Skizofrénia underground

Nem a legfontosabb hír, de a napokban megszületett a kis unokahúgom, akit a családom legnagyobb megrökönyödésére egy régebbi posztomban kis kurvának neveztem. Leginkább azon voltak kiakadva, hogy lehet lekurvázni valakit, aki még meg sem született, én pedig mondtam nekik, hogy, hát, ilyen a humorom. Nem is rossz ötlet, hogy amit nem kapunk már meg a szülőktől a két szép szemünkért, kihúzzuk belőlük az unokák által. (Egyébként ma a szakkörben hallottam egy másik sztorit is, ott a skizó nagymamát pumpolják pénzzel, szedik el a nyugdíját/fizetését, jelenleg ott tart, hogy "kinyírja magát".) Na, mindegy, én pedig most azzal húzom anyámat, hogy "ráállok én is a pulyagyártásra", csak mondja meg, hogy hányat csináljak, azon már ne múljon, szerintem ennyit még én is tudok, most a legjobban azon van fennakadva, hogy azt mondom, hogy a kész pulyákat majd "leadom neki", ez már nem tetszik neki annyira. Mondtam neki, hogy Anikótól tanultam, magát a szót is, hogy "leadni", egy csomó mindenre használja, meg az eljárást is, hogy hogy varrjuk a szülők nyakába a pulyáinkat. A pulyacsináló sapkám már megvan hozzá, íme, így nézek ki benne (készen egy jó kis pulyagyártásra): Megemlíteném még, hogy volt egy kis csere a fejlécképek között, találtam egy Anikóra eléggé hasonlító rajzot, a másik rajz meg rám hasonlít, mintha régebben a miskolci egyetemi könyvtár előtt állnék cigivel a hóesésben (volt ilyen). Mind a két képet Michael Cho rajzolta, vagy festette, nem tudom, hogy csinálta, de ezáltal megjavította az életszínvonalamat, ahogy Bada Dada mondaná.

Már megszokhattátok, hogy minden ötödik posztban ünneplek valamit, most éppen azt, hogy a blogjaim most érték el kb a százezredik oldalletöltést. És felhasználom az alkalmat arra, hogy még egyet rúgjak a freeblogba, vagyis a hullájába, mert már jó ideje nem lehet elérni semmi tartalmat, és még véletlenül sem szóltak, hogy hé, ti hülyék, sürgősen exportáljátok ki a tartalmat, mert nyom nélkül el fogunk tűnni, hanem hitegettek, hogy "alkatrészre várunk" (ki az a hülye, aki ezt beveszi, ja, én), meg így, meg úgy, aztán most Runtime error és társai, pedig 1-2 dolgot még kisajtoltam volna abból a blogból. Az abilifyról van szó, amiből mutatóba sem maradt semmi, csak amiket átvittem a postr-re, de mai szemmel nézve az a blog meg már kimeríti a botrány fogalmát, viszont ott fél év alatt sikerült elérni azt a forgalmat, amit az abilifyon 3-4 év alatt, és sokan szerintem ott csatlakoztak a történethez (néhányan meg végleg elmaradtak, sajnos, vagy nem sajnos, valaki sajnos, valaki nem). Ennek a blognak a forgalma enyhén elmarad a postr-es mögött, de csak azért, mert nincsen már Origó címlap, szóval, ha úgy vesszük, nem is. Ez a Statcounter szerint olyan 50-70 egyedi látogatót jelent naponta, szóval a látogatószám lassan felfelé stagnál tendál. Az AWStats szerint viszont ennél jóval több, de ebbe beleszámít minden robot, meg féreg, meg ki tudja még mi, szóval legyünk csak szerények. Mindenesetre érdekes, hogy tökéletesen mást mér a két számláló. Mondjuk jelentős visszatartóerőt képviselnek ezen a blogon a játékos írásaim, úgy vettem észre, de "nem adhatok mást, csak mi lényegem", vagyis ami éppen foglalkoztat. Ennek a levét mostanában a Facebook oldal olvasói isszák meg, mert főleg játékos posztokat rakok ki, mivel azokhoz legalább van kép. :-) Na, jó, megígérem, hogy a legközelebbi ünneplés Halloweenkor lesz a blogon, főleg, ha addigra lesz új design.

