Skizofrénia underground

...szilveszter tájékán... Úgy látszik, az évben ez az egyetlen pihenőnapom, jövőre kezdődik az 5 órás robot, ma végre sikerült idegileg is megpihennem, köszönhetően annak, hogy egy fél napot majdnem sikerült egyedül töltenem, és Anikó sem hív félóránként. Holnap kezdődik az úgynevezett buli, és valószínűleg nem fogok tudni ide írni. Eszembe jutott, hogy szerencsére ma már elfogadott dolog, hogy valaki magában beszél az interneten (blogolásnak hívják), így most megpróbálom szavakba önteni az év vége kapcsán bennem kavargó gondolatokat. Nem lesz kifejezetten se előre-, se visszatekintés, az időközben bennem lezajló változásokról szeretnék írni. Először is kezdeném egy mellékes témával, az alkohollal. Mindig azt mondogattam magamban, hogy egy idő után majd nem fogok inni, olyan harmincvalahány éves koromtól. Úgy látszik, ez az idő most jött el. Nem előzte meg semmilyen fogadkozás, nem okozott semmiféle nehézséget, egyszerűen nem érzem annyira jól magam az italtól, hogy megérje. Hacsak tehetem, elkerülöm, de ez nem azt jelenti, hogy társaságban nem innék meg 1-2 pohár, vagy üveg sört, de nincsen már rá semmilyen késztetésem, hogy igyak. Sőt, maga a téma sem érdekel. Időközben valami megváltozott bennem. (Ha nem lennék tőle kivétel nélkül mindig szarul, valószínűleg innék.) Nincs mese, ebből kiöregedtem. Dohányzás, kávézás: Ezek még mindig mennek. Elgondolkodtam azon, hogy itt az ideje tovább csökkenteni az ezekre szánt pénzt is, mégpedig úgy, hogy még a dohányt is feketén fogom beszerezni, valamelyik munkatársamtól esetleg, vagy megkérem őket, hogy segítsenek benne, ennél többet nem tehetek jelenleg. Ennél már nincs lejjebb. Viszont páran csinálják a mtársaim közül (is), ez jelentős megtakarítás lenne. Akkor ott van még a kávé, ezt tényleg vedelem, majdnem annyit költök rá, mint cigire. Ebben az ügyben is max. annyit tudok tenni, hogy ráállok a mhelyemen kapható 30 Ft-os 3 az 1-benre. Szerencsére a mhelyem nemcsak pénzt ad, hanem el is tud(na) látni ezekkel az olcsó élvezeti cuccokkal. Na, jó, tovább, lapozzunk. Anikó-ügy, telefon-ügy: égő, vagy sem, Anikót be kéne fizetni korlátlan beszélgetésre, havi 10e-ért, mert telefon-mániás, és jóval többet telefonál el havonta, mint 10e Ft. Nem beszélve arról, hogy az én telefonomat egyáltalán nem kéne feltölteni, nem kéne visszahívogatni, és nem kéne pár naponta bejárkálni feltöltögetni a telefonját, mindig számellenőrzés, és egyéb macera. Ez amúgy nevetséges, de nem lehet másképpen megoldani. Mondjuk a szülei is beszállhatnának egy pár ezressel. Vagy esetleg van 6000 Ft-ért hálózaton belüli korlátlan beszélgetés + hálózaton kívül 180 díjmentes perc. Ennyit az ablakon is is kibaszok. Erről meg csak ennyit. A legvégére hagytam a suli kérdését: mivel a 2. Orbán kormány szinte ellehetetlenítette, hogy magyarra menjek, mármint levelezőn, nem is szinte, hanem konkrétan, most már hajlok arra, hogy megelégedjek valami bölcsész jellegű fsz képzéssel. Itt, ha jól tudom, nincs emelt szintű érettségi-felvételi, és ha szerencsém van, a környéken is van ilyen. Erre egyéb indokaim is vannak, talán majd egyszer kifejtem bővebben. Most legyen elég annyi, hogy nem vagyok hasraesve attól, ami kortárs címszó alatt megy, attól meg, hogy klasszikus szövegeket tanulmányozzak, rohamosan megy elfele a kedvem. Erre egyszer lett volna lehetőség, úgy látszik, soha vissza nem térő alkalom volt. Talán kezdem belátni, hogy ebből is kiöregedtem (legalábbis a kormány szerint biztosan). Minek újra tanulni az abc-t, minek újból feltalálni a kereket, vagy a spanyol viaszt? Valójában ragadt már rám annyi nyelvi kompetencia, hogy ne kelljen már ilyesmivel szarakodni. Akkor ennyi lenne. JA, BÚÉK!

