Múlt héten kimondták a gondnokságot. Mármint rám. Érdekes módon az egyik kollégámat, aki rendszeresen a sürgősségin köt ki rivotril túladagolás miatt, a bizottság szerint közveszélyes, és otthonban lenne a helye, ugyanez a szakértő egy cseppet sem találta gondnokságra szorulónak. Én már beletörődtem, de ha lehet, biztos, hogy másik szakértőt fogok kérni a felülvizsgálatnál. És miért ne lehetne? A bírónő valami olyasmit mondott, hogy a fizetésemet megtarthatom, a nyugdíjamat a szüleim veszik fel, szóval lényegében semmi sem fog változni. Mellesleg tök mindegy, mit mond ki a bíróság szerintem, ebbe nem igazán lehet erőszakkal beleszólni. A leszázalékolási bizottságtól még várom a papírt, az is megtörténhet, hogy visszaveszik a pénzem, és elvesztem a munkámat, amivel, megmondom őszintén, nem vagyok maximálisan elégedett. Amúgy nem nagyon izgat az egész, se a gondnokság, se a munkahely, csak a pénzemet ne vegyék le (amire azért a legnagyobb az esély).
bazdmeg, pupi, ez csapda!
2014. máj 16. 19:15
Voltam felülvizsgálaton. Már mindenki úgy tekint rám, hogy le van vajazva a gondnokság, szóval én jóformán nem is beszéltem, csak apám. Persze mindenhol a kispolgári értékrend érvényesült, ezzel a gondnokság-dologgal teljes az összekacsintás a szüleim és az állam között, hogy engem fél-állati sorba tudjanak taszítani. Nem azt mondom, hogy jó az, amit csinálok, de nem kéne karhatalommal fellépni. Bazd meg, ez olyan, mint egy negatív utópia, hogyha valaki egy kicsit is eltévelyedik a kijelölt úttól, akkor jön az állam bácsi. Úgy éltem meg a betegségemet, mint egy világháborút, kábé + az azt követő lágert, és most jön a karhatalom, és minden önrendelkezési jogot elvesz tőlem. Én már nem is vagyok fontos, körülbelül egy kisállat szintjére degradáltak jogilag (bár még nincs meg a gyámság, de már mindenki abba van). Annyira szánalmas, hogy a szüleim állami segítséggel szeretnék megoldani a viselkedésbeli különcségeimet, az állam meg kész ehhez asszisztálni. Az egész megalázó procedúrán azért mentem keresztül ilyen halál nyugodtan, mert remélem, hogy ezáltal több pénzt kapok, vagy legalábbis megtarthatom az eddigit. Én nem azért vagyok deviáns, mert beteg vagyok, én mindig is deviáns voltam, és az is maradok. Uff!
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!