Ezt a bejegyzést csak azért írom meg, hogy látszódjon, milyen sokoldalú vagyok. Játékról lesz szó, úgyhogy most az arra érzékenyek takarják el a szemüket. Pontosabban interactive fictionról, amit Mo-n már régen nem csinál senki, és azt mondják rájuk, hogy "szövegbegépelős kalandjáték"-ok. Angol(szász) nyelvterületen ennek eléggé komoly hagyománya (és szakirodalma) van, létezik az IF Theory Reader nevű könyv, néhány helyen fent van pdf formában is, ebben úgy diskurálnak a témáról, mintha valami irodalomelméleti téma lenne. Egyébként jobb helyeken az is, régebben olvastam valakiről, aki konkrétan ebből írta a doktori disszertációját, vagy mijét. Ezzel ma Mo-n úgy vágnának ki egy magyar tanszékről, mint macskát sz*rni, csak a kontraszt érzékeltetése miatt mondom. Magyarországon aki nem fogalmaz érthetetlenül, nem depressziós, nem tördeli vers formába a nyomorát, az biztosan nem számít kortárs irodalomnak. Mindegy, irodalom, vagy sem, már egy ideje érdekel az interactive fiction téma, persze végigjátszani a legritkább esetben sikerül az ilyen játékokat, türelem/leírás híján. És most visszakanyarodnék oda, ahonnan elindultam jó sok évvel ezelőtt, van egy Adrift Generator nevű program, amivel ilyen játékokat lehet létrehozni, és játszani. Egyébként a legtöbb ilyen játékhoz létezik egy interpreter (fordító), ami lejátssza a játékfájlt. Most nem akarom elsorolni az interactive fiction-ök világában tett kalandozásaimat, hanem konkrétan egy játékot akarok bemutatni, amit tavalyelőtt Halloweenkor játszottam, az is a címe, hogy All Hallows Eve, ami magyarul annyit tesz, hogy Halloween. A főhős, a kis 12 éves Timmy Rowlins zombi-nindzsa-macskának öltözik, és elindul oda, ahova ilyenkor Halloweenkor szokás, mit tudom én, édességet gyűjteni. De találkozik egy a szomszédságában lakó gonosz boszorkánnyal, aki valódi élőholttá változtatja, és addig nem változik vissza, ameddig a banya vissza nem változtatja. De mivel a boszorkány megígérte neki, hogy soha nem változtatja vissza, nincs más választása, mint szerelmi bájitalt keverni neki, hogy megtegye neki azt, amit kér. (Eee, nem azt.) A játék egy helyen hibá(d)zott, én ezt kijavítottam, és feltöltöttem az Adrift interpreterrel együtt ide. Hajrá. :-) Ha nem menne a játék, az csakis a nyelvi beállítások miatt lehetséges, a következőket kell megtenni ennek érdekében: Start menü -> Vezérlőpult -> Dátum-, idő-, nyelvi és területi beállítások -> További nyelvek telepítése -> Speciális, itt ki kell választani az angol (egyesült államokbeli)-t, és újra kell indítani a szg-t. Tudom, hogy ez az egész ügy nagyon keveseket érdekel, de lehet, hogy ma unalmamban leírom a végigjátszást is. Végigjátszás (fehérrel): SING TOAD, W, SHAKE BUSHES, GET BEETLES, W, LOOK AT GRASS, GET CAULDRON, E, SPLASH WATER INTO CAULDRON, READ BOOK, PUT TOAD EGGS INTO CAULDRON, THROW THE PURPLE BEETLES INTO CAULDRON, W, THROW LOVE POTION AT WITCH (Witch nagy betű).
Ennyi volt, mese volt, lehet még a játékban nézelődni, meg beszélgetni egy kicsit a tárgyakról, ezeket itt nem írtam le, pl ASK OLD LADY COOT ABOUT CAULDRON, bár túl sokat nem segít, de legalább lehet egy jót röhögni.