Ez kész. Ez most azért egy "béna verzió", mert korántsem biztos, hogy minden így lesz a végleges változatban is, pl. a harcok még nincsenek nagyon beállítva (de nem is nagyon lesz optimalizálgatva, nem azon van a hangsúly, szerintem). Aki szeretne a béna verzióval bénázni, ezentúl megteheti: halalapszichiatrian. Holnap még tesztelgetem egy kicsikét, aztán januárban megy kifele Androidra. (Ha sikerül elkapnom James Paige-t, az OHR íróját.) Amit még sajnálok, hogy kimaradt, egy dialógus az igazságügyi elmeorvosi szakértő és Kancsal között, esetleg azt még beleírom... Az autós részt is szerettem volna veszélyesebbre csinálni, de már lehet, hogy az is így marad. A játékban elkötünk egy mentőt, és azzal megyünk a 4-es főúton a hodászi koncentrációs táborból vissza a pszichiátriára, kinyírni az orvosokat. Mellesleg nem tudom, hogy a 4-es főúton kell-e menni, de ez a játék szempontjából lényegtelen. Szóval a nagy része készen van... Igyekeztem nem túl sok erőszakot ábrázolni, szexet meg egyáltalán nem, remélem beférek a Google Play kritériumaiba. Van néhány kétséges jogállású zene, meg kép, remélem, ezekből se lesz probléma. Miért is lenne? Ki fogja leellenőrizni? Senki. Közben olvasom a Google Play-en, hogy esetleg beperelhetnek ilyesmik miatt, mint "rágalmazás, harmadik fél nyilvánossággal kapcsolatos személyiségi jogának vagy adatvédelemhez való jogának megsértése", de mivel éppen gondnokság alá akarnak tenni a beszámíthatatlanságom miatt, ez már megint érdekes helyzetet eredményezhet. De ha mondjuk megváltoztatom a neveket Kancsal Alexanderra, Baszó Erzsébetre, meg Homokos Attilára (Kancsev, Szabó és Homoki helyett), az már gondolom, mindjárt más. Lehet, ezt fogom tenni.

...és megjelenik a Halál a pszichiátrián nevű "interaktív történet". Nagy álmom válik ezzel valóra, végre lesz egy alkotásom, amit "meg tudok mutatni"... Szerintem 20 perc-fél óra a játékidő, mondjuk én kevesebb, mint 10 perc alatt végigszaladok rajta. Utálom azt a szót, hogy szösszenet, de szerintem kábé ez lehet a műfaji besorolása. Mindenképpen meg kell próbálnom majd portolni Androidra, igaz, ez 5500 Ft-omba fog kerülni, hogy terjessze a Google Play. Nem tudom, ezzel mennyi játékost/olvasót fogok nyerni, de nagyon remélem, hogy sokat. Ha értékelnem kéne a saját alkotásomat, olyan 3-3,5-öt adnék rá, végülis nem biztos, hogy megérte az időbefektetést, de legalább csináltam valamit. Intenzíven szeptember 1 óta csináltam, szóval, ha úgy vesszük, 4 hónap, de régóta rinyálok már, hogy össze kéne hozni egy ilyet. Most volt egy kis időm, és gyorsan befejez(t)em. Remélem, a témával való foglalkozást is... Minden reményem az androidos változatban lesz, hogy letöltik egy páran...

Előre félek jövőre az 5 óra munkától. Mint kiderült, nem is kapunk annyival többet, mint számítottam. De valamennyivel több lesz a fizetés, ennek is örülni kell. Szóval vegyes. Lett volna mit írni a karácsonyi ünnepségről is, meg Anikó viselt dolgairól, de az utóbbi időben megpróbálom egyedül feldolgozni az engem érő hatásokat. A játékom jól halad, szeptember helyett már januárra kész lesz, úgy számolom. Egyelőre halvány fogalmam sincs, hogy lehetne Androidra portolni, a leírásokból nem tudok eligazodni. Viszont annyit tudok, hogy lehet. Egyelőre csak PC-n lesz elérhető. A belefektetett energia eléggé nagy/sok, ez sajnos nem látszik meg rajta. Mindegy, szeret(t)em csinálni, ha befejezem, talán lesz egy kis hiányérzetem, de nem valószínű, hogy a közeljövőben újabbat kezdek. De ha igen, akkor hanyagolni fogom a pszichiátria témát. Idegesítő, hogy még mindig itt tartok. Január 13-án lesz a második tárgyalásom, szerintem majd felhívom rá a figyelmet, hogy az "igazságügyi elmeorvosi szakértő" a volt kezelőorvosom egyik legjobb haverja, és újat kérek, ha lehet. Új fejlemény: utánanéztem egy pár dolognak, és, ha jól értelmeztem, az OHR fejlesztője tudná nekem Androidra portolni a játékomat, a Google Playen, ha regisztrálok fejlesztőként, az 25$, szóval a mai árfolyamok mellett 5500 Ft. Szóval a játék elvileg megjelenhet a Google Playen január 10-e után, esetleg, ha csúszás van, február 10. (Amint megkapom a fizetésem. :-) ) Ez dúrva lesz. :-) Bosszúm végre beteljesül. :-)

