi szereplünk mint fő fogás. Ha kiszabadulunk a kötelékeinkből, megkezdődik a B-filmekre jellemző üldözés, aztán, ha életben akarunk maradni, mégiscsak szexelünk Annival... Közben rájövünk, hogy nem mi voltunk az elsők a sorban, kiderül, hogy sikerül-e véget vetnünk Anni ámokfutásának, vagy almával a szánkban sültként végezzük Anni vacsorájaként...

 http://www.auntiepixelante.com/encyclopediafuckme/

Figyelem: a játék fizikai és szexuális erőszakot tartalmaz! 


0 Tovább

Visszarázódni a munkába

Mióta hazajöttem a pszichiátriáról a helyemet a festőben átvette valaki más, nekem meg maradt a varrás. Pontosabban anyagcsíkokat varrok össze 4 órában, meg a telefonomat bizgerélem. A festést nem szerettem, de mindenkinek azt mondtam, hogy szeretem, és hasznosnak éreztem magam, hogy olyat csinálok, amit más nem. Pontosabban nem is a hasznos a legjobb szó, hanem a nélkülözhetetlen. Kiderült, hogy két és fél hét alatt, amíg a kórházban voltam, valaki jobban megtanulta a festés "művészetét", mint én valaha is, az utóbbi időben már csak pacsmagoltam (mikor milyen passzban voltam). Egyébként ilyesmiket kell festeni, nem nagy cucc:

Egyébként ami nekem kötelező feladat, az másoknak szórakozás, az én kézügyességem 0, ráadásul nem is érdekel az egész. Egy pszichológusom is azt mondta, hogy ami nem érdekel, ne csináljam. Ez volt az egyetlen leghasznosabb mondata. Visszatérve a szakkörre, ahogy a rehab. munkámat nevezem, kedves munkatársam nyomán. Egyébként nem csak ilyen szakszavak alakultak ki, mint szakkör, a szünetet például "reklámnak" nevezzük a szoc. munkás félreszólása alapján. Szóval a szakkörből szépen, ilyen-olyan módszerekkel eltávolították a nem ide való, problémás eseteket, azóta szinte jó bejárni. Még jobb annak, aki tud valamiféle kreatív munkát is végezni, pl:

Szóval valaki hazamegy, és otthon is folytatja, a sodrást, kosárfonást, horgolást, valaki éjfélekig is (gondolom plusz pénzért), nekem meg itt vannak a játékok, a blogolás, most is két kalandjáték-versenyt nézek, az egyiket bírálóként, a másikat résztvevőként. 

http://www.jjguest.com/games_ectocomp_2015  (ebben veszek részt)

http://www.ifcomp.org/  (itt meg csak úgy just for fun szavazgatok)

Tegnap is későig próbálkoztam egyik versenytársam játékának végigjátszásával, és a 3-ból el is értem 1 pontot, de nem jutottam sokra vele, mert egy ilyen "parser-based", "szövegbegépelős" játék volt, amin órákig agyalok általában, aztán nem jutotk semmire. Amúgy tetszett, de nagyon nehéz. Azt hiszem, mindkét versenyre nov. 15-ig lehet szavazni, szóval addig el leszek foglalva, max., ha találok valami jó játékot, feltétlenül megírom.

0 Tovább

Transznemű játékfejlesztők, játékkritikusok II.

Nyugalom, már csak ketten vannak hátra, Porpentine, és Caelyn Sandel. Most Merritt Kopasról lesz szó. Ezév elején jelent meg a könyve, a Videogames for Humans, és egmondom őszontén még nem rágtam át magam teljesen rajta. Leginkább antológia ez, a játékok is mellékelve vannak hozzá. A könyv 27 játékot tartalmaz, és 25 kritikus írt hozzá félig végigjátszást, félig esszét. Merritt Kopas csak felkérte az írókat, elkérte a játékokat, elmondása szerint nem volt könnyű a könyhöz az anyagot összegyűjteni, és megszerkeszteni. Elmondása szerint Anna Anthropy Encyclopedia Fuckme című műve volt rá nagy hatással, ahol egy túlfűtött szexualitással rendelkező hölgy egy kannibálhoz érkezik randevúra. Az előszóban gyakran visszautal Anna Antrhropy könyvére, hogy az volt rá olyan hatással, hogy maga is ilyesmivel szeretet volna foglalkozni. A könyvön kívül előadásokat tart a digitális játékokról, tervezésről, és kultúráról. Szintén megjelent pár játéka, az ingyenesek közül egy kisebb játéka, ami a közízlésnek is megfelelő, a Conversations With My Mother, amiben ki nem mondottan a nemi átalakító műtétről érdeklődik az anyuka. Beszélhetünk vele a hormonokról, a terápiáról, és a sminkelésről. A játék meglehetősen rövid, csak egy rövid aggódó anyai érdeklődést igyekszik digitális formában megjeleníteni.

Mivel a saját játékaiban olyan témákat feszeget, hogy pl. hogyan szexeljünk transzneműekkel, ez a positive space c. játékában van illusztrálva, és a Consensual Torture Simulatorban kifejezetten szadomazochisztikus témákról ír (ami fizetős, olyan 3$ körül van), maradjunk inkább a Conversations With My Mothernél, az legalább nem érint kifejezetten szexuális témákát. Írt a gyerekkori szexuális bántalmazásáról is Moons and Waves címmel.  Saját bevallása szerint ez a legőszintébb írása. (Egyébként azért, mert nem adok linkeket, még rá szabad keresni a játékaira.) Jöjjön akkor a Conversations With My Mother. És aki arra gondol, hogy ennyi az egész, az belegondolhat, hogy a téma néhány családban fel sem hozódik, pláne nem ilyen tapintatosan.

http://mkopas.net/files/conversations/conversations.html

0 Tovább

Skizofrénia underground

blogavatar

Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!

Skizofrének - Nebáncsvirág

Skizofrének. Mostanában leginkább egy növény jut az eszembe róluk, mégpedig ez: nebáncsvirág. Különben meg kurva hamar bele lehet szokni az anyuci pici gyereke szerepébe, utána meg úgyis elhülyülsz, és vagy felvesznek az intézetbe, vagy a lágerbe, vagy megdöglesz az utcán, mert az, hogy ki fognak semmizni, legalábbis valószínű, főleg, ha gyámság alatt vagy. Aztán meg eltakarítanak, mint a szemetet.

Facebook csoport

Szerintem tweetelni menő

Feedek