Mostanában reggel úgy megyek a munkába szakkörbe, hogy már gőzöl a fejem a koffeintől, aztán már nem kell, csak szinten tartani magam. Aztán ezt a gyakorlatot folytatom délután a Fehér Egérben, meg itthon is lefőzök vagy 2-t. Kosztolányi Dezsőékről volt tudható, hogy úgy buliztak éjszaka, hogy nem alkoholizáltak, hanem megittak vagy 9-10 "feketét", és attól pörögtek. Én éjszaka nem iszok kávét, bár mondjuk, mi számít éjszakának, ugye, nagy kérdés, mert ha 3 körül felkelek, akkor már jön is a csöves kávé, és társai. A szüleim dugdossák előlem a kávét, úgyhogy csak akkor tudok főzni, ha kint felejtik, vagy előre bespájzolom magamnak. Most is vennék szívesen egy La Festa cappuccinót, ha nem költöttem volna el "stefi" sörre a pénzemet, és nem azt iszogatnám éppen. Szóval örökös harc, küzdelem a kávézás jogáért az életem. Ehhez még csak annyit tudok hozzátenni, hogy Szendi Gábor szerint egészséges, és kész. Meg különben is, minden 100 év feletti életkort megért emberről kiderül, hogy masszív kávéfogyasztók voltak világ életükben. A kávézásnál szerintem az az elv érvényesül, hogy "mindenre, ami jó, fogjuk rá, hogy káros". A szakkörben megint nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy a kedvenc kollégám megkérdezte a szoc munkást, hogy "Editkém, te milyen gyógyszert szoktál szedni?", ő pedig kissé megrökönyödve kérdezte, hogy "Miért, úgy látod, hogy szükségem lenne rá?", egyébként a kérdés jogos, csak azért, mert ő ott az egyetlen egészséges ember, még szedhet valamit hobbiból, nem igaz?

Ma nem történt semmi, azon kívül, hogy a szakkör végén megkérdezte E. hogy "Heló, hogy vagy?", én meg mondtam, hogy fáradtan, kávé. Mostanában egyébként már akkor sem látni, amikor szünet van, de amúgy én sem megyek már közös szünetet tartani, szóval ő is el van tűnve, mint az aranyóra, meg én sem exponálom annyira magam. Anikónak évek óta ez volt az első napja, amikor nem követelt tőlem semmit (a csöves kávén kívül), erre az volt a reakcióm, hogy először is nagyon megörültem, de aztán meg elkezdtem aggódni a mentális hogyléte miatt. Azóta sem telefonált, pedig ilyenkorra legalább már 3x szokott. Meg még az van, hogy a blogom szépen teljesít a  http://blogok.info/ oldalon már napok óta, az előbb meg felkerült még a toplistára is, bár nem tudom, ott van-e még. Csodálom egyébként, mennyi vámpíros, farkasemberes, angyalos és egyéb fantáziaszülte történet van fent, minden tiszteletem az íróké, én biztos, hogy nem tudnék ilyesmit írni. Ami velem történik, éppen eléggé fantasztikus. Meg tudományos. Meg minden. Egy kedves volt osztálytársam, aki ilyesmivel foglalkozik, megígérte, hogy hobbiból segít nekem egyedi designt csinálni, szóval az is várható lesz nemsokára. Mindig fellelkesülök, ha a blogom körül történnek a dolgok, aztán nem győzöm vedelni a grapefruitos sört, hogy lenyugodjak. Egyébként a designba, ilyen meseszerű, szürreális (na, ez a szó nem jutott eszembe egész hajnalban) dolgokat kértem, esetleg valami ilyesmit: [caption id="attachment_629" align="alignnone" width="640"] Pszichiátriaellenes tüntető Franciaországban
Fotó: Jean-Philippe Ksiazek[/caption]