Közel az év vége, és ideje lenne megvonni a mérleget, hogy idén is mennyi tahó emberrel hozott össze a sors kedves városomban. Nagy esélyes a pszichiátria összes kedves dolgozója, annyi válogatott bunkót, mint amennyi ott van, nagy feladat lehetett összehozni egy intézménybe a címeres főtahónak, Kancsev Alexandernek. A csoportos tahósági díjat tehát ők nyerik. Aztán a detoxban is találkoztam még idiótákkal, de ott az egész intézmény, úgy, ahogy van, hülyeség, persze, hogy csak hülyék mennek oda. Így év vége felé felzárkózott még a tahósági versenybe a helyi mentőszolgálat ügyeletes diszpécsere, akit ma felhívtam, amikor Anikó rosszul volt, és elájult, erre ő percekig azt szerette volna kideríteni, hogy fogyasztottam-e alkoholt, meg mindenféle módon kekeckedett, annyira idegesítő volt, hogy végül rábasztam a telefont mérgemben, holott én hívtam őket. Nem tudom, hogy engedheti meg magának egy olyan ember, akinek elvileg minden hívását rögzítik, hogy percekig szemétkedjen egy beteggel, ahelyett, hogy küldené azt a kibaszott mentőt. Ha ilyen hangnemet engedhetnek meg maguknak ebben a helyzetben, és senki nem vonja őket érte felelősségre, akkor ez az egész kórházat minősíti. Jé, milyen érdekes, hogy az idei tahósági verseny összes résztvevője a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház dolgozói közül került ki! Ebben a városban természetes, hogy az összes érzéketlen büdös bunkó tahónak egyenes útja vezet a helyi kórházba. Szóval ha valaki igazán undorító állatokkal akar találkozni, nem kell kimennie Sóstóra az Állatparkba, és megfizetnie a belépőt, hanem megteheti ingyenesen a helyi kórház szinte bármelyik részlegén. Nem azért tart ott az egészségügy ott, ahol, mert nincs pénz, hanem mert a benne dolgozók 80-90%-a nem erre a pályára való. Vagy csak itt hordta így össze a szemetet a szél?

A kedvenc kollégám, akit mostanában ritkán látok, ma felvetette, hogy nem égő-e, hogy "azokat a szép ruhákat" pszichotikusok egyesülete néven árulják a karácsonyi vásárban, miért nem inkább "Languszta és Habako Társulat" néven forgalmazzák őket. Még hozzászólt valmit valami latin, és halandzsa nyelv keverékén, amit nem értettem. Ja, és mindezt úgy, hogy egy csík anyag a szőnyegszövésből volt a fejére tekerve. Valószínű egyébként, hogy a "Languszta és Habako Társulat" név alatt sem fogynának jobban a cuccok, mert ebből a névből is kitalálnák, hogy honnan fúj a szél... Páran elkezdték a szakkörben sajnálni ezért... na nem őt, hanem az anyját, hogy mennyi gond lehet vele... Közben megpuszilta az egyik kolléganőnk fejét, és azt hiszem, házassági ajánlatot tett neki, bár ebben nem vagyok biztos. Most arra gondolok, hogy ezt a munkát a legkönnyebb úgy kibírni, ha valaki tényleg meg van hibbanva, mert nekem egyre nehezebb... igaz, hogy maga a munka nem nehéz, inkább gyerekjátéknak mondanám, de csak ott kell ülni 4 órát naponta...

Először adok hálát a sorsnak, hogy Anikónak gyereke van, így nem engem pumpol hétvégén is. Bár ezután a kis kétnapos pihenő után ugyanúgy kezdődik minden elölről. Ebben a decemberi hónapban nagyon bevadult a pénzköltéssel, rájöttem, hogy akármennyit keresnék is, neki nem lenne elég, mert mindet el tudná költeni. Kevéssé vigasztal, hogy még számolni sem tud, ilyen kérdései vannak, hogy "ötezerből ezerötszáz, az mennyi?". Még az se jó ötlet, hogy odaadják neki a fodrászra a pénzt, mert akkor meg abból költ, arra számítva, hogy úgyis megadom neki. Idén volt már néhány meredekebb húzása, például amikor pénzt adtam neki, hogy menjen el a cukrászdába süteményt enni, 10 percig nem voltam vele, és egyből tortát rendelt az anyjának. Ezek után most már meg se lepődök, hogy a szülei karácsonyi ajándékát is én fizetem (persze nekik is olyan ajándékot kell kérni, amit a saját pénzéből úgyse tud megvenni), meg azt a hülye "eljegyzési" aranyozott ezüstgyűrűt, meg a Retro Fesztivált, ahol nem bírt ki egy óra hosszát sem, pedig ő akart elmenni. Mostanában azzal vigasztalódok, hogy írom tovább a játékomat, íme egy jelenet:

Reggel munka előtt végigjátszottam az Anica című játékot, amitől ihletet kaptam a saját játékom továbbfolytatásához is. Éppen ezért kurva kevés kedvvel mentem be dolgozni, mindenki idegesített, és azt kívántam, hogy bárcsak ne látnék egyet sem a kedves sorstársaim közül. De ahelyett, hogy munka után haza tudtam volna jönni, Anikó felhívott, hogy befizette a pénzt (fejenként 400 Ft-ot) a nyanya tanyán lévő karácsonyi ünnepségre. Mint kiderült, a nyanya tanyát igazából "3-as számú nyugdíjas klub"-nak hívják, és az őáltaluk előadott műsort kellett végignézni, Anikó is énekelgetett egy kicsit, az ilyen műsoroknak annyi kis haszna van, hogy addig is nyugton van, és nem a pénzköltésen jár az esze. Kicsit idegesítő, hogy minden évben vagy szefósok, vagy nyugdíjasok, vagy valakinek az ünnepségén részt kell vennünk, csak mert egyszer ott dolgoztam náluk, és Anikóra most ők vigyáznak napközben. Különben is biztatják Anikót ezek a szociális picsák, hogy kísértesse magát haza velem, ha 5-tel nagyobb a pulzusa, meg maradjon mindenféle hülye rendezvényen, és még fizessen is. Vagyis leginkább én. Igyekszenek azt a látszatot kelteni, hogy valami érdemi munkát is végeznek, és mindenáron "központ"-nak nevezik magukat, régebben "mentálhigiénés központ", most "gondozási központ", és az egész tevékenységük abban merül ki, hogy napközben Anikóra vigyáznak (érdekes, hogy az egész városban ő az egyetlen, aki igényli ezt a fajta felügyeletet), amúgy meg kimászkálnak emberekhez "környizni", ahogy ők mondják, és úgy tesznek, mintha valamiben segítenének nekik, de leginkább csak magukon segítenek, hogy kapjanak valahonnan fizetést. Mindössze néhány szoc. munkásból álló szervezet, akik érdemi munkát nem végeznek, csak ilyen-olyan pályázatokból felszedik a pénzt. Ez az a híres "gondozási központ", újabban a "3-as számú nyugdíjas klub"-bal összenőve, de legalább Anikónak van hol lennie, amíg dolgozok.

Mára szabadságot vettem ki, de be kellett vinni egy pár papírt a szakkörbe, szóval a délelőttöm ezzel telt el, a délutánom meg azzal, hogy fél egytől három utánig várjak a pszichiáterre, mert 12 mentővel érkezett beteg jött egymás után. Amúgy a nő nem is sejti, hogy ki vagyok, ami nem csoda, mert nagyon sok betege van, a szemben lévő depressziós képű pszichiáter meg egész nap unatkozik. Mondtam neki, hogy a pszichotikus egyesületben dolgozok, mire azt mondta, hogy biztos jó tanácsokat szoktam adni, persze fogalma sincs, mi az az egyesület, megmondtam neki, hogy kézművesként dolgozok ott, azt mondta, hogy az is jó. Persze, hogy jó. Anikóval már nem is tudtam találkozni, de telefonon azzal nyúzott, hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy megvettem neki azt az aranyozott ezüstgyűrűt, és ezzel szerinte még jobban eljegyeztem. Úgy látszik, ez az eljegyzés nálunk fokozatosan történik. Még örülhetek is, hogy megúsztam aranyozott ezüstgyűrűvel, eddig mindig az aranygyűrűvel jött. Persze mindenkinek úgy mesélte, hogy azért csábítottam el a Korzóba, hogy gyűrűt vehessek neki, pedig egész máshogy történt, és eredetileg eszem ágában sem volt gyűrűt venni, ő rángatott be a boltba.