Anikó szerint "kezdünk kigyógyulni az alkoholból", mivel egy ideje már nem iszunk "dobozos bort", viszont holnapra kért magának tőlem "csöves kávét". Ezeket a szakkifejezéseit általában le kell fordítani a beszélgető partnernek, ha ott vagyok én is, mert dobozos borról általában még senki sem hallott (valójában flakkonos), és csöves kávéról is szerintem csak kevesen (3 az 1-ben). Mostanában viszont nem hogy dobozos bort nem nagyon iszunk, hanem semmilyet, mert Anikó most már csak egri borra vágyna, azt meg sajnos jelenleg nem tudjuk megfizetni, illetve olyat hozatni. Azt, hogy kezdünk kigyógyulni az alkoholból, az elmeorvosi szakértő sajnos még nem tudja, és "alkohol abúzusok"-ra (miért, több is van?) és tudathasadásos elmezavarra (schizophrenia paranoides) hivatkozva kéri a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésemet. Érdekes módon eddig még soha, sehol, senki nem állapította meg rólam hivatalosan, hogy alkohol problémáim lennének, viszont ez jó hivatkozási alap arra, hogy gondnokság alá tegyenek, mondjuk ilyen erővel a fél országot gondnokság alá tehetnék, én nem is tudtam, hogy akkora társadalmi bűnt követek el azzal, hogy megiszok egy sört, persze amikor ezzel fizetem a jövedéki adót, az nagyon jól tud jönni. Valójában én úgy gondolom, hogy a bírósági tárgyalás csupán színjáték lesz, és mindenben az elmeorvosi szakértő véleménye fog érvényesülni. Ő amúgy leírta, hogy görnyedt vagyok, meg halkan beszélek, meg meg vagyok lassulva*, én viszont leírom, hogy ő egy hájas fasiszta, szorulásos antialkoholista inkvizítor, aki sunyin pislog a szemüvege mögül, és az összes bizonytalan válaszomra ugrik, és rögzíti a jegyzőkönyvében, tehát eleve rosszindulatú. Ha jól látom, a pénzügyekre ment rá, hogy én ne rendelkezhessek szabadon semmivel (ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog), gondolom reggel majd engedélyt kell kérnem a gyámomtól, hogy ezt, vagy azt a ruhát felvehetem-e. Mondjuk eddig is az volt, de hogy ezt törvény által kell rögzíteni, az egy kicsit abszurd. Viszont érdekes módon nem javasolja a választási jogból való kizárásomat, és ezt külön feketével ki is emeli. Kösz, bazmeg, de inkább nem megyek szavazni, minthogy minden pénzkiadásomhoz külön kérvényt kelljen majd benyújtanom. Leírta még, hogy állapotomban javulás várható, úgyhogy 2 év múlva indokolt a felülvizsgálatom. Akkor meg MINEK TESZTEK GYÁMSÁG ALÁ B+, ERRE A 2 ÉVRE?! * nem tudom, minek a jegyzőkönyvekbe, meg az ambuláns lapokra az ilyen degradáló, dehonesztáló, és mégis irodalmiaskodó kifejezések, nekem is megvan róluk a véleményem, ezt mégsem kérem jegyzőkönyvbe venni, ez sokszor már személyeskedésbe csap át, pl külseje elhanyagolt, jól van, b+, legközelebb szólok a mentősöknek, hogy várjanak meg, amíg először megborotválkozok, nem?!

Ha van kedvenc kollégám, lennie kell legjobban utáltnak is. Néhányan pályáztak erre a címre, de mostanra, már kijelenthetem, hogy ezt a címet magasan Dadogi Zolika nyerte el. Nem elég, hogy dadog, még raccsol is, mondjuk ezzel még nem lenne semmi baj(?), de állandóan hazudozik, és sunyi módon vigyorog hozzá, ezt nevezi ő poénnak. Meg olyanokon poénkodik, hogy azt mondja nekem, hogy "Ázzon be a cipőd..." és szintén sunyi/ostoba mód vigyorog. Otthagyta a szintén ott dolgozó feleségét egy szintén ott dolgozó másik csajért, egy időben talán még versenyeztek is Dadogi Zolikáért, de amúgy meg a vak is láthatja, hogy legszívesebben Editke körül sündörög. Amúgy meg állandóan tömi a fejét, sokan dícsérik, hogy milyen jó, hogy nem hízik el, én meg csak egyfolytában arra tudok gondolni, te jó isten, mennyit szarhat egy ilyen állat. Számtalan visszataszító tulajdonsága van még, pl undorító módon tüsszent, és fújja az orrát, és teljes erőből odabasz az asztalra, amikor meglát egy legyet, mindegy, mindet most nem sorolnám fel. Szerintem egyvalakit szórakoztat igazán, méghozzá a barátnőjét, ő még vihog rajta, a legtöbben már levegőnek nézik, de ő nem veszi észre magát. Neki is most októberben lesz a gondnokságról szóló tárgyalása, esetében ez valamennyire érthető, de bármilyen idióta is, még neki sem kívánom, hogy vegyék gyámság alá. Azért rendes vagyok, nem?

Kommentár nélkül: [caption id="attachment_604" align="alignnone" width="640"] A.k.a. Dr Kancsev Alexander, a nyíregyházi pszichiátria jelenlegi-, és Dr. Szabó Erzsébet, a volt intézményvezető főorvosa, akik tönkre kúrták az életemet...[/caption] És most jön(ne) a gondnokság alá helyezés: http://www.origo.hu/itthon/20110715-gondnoksag-alatt-elo-emberek-magyarorszagon.html Na meg még egy kis kultúra (ígérem, ezzel befejezem Márait):

Szóval így vasárnap reggel vázolnám a helyzetet az új - már nem is annyira új - bloggal kapcsolatban. A látogatószám nem sokkal, de elmarad az előző blogomhoz képest, ez napi 40-65 egyedi látogatót jelent a Statcounter szerint, körülbelül azokat szerintem, akik az előzőt követték. Ha belegondolok, ez elég sok, de szerintem még több lehetne, ha a Google méltóztatna szóba állni velem, ehhez viszont csak egy módszert ismerek, legyen sok linkem, viszont linkelni meg továbbra sem hajlandó senki. Még mindig nem szokás a skizofréniával turnézni, a skizofréneknek nincs semmilyen érdekvédelmi közösségük, továbbra is tetszésük szerint úgy bánhatnak velünk a pszichiáterek, ahogy nekik jól esik, és akár a cipőjük sarkát is belénk törölhetik. Senkit nem háborít fel a kizáró gondnokság intézménye, ami egyik ismerősöm szerint megfelel egy 6 éves gyerek szellemi színvonalára való degradálással, a kényszer, a szedálás tök norma, legalábbis itt, vidéken, az elektrosokkot is csak azért nem alkalmazzák már szerintem, mert nem EU-konform. Bátran lehet minket továbbra is fogyatékosnak, alacsonyabb rendű állampolgárnak, mutánsnak tekinteni, és kényszerrel elvitetni a hodászi internáló táborba. Sajnos ezeknek a gondolatoknak sem lesz különösebb visszhangja, nem kerül már ki se a freeblog főoldalra (a freeblog végleg összeomlott, és már lehet, hogy ki sem tudom exportálni a blogomat, de ha ki is tudnám, nem nagyon mennék vele semmire), se az Origóra, talán ebből a szempontból nem volt jó húzás eljönni, ha eredményt akartam volna, maradnom kellett volna, vagy átmenni a blog.hu-ra esetleg, de nekem egy olyan blog kellett, amit tökéletesen tudok szerkeszteni, megkaptam, igaz, hogy pénzért, és így nem lát se a Google, sem pedig főoldal nincs. A "linképítés" pedig az esetemben tökéletesen lehetetlen, vegyük például a skizofrenia.lap.hu-t, vagy bármelyiket, tökéletesen szervilis, pszichiátria-központú linkek, épp, hogy ki merték linkelni a Száll a kakukk fészkére-t, de gondolom, azt is csak úgy, mint ami egyszer volt Amerikában, régebben... Hát nem egyszer volt, hanem még mindig van, többek között Sötét Szabolcsban, a nyíregyházi pszichiátrián. A skizofréniával foglalkozó fórumokon, ha mégis akad 1-2, nem nagyon lehet reklámozni, mert nem nagyon szereti a fórumszabályzat, meg ezekre a fórumokra is alig jár valaki, és ha jár is, nem nyomasztják ezek a gondok, mert esetleg olyan környékről fórumoznak, ahol nem gond az ilyen állami erőszak, pl. Budapest. Tehát akkor marad ez a szűkebb réteg, aki ide jön, de általában ők sem azért, mintha érintettek lennének, hanem azért, mert jópofa vagyok. :-) Ezerszer megfogadtam pedig, hogy nem fogok velük többet foglalkozni, de nem kerülhetem meg, lévén, hogy most lesz október 18-án a gondnokság alá helyezési tárgyalásom, és erről még a szoc munkásom is úgy beszél (aki Edit), mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy pl. a fizetésem feléről automatikusan a gyámom fog rendelkezni. Szóval most meg vagyok lőve, mert nem igazán tudom hol felhívni a figyelmet ezekre az égbe kiáltó geciségekre igazságtalanságokra, nyakamon a tárgyalás, és még a játékommal se leszek kész addigra, hogy legalább azt a pofájukba tudnám nyomni... Na, mindegy a face-n létrehoztam egy eseményt a következő szöveggel: Jogtiprás napja, 2013. október 18. A nyíregyházi pszichiátria feljelentett, mert összetörtem a területén egy postaládának álcázott PET palackot, és ezért kizáró gondnokság alá akarnak tenni, és ezzel egy 6 évesnek megfelelő ember szellemi szintjére degradálni. Szerintük ezért nem szavazhatok, a pénzemmel nem én rendelkezek, nem írhatok alá hivatalos papírokat, és lehetőség szerint a hodászi pszichiátriai elfekvőbe, avagy skizó-demens lágerbe akarnak bezárni. Ha működnének még gázkamrák, akkor meg valószínűleg oda. ÉN MEG REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB HALOMRA DÖGLIK EZ A FASISZTA CSÜRHE.