Mostanában nem nagyon ittam alkoholt. Tegnap viszont véletlenül 4 óra helyett 6-ra mentem haza, mert megittam 2 sört az egyik haverommal. Itthon egyből nekiálltak cirkuszolni, illetve nekiálltak volna, ha nem zárkózok be a szobámba. Most mosolyszünet van, és megint én vagyok az alkoholista. Egyébként a haverommal olyan semmiségekről dumáltunk, mint hogy a kerti munka szopás, az esküvő hülyeség, meg hogy akik mértékkel isznak, azok tovább élnek. Ma reggel találtam is egy indexes cikket erről: http://index.hu/tudomany/brittudosok/2013/12/10/aki_soha_nem_iszik_hamarabb_meghal/ Mellesleg engem egyáltalán nem érdekel már az alkohol téma. Régebben el akartam költözni, hogy tudjak piálni, de rájöttem, hogy tök felesleges, nem akarok már inni, hónapok óta nem is nagyon csináltam, az, hogy most 2 sörért lealkoholistáznak, nem engem minősít, hanem a szüleimet. Annyi maradt meg az alkoholizálós időszakomból, hogy elegem van az antialkoholistákból, kibaszott józan bolond mindegyik. Nem azzal van bajom, ha valaki nem iszik, hanem azzal, hogy ha valakiről megtudja, hogy megivott 2 sört, egyből kifordul magából.

1-2 éve még a Javával szórakoztam, meg a 2JME-vel, mert akkor az volt a menő, most viszont már szerintem az androidos eszközöké (mobil, tablet) a jövő. Utánanéztem, hogy lehet a játékomat Androidra kiadni, és azt találtam, hogy egy kicsit macerás az átalakítás, egy csomó program kell hozzá, és nem is értem teljesen a leírást. Viszont már vannak fent ilyen játékok a Google Playen, pl. egy ingyenes, a Horse Game: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.superwalrusland.horsegame. Egy lovat kell benne megtalálni a különféle pályákon, ez egy ügyességi-szerű játék, szerintem egy kicsit nyomasztó a színvilága, de megéri egyszer végigjátszani. A Google Playen 25 centért lehet regisztrálni fejlesztőként, ha egyszer kész lesz a játékom, és átalakítottam, semmi sem állhat az elterjedése útjába. Valószínűleg ingyenessé teszem, mivel az a cél, hogy minél többen lássák, vagy töltsék le. Meggondolandó, hogy ne gyorsítsam-e meg kicsit a fejlesztését, így már januárra készen lennék vele. A fejlesztése új lendületet kapott, hogy van ez a lehetőség, a pszichiátrián a helyszíneket nagyjából már benépesítettem, most az a cél, hogy egy kicsit pszichiátria-ellenesebb felhangot kapjon az egész, a szövegek napról napra változnak, úgyhogy most nem rakok be képet. Talán ez lesz az első és az utolsó ilyen projektem, talán nem, ez attól is függ, milyen lesz a fogadtatás. Mindenesetre azzal, hogy Androidon is hozzáférhető lesz, egy csapásra meg lenne oldva reményeim szerint a terjesztés gondja, haladni kell a korral. :-)

Tegnap késő estig játszottam a C. Kane-nel, és sikerült végigjátszanom. Nem kell hozzá egy hétvége, csak egy szabad este/délután. A történet szerint a főhős egy "média mogul", akármit jelentsen is ez, és ő az egyetlen, aki meg tudja menteni Amerikát Gettys, a sötét varázsló uralmától. 4 főellenfél van, beleértve Gettyst, és nincsenek véletlenszerű harcok, a tapasztalatszerzést az északi részen elhelyezkedő cápák biztosítják. Kezdetben kapunk tengerészgyalogosokat a küldetésekhez, de ők hamar elhullanak a harcokban, csatlakozik helyettük Leland, Emily és Susan, így kialakul a végső csapat. Viszont érdemes C. Kane-t jobban fejleszteni, mint a többieket, mert az utolsó csatát egyedül kell megvívnia, illetve itt is akad majd segítőnk, de nem a csapat tagjai közül... Amerika egyébként mindössze egy ember lakta településből áll, ne feledjük, ez már a  jövő, a sötét varázsló ügyködése eredményeképpen ennyi maradt a földrészből, de ennyi is bőven elég egy játékhoz. A játék közben eléggé érdekes hiphop zene szól, de egy idő után sikerül ezt is megemészteni. Ja, és az egész játék fekete-fehér, nem tudom, milyen megfontolásból... Értékelés: 4,5 média mogul az 5-ből C. Kane letöltése

Reggel Editke azzal fogadott, hogy hozott gyógyszert, meg teát, ha szükségem lenne rá... Én nagyon megköszöntem neki, de mondtam neki, hogy remélem, ma már nem lesz ezekre szükség. Az évvége-hangulatot onnan lehet a legjobban lemérni, hogy egy kissé lazul a fegyelem, néhányan már nem is járnak be. Az egyik kollégám úgy gondolta, hogy a karácsonyig még hátralévő időt már végigszimulálja, és elment táppénzre, a másik viszont nemes egyszerűséggel felvette a nyugdíját, és elment otthonról piálni, a felesége sem tud már semmit róla napok óta. Az a legszebb az egészben, hogy már előre bejelentette, hogy ezt fogja csinálni. Nem tudom, mit lehet ilyen decemberi hidegben napokig részegeskedni, főleg, hogy már nem is fiatal, a kinézete alapján kb. már nyugdíj előtt áll. Kisebb pánik tört ki, amikor kiderült, hogy 10 Ft-tal adós maradok a boltban, Edit 2 mozgósított egy másik csajt, aki csak bejárós, hogy fizesse ki a 10 Ft-ot, ő majd megadja neki a tartozást, úgyis tartozik nekem cigivel, blablabla, órákig tartó herce-hurca keletkezett belőle. A nap többi része eseménytelenül telt, a Fehér Egérben sem volt nagy fogyasztás, még egy Fecske szivarkát is tudtam venni 420 Ft-ért, sőt maradt 30 Ft-om, amiből tudok venni holnap egy 3 az 1-bent, és még adós sem maradok a boltban.

Reggel megint olyan fejfájásra ébredtem, hogy el kellett gondolkodnom, hogy mit ittam össze tegnap már megint... Persze rá kellett döbbennem, hogy semmi különöset. Editke vette észre a szenvedéseimet, és nekem adta az utolsó algopirinjét, meg csinált nekem gyömbéres teát. Ez mondjuk elég tág értelmezése a szociális munkásságnak, de hát ezért (is) szeretjük (meg azért is, mert olyan jó pózokban tud behajolni :-)). Ha nem ad nekem gyógyszert, konkrétan megvesztem volna a fájdalomtól. Ezzel szinte életet mentett. Gondolkodtam, hogy hálából neki adom az ezresemet, megérdemelte volna. Anikóval ma megint volt egy kisebb szakításunk, körülbelül egy óráig tartott. Persze, csak a szokásos műsor, szót sem érdemel. Közben figyeltem a Fehér Egérben az embereket: mindegyik megrögzött piás, de nyoma sincs a máshol jelen lévő agressziónak, jóindulatúan imbecillisre, joviálisra ivott emberek. Mindegyik arcon ostoba jóindulat tükröződik. Talán a reggeltől estig fogyasztott 140 Ft-os Riesenbrau jótékony hatása. Tény, hogy a pultosnő nem bírta ezt a szellemi nívót, 1-2 hét után feladta, holnaptól már más fog jönni helyette. Még nem tudja, hova fog menni, csak innen el. Hát, igen, nem mindenki bírja, hogy mindenkinek mindent 3x kell elmagyarázni...

Lehet, hogy új címet kap a számítógépes játék projektem, jelöltek: Halál a pszichiátrián, Revenge on Psychiatry, Nyíregyházi pszichiátria, stb, és egyben új lendületet is kap majd a fejlesztése, mivel időközben találtam egy leírást arról, hogy lehetne Androidra "portolni", és mivel PC-n nem tudtam volna elterjeszteni, ha feltöltöm majd egy ilyen "app store"-ba, fogják lefele tölteni, mint a huzat, okostelefonokra, és táblagépekre. Amit nem érek el blogokkal, elérem majd így, majd meglátják, amikor egy kis skizó beadja nekik a barna hangot. Rajtuk fog röhögni a fél ország. Ehhez nagyon jó szövegeket kell még írnom, folyamatosan ebbe fogom fektetni az összes energiámat. Szerintem eddig jók lettek a szövegek, de folyamatosan fogom még csiszolni és finomítgatni őket.

Ma a szakkörben mindenki örült, mint majom a farának, ugyanis megint megnyertük a munkarehabilitációs pályázatot, ezúttal három évre. Mindenki vigyorgott, én pedig fapofával bejelentettem nekik, hogy nagyon örvendek, majd leléptem a betegségemre való hivatkozással. A diákhitel-ügyet is félig-meddig sikerült elintézni, az ügyintéző nem volt a helyzet magaslatán, a többit intézzük levélben. Ha sikerülne le0zni a tartozást, az nagyszerű lenne. Plusz nyugdíjemelés, plusz minimálbér-emelés, plusz még egy óra munkaidő. Várhatóan havi 100-on felül fogok jövőre kapni NETTÓban. Amióta beteg vagyok, mindig ezt akartam elérni, és most egy kicsit meg vagyok elégedve magammal. Még az egyetemen is ennyi volt az álmom mindössze, hogy fizikai munkával keressek össze valahol havi 100-on felül, és nem is kell 8 órát melóznom érte, hanem elég lesz csak 5-öt. Igaz, hogy akkor ez volt az álmom, de most már nem ez. Hogy mindez megvan, most már game over? Érdekes módon mindig az kell, ami nincs, most már szeretnék tanulni megint. Lehet, hogy azért gondoltam ezt régebben, mert már nagyon elegem volt a tanulásból, de most látom csak, hogy egy normális embernek mindig van igénye fejleszteni magát, legalábbis úgy tenni, mintha azt csinálná. Kézenfekvő lenne a magyar, de a megvalósítás egy kicsit necces, azért, ha lehet, azt csinálnám. Semmi kedvem arra baszni el a pénzt, hogy úgymond önálló életet kezdjek, és egyedül üljek egy büdös lyukban, aztán szép lassan beforduljak tőle, amire a múltban már volt példa, ami nem azt jelenti, hogy most is az lenne, mégsincs kedvem kipróbálni. Jövőre akár meg is tehetném, hogy menjek, mégse megyek, inkább nézek valami sulit, most ezt gondoltam ki... Bár aztán idővel azt a különmenést is meg lehetne próbálni...