"A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erős érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni. Ezenfelül szorongásérzést, izzadást, szívdobogást és más, életveszélyes bonyodalmakat is okozhat életünkben. Nem lehet semmit tenni ellene. A dohányfüst valamilyen jótékony ködfátylat borít a világra; a pillanatok köznapi mámora ez a keserű boldogság és feledkezés - ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges? Mert egy napon szükséges... A szív, a látóidegek, a gyomor, a belek, minden fellázad ellene. Akkor elhajítjuk a keserű csutkát, rögtön meghízunk, egészségesek, kövérek és boldogtalanok leszünk. De addig! Mintha valamilyen gonosz s mégis boldogító ősanya keserű csecsét szopnánk naphosszat! S valami játék és méreg is kell az élethez; máskülönben csak egészség és gyakorlat, nem élet." Ez az idézet Márai Sándor Füves könyvéből való, eredetileg egy terjedelmesebb bejegyzést akartam írni a dohányzásról, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy most már tényleg kurva drága lett. Az életemben a legjobb tanács, amit kaptam, a dohányzással kapcsolatos volt, és bámulatosan pofonegyszerű: ne próbáld ki, ne szokj rá! Körülbelül ezt a tudásmennyiséget tudom én is átadni a fiatalabbaknak, mert ha rászoktál, akkor már b@szhatod. Aztán mindig jön az: én majd erősebb leszek, mert nekem van akaraterőm... Na, persze. Jelenleg az van, hogy napközben, amikor rabszolgázok a szakkörben, tényleg meg is tudnám állni, viszont ha programozok, vagy írok valamit, akkor kávé, cigi alap. Egyébként a Márai-idézet a youtube-on is meghallgatható Törőcsik Mari agyondohányzott hangján. Csodás.

Anikó reggel megkérdezte, hogy decemberben nem veszem-e feleségül, délután kért egy ezrest "kölcsön", majd miután adtam neki, 1 mp múlva bejelentette, hogy szakítani akar. Később mondta, hogy véglegesen. Jaj, de megijedtem, most nagyon rossz nekem. Bár nem tudom, mihez kezdek annyi szabadidővel, lehet, hogy érdeklődök Kancsevtől a kutyaterápiáról, amit régebben ajánlott, bár utálom a dögöket, ez jó lenne afféle sokkterápiának is. Edit 2 meghívott holnap 3-ra valami tirpák gasztro-buliba, ott a helyem. Csak attól félek, hogy Anikó nehogy visszakönyörögje magát, ez még akkor is sikerült neki egyébként, amikor Edit 1-be voltam belebetegedve. Szó szerint. Most úgy érzem magam, mintha 1 tonna súlytól szabadultam volna meg, csak el ne repüljek. Qrva sok dolgom van.

Valaki órák óta azzal szórakozik, hogy megpróbál belépni a blogomba, meg kaptam ma egy csomó bolgár találatot, egy csomó ruszkit, kínait, vietnámit, ukránt, meg sok más külföldit is. Hát nem érdekes ez az egész? Amúgy ki van exportálva minden, szóval csak nyugodtan. Ahogy beléptem, befejezte. Ez is érdekes. Persze az is lehet, hogy mindenkivel ezt csinálják, bár én nem hiszem. Csak saccolni tudom, de olyan hétszázvalahány próbálkozás volt. Biztos nagyon fontos... akkor meg nem értem, miért nem regisztrál... :-D

Ma reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a dohány árak az egekbe szöktek, a nemzetiben, ahol voltam, a Bond és a Golden Gate dohányok átlépték az 1000 Ft-os lélektani határt, viszont sikerült még Helikont szereznem 850-ért. Ez is milyen már. A szakkörbe menet azon töprengtem, hogy ha ez így megy tovább, most vettem utoljára dohányt, és szóvá is tettem cigizés közben, ha ennyibe fog kerülni, akkor én inkább nem cigizek tovább. E. persze úgy nézett rám, mint aki kísértetet lát, azt viszont már nem fejtettem ki neki, hogy nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem fogok tudni. Aztán munka közben hallottam 1-2 infót arról, hogy elvileg lehetségessé vált a másféle leszázalékolási kategóriákban lévők fogalkoztatása is, szóval rögtön ördögi terv kezdett kibontakozni elmémben, és délután bele is kezdtem a megvalósításába: Anikót felbiztattam, hogy jelentkezzen nálunk munkára, persze neki nem kellett kétszer mondani, azonnal ment volna, de mondtam neki, hogy elég inkább csak holnap reggel. Ha Anikó is a szakkörben fog dolgozni, amire azért van némi esély, meg van mentve a dohányzásom, ő is megkapja a 40 rugót, meg én is, és akkor nincs olyan, mint ma, hogy ad 400 Ft-ot, de azonnal visszakér 500-at, meg ilyenek. Na, nem az, hogy ennyire sóher lennék, hogy 100 Ft-on fennakadnék, de az elv, ami idegesítő. Nem adtam neki 500-at, így is a torta nagy részét én fizettem, és különben is volt még neki, épp csak a megszokás beszélt belőle.

Néhány éves internetes alkotói pályafutásom alatt, bárki bármi közös dolgot ajánlott fel, azt én elfogadtam, és mivel eddig mindösszesen egy ilyen merész vállalkozó akadt, természetesen ráálltam, egy fórumról van szó egyébként. A fórum egy ingyenes tárhelyen volt, nem is tudom, már melyiken, de ahogy az lenni szokott az ilyen ingyenes tárhelyeken előbb-utóbb az "ami elromolhat, az el is romlik" elve érvényesül, és így a fórum eltűnt. Nem tűntek el viszont az emberek, akik csinálták, legalábbis nem nagyon, így felajánlottam, hogy mi lenne, ha újrakezdenénk ezen a tárhelyen. Ennek az  (is) a gyakorlati haszna, hogy van/lesz néhány írásom, amivel talán mégse kéne az itt egybegyűlteket untatni, ez főleg néhány irodalmi tárgyú írást, vagy kivonatot jelent, ami nemsokára magyar tanulás közben fog jelentkezni feltehetőleg. Amit még vállaltam a fórumon, hogy írok a skizofréniáról, 1-2 interactive fiction-ről (bár erre a kutya se kért meg), na és a kedvenc témámról, a blogomról, és magamról. Szóval ezentúl ketten használjuk majd ezt a tárhelyet, ennek érdekében hamarosan megnövelem a kapacitását, nem gond egyébként, mert ezt magam miatt is úgyis meg kellett volna tennem előbb-utóbb. A fórumról most nincs kedvem screenshotot készíteni, úgy néz ki, mint egy fórum: http://lilaorchidea.nemvagyokbeteg.hu Régi tapasztalat egyébként, hogy aki a fórumra jön, nem jön a blogra, és fordítva, csak szólok, ez egyébként érthető, mert a fórumon nem én vagyok az admin, itt pedig igen, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Egyébként meg úgy vettem észre, az utóbbi időben egy kicsit mintha sok lenne belőlem, ezen a blogon rettenetesen produkálom magam, szerintem a Facebookon is, pluszban még ott van a bura, meg a játékos dolgaim. De inkább ez, mint a depresszió, én még mindig azt mondom. Különben nekem is új ez a helyzet, ilyen még nem volt, csak a betegségem előtt a régi fórumomon, meg egyéb rpg makeres helyeken. Azt a fórumot viszont ma már nem mutatnám meg semmi pénzért, pedig abban az időben még viszonylag jónak számított, talán majd egyszer részegen. A burán egyébként fasírtban vagyok az emós öngyilkos jelöltekkel, mert beszólogattam nekik, hogy kurvára unalmasak, meg egy szocfóbos nővel, mert nem hittem el neki, hogy az egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, szóval már ott se szívesen lát mindenki, a Facebook meg néha eléggé idegesítő hely, de főleg a blog miatt jelen vagyok, na meg azért, mert az életben még mindig nincs számottevő társaságom, de félek, hogy Anikó nem is engedné :-(.