Apám utánanézett, és mivel nem vagyok rehabilitálható, kiderült, hogy lehet, hogy elengedik az összes diákhitel-tartozásomat (kb. 1,3 millió Ft). Mondjuk eddig sem igazán foglalkoztam vele, de 6000 Ft-ot kellett fizetni havonta, és a tartozás csak nőtt. Végül is ez a legkevesebb kártérítés, amit a kontár pszichiátriai beavatkozások miatt megérdemlek, amit a bolgár seggfej és barátai végeztek rajtam, és végeznek mind a mai napig (mivelhogy a gondnokság alá helyezésem még mindig folyamatban van, köszönhetően a bolgár seggfej másik hájas fasiszta puszipajtásának, az igazságügyi orvosszakértőnek). Anikó ma egész jól viselte magát, ha erőt vesz magán, azért tud viselkedni is. Voltak itthon is kisebb balhék, az egyik pénzügyi természetű, a családom úgynevezett takarékosságáról csak egy vicc jut eszembe, amikor haldoklik a zsidó, és magához kéreti a fiát, és azt mondja neki: "Fiam, én most meghalok, ezért eladom neked az órámat." Ennyi a vicc, egyszer egy csaj éjjel egy órakor felébresztett telefonon, hogy ezt elmesélje, úgy látszik volt értelme.

Mivel az utóbbi időben nem voltak világmegváltó ötleteim a játékom terén, ezennel hivatalosan is elismerem, hogy eléggé B-kategóriás játék lesz, viszont legalább végigjátszható. Eddig raktam bele néhány párbeszédet a pszichiátriáról, ezek jórészt megtörtént párbeszédek, és valódi élményekből táplálkoznak. Pl.: SPOILER: A történet eddig annyi, hogy elkerülünk Ravenloft Elátkozott Erdejéből a Sóstói erdőbe, onnan bevisznek a pszichiátriára, ott beszélgetünk néhány emberrel, majd újra beinjekcióznak, amitől a főhős hallucinálni kezd, majd elektrosokkolják, és végül elviszik Hodászra. A hodászi részt még gondolkodom, hogy oldjam meg, nem, mintha nem lettem volna még ott, szégyen, hogy ilyen helyek egyáltalán még léteznek, kint a pusztában. Ha volna igazság, akkor a Magyarországra beszabadult hájas fasiszta bolgárokat toloncolnák oda ki a pusztába, nem pedig rendes magyar embereket. Ott a hős majd talál egy fegyvert, amivel lemészárolja Kancsev Alexandert, Szabó Erzsébetet, esetleg még beleveszem Homoki Attilát az ápolók képviseletében. "Ennyike." Mivel elég sok munkám van benne, és ehhez képest nem valami nagy szám, szerintem ez lesz az első és utolsó játékom, különben most érzem igazán, hogy a játékírásból is kezdek vészesen kiöregedni. Meg "nem is éri meg csinálni". De lehet, hogyha megérné, akkor sem csinálnám. Ez csak annak a felháborító dolognak állít emléket, ami velem történt a pszichiátrián.

Megnéztem a Google Analytics-et, és a blog látogatóit 80%-ban a visszatérő látogatók adják, és csak 20% az új látogató. Nem tudom, mennyi lenne az ideális arány, de nekem egy kicsit gyanús, hogy nem ez. Gyanítom, hogy a blog.hu-ra kellett volna mennem, a WordPresst már kiismertem, és már meg is untam, elmondhatom, hogy egy saját domain egyáltalán nem vonz több látogatót, sőt. Egy kicsit csökkent az utóbbi időben a látogatottság is, de nem vészesen, de észrevehetően. (A kommentek számán mondjuk ez nem látszik.) A blog.hu-n 1-2 kommenttel lett volna kevesebb szerintem, a látogatottság viszont biztos nagyobb lenne, na de minek találgatni, egyelőre ez van, ezt kell szeretni. Ha most kéne újból egy új helyen blogot indítani, valószínűleg már nem tenném meg, néhány hónap elteltével a blogírási hajlandóság is csökkent. Más téma. Úgy gondoltam, most már végleg, hogy Anikót megpróbálom leépíteni, ő hisztizett be, nem tudom, komolyan gondolta-e, erre viszont én kikapcsoltam a telefonom, és nem is fogom visszakapcsolni, mert minek. Kissé nem éreztem jól magam attól, hogy állandóan ő volt itt is a téma, de nem tudtam, hova írhatnám le/kinek mondhatnám el ezeket a dolgokat. Nem akarom többet 3 naponta feltölteni a telefonját, hogy az anyját hívogassa állandóan. Nem akarom miatta csóróságban tölteni a napjaimat, és abból is elegem van, hogy ha elfogy a pénzem, szakít velem, és érdekes módon fizetés környékén mindig előkerül. Élénken él bennem egy kép, amikor elmentem hozzá Örökösföldre, és azt mondta, ha csak 800 Ft-om van, el se jön velem a presszóba, inkább visszamegy a lakásba. A napi tarifája már úgy 2000 Ft körül van, ennyiért kísérgethetem mindenhova hulla fáradtan. Hát nem. Amúgy nekem is aránylag sok megy el cigire, meg kávéra, nem vagyok az apukája, hogy csak bemegy a boltba, és már elő se veszi a pénzét a pénztárnál, hanem várja, hogy minden csak úgy magától kifizetődik (általam). Egyébként ahhoz a vonulathoz tartozik, aki elvárja, hogy mindent én fizessek, hát én meg pont nem így gondolom. Aztán ilyenkor kibékülésként vesz nekem egy sört, és elvárja, hogy minden menjen tovább. Mindig ugyanez történik, remélem, hogy most már erős tudok maradni, és ezúttal nem fog. Kívánom neki, hogy találjon egy hasonlóan kevés eszű, dúsgazdag vőlegényt, és legyenek boldogok.

Ahogy látom, sokakat megihletett a december, amúgy engem is. Persze az emberek basztak az októberre, de még a novemberre is, a de a december, az már valami. Bekucorodni valahova, meg szürcsölgetni valamit, szerintem amúgy a legnagyobb lúzerség a világon, de sokan még a legszarabb dolgokra is romantikával tudnak gondolni. Én is jobb híján olvasgatom Michel Foucault könyvét, A bolondság történetét, ami a fülszöveg szerint a pszichiátria kezdetét jelenti (ezt a baromságot!), de csak egy fejezetig jutottam, amiben arról értekezik, hogy a bolondokat hajóra rakták a középkorban, meg különböző festményeket emleget, különösen Hieronymus Boscht, meg leprakórházakat. Szóval kicsit utánanéztem ennek a Foucaultnak, filozófus volt, meg egy kicsit pszichológus is, meg felváltva tanította a kettőt. De szabadidejében leginkább egy nyitott párkapcsolatban élő homoszexuális volt, a San Francisco-i szado-mazo szubkultúra oszlopos tagja. Ráadásul AIDS-ben is halt meg. "Így köll ezt csinálni." Nekem is találni kéne valami hobbit, ami így feltölt, hogy jobban tudjak a magyarra koncentrálni. Van egy csomóféle szexuális perverzió, esetleg valamelyiket kipróbálhatnám. Még a december folyamán be kéne szerezni a tankönyveket, de különben még az is lehet, hogy itthon megtalálom őket, mert a mai napig a Mohácsy-féle tankönyv a mérvadó, azt mondják, hogy nálunk az irodalomtanítás 30-60 év lemaradásban van. Nem tudom, mit akarok a magyar szaktól, nem alkotok sem költői, sem prózai műveket, és nem is tervezem. A blogírást egyre inkább nem nézem semmibe, mostanában nem születnek jó énblogok, nem is divat már, talán a politikával érhetnék el némi sikert, de eléggé apolitikus vagyok. Viszont most olvastam valahol, hogy az országon uralkodó 2/3-os koleszos társaság még azokat is politizálásra készteti, akiket úgy alapból nem érdekel. Számlájukra írható asszem a felsőoktatás szétverése, különös tekintettel a bölcsész karokra, gondolom abból a megfontolásból, hogy ők már úgyse mennek vissza a koleszba. Különben sem tudom, mitől fiatalok, röhejes már ez a név is a középkorból is már lassan kiöregedő, őszülő fasisztákra alkalmazva. És  még tőlem akarják elvenni a szavazati jogot, amikor egy egész ország, de legalábbis a 2/3 szellemi kiskorúságban szenved.