Kurvára örülök neki, hogy lehethogy leendő és apám egy hullámhosszon vannak, és ilyen jól megértik egymást, és még azt is megbeszélik, hogy én blogot írok, miközben elküldenek szurira. Ebben az egészben csak éppen a lényeg sikkad el, vagyis én, lehethogy leendő megkérdezi, hogy halluzok-e, ők meg jól elszórakoznak. Csak az felejtődik el, hogy apám csak azért van ott, hogy kocsival átvigyen Nagyállóba, nem azért, hogy udvariassági gesztusokat tegyenek egymásnak, tudtommal nem én hordom apámat pszichiáterhez, hanem fordítva, és bár már megszoktam, hogy a pszichiátrián rég nem én vagyok a lényeg, azért talán néha kikérhetnék a véleményemet. Az általános pszichiáteri blabla mellett, hogy "segítsek" otthon, ezúttal olyanokba is belement, amibe nem kellett volna, hogy miért nem adok oda több pénzt a szüleimnek, és miért nem teszek félre. Erre egész tömör és frappáns választ tudtam adni, mielőtt bizarr fordulatot vett volna az egész beszélgetés: "Mert nekik van, nekem meg nincs." Különben sem értem, hogy miben szolgálná az én boldogságomat/épülésemet, ha nem csak Anikónak jattolnék le, hanem ráadásul a szüleimnek is. Biztosan nem tudnék egy szál cigit se elszívni többet, ő is azt mondta, hogy a cigin spóroljak, aha, szóval egészségügyi okokból lenne célravezető. Amúgy a nap többi része eseménytelenül telt, Anikó megszabadított a maradék pénzemtől, úgyhogy most valami itthoni elfoglaltság után kéne nézni (ami kitart legalább 3 hétig, a következő fizetésig :-( ).

Úgy látszik, "vannak vidékek" a nyíregyházi pszichiátrián kívül is. Egyik burás ismerősöm is hogy járt: ő is ugyanabban az ügyben érintett, mint én (gondnokság alá helyezés), de neki a tárgyalása csak év végén esedékes, addig meg se szó, se beszéd, (remélhetőleg) ideiglenesen kizáró gondnokság alá helyezték, és így nem lehet addig a saját fia gyámja, és nem írhat alá munkaszerződést, tehát nem is dolgozhat. Nem nagyon akarnék itt politizálni, de nem lehet megkerülni: ebben az országban önkényesen kizáró gondnokság alá lehet helyezni bárkit, akiről megállapítják ezt a betegséget. Nekem azt mondta az új pszichiáterem, hogy nem lehet, de a régi, a köcsög bolgár geci azt mondta, hogy simán lehet, sőt el is vitethetnek ezzel a módszerrel mentővel egy elfekvőbe akaratom ellenére. Az igazságügyi elmeszakértő (a másik hájas fasiszta) azt próbálta nekem bemesélni, hogy mindez a mi érdekünkben  történik, a saját érdekünkben jelentenek tehát fel, veszik el a gyerekhez és a munkához való jogunkat, és ha nem viselkedünk birkaként, a saját érdekünkben vitethetnek el erőszakkal skizólágerbe. És mindez történik 2013 végefelé, amikor a Voyager1 elhagyta a naprendszert, és a reggeli műsorban az vált ki közfelháborodást, hogy egy tanárnőt hogy diszkriminálhatnak a pirszingje és a fültágítója miatt. Ameddig Budapesten a filippa85 által beidézett indexes cikk szerint el lehet kerülni még a kórházba kerülést is, vissza lehet utasítani a gyógyszerezést is, vidéken ez a balkáni bunkó és hasonszőrű társai minden joguktól megfoszthatja a betegeket, önkényesen leszedálhatják és depó injekcióra kényszeríthetik őket. Nem elég a betegség által okozott szégyenérzet, a betegségtudat kialakításának sulykolása, az ilyen embert a valóságban is megfosztják minden joguktól és emberi méltóságuktól, hogy utána barmokként kezelhessék őket. A burán egyébként ennyi volt az ügyről a véleményem: "Undorító az eljárásuk, meg hogy alperesként kell megjelennem a tárgyaláson, mintha valami bűnöző lennék, ezzel is keltik a bűntudatot az emberben, nem elég az, ami a betegséggel szokott járni. És még azt próbálta bemagyarázni az elmeorvosi szakértő, hogy az én érdekemet szolgálja, hogy beperelnek, meg kizáró gondnokságot kérnek rám. Dögöljenek mind halomra, én azt kívánom nekik, annál is inkább, mert ez az ő szakmájuk, nem az enyém, és nem az lenne a feladatuk szerintem, hogy emberéleteket tegyenek tönkre." És ezúton kívánom a bolgár hájfejnek, meg a többi agyilag fejlődésben visszamaradt fasisztoid csökevénynek, hogy forduljon keresztbe a velőscsont a nyelőcsövükben, és fulladjanak meg tőle. Sötét Szabolcs, kellett ide a bolgár geci.

Tegnap, amikor Anikóért mentem a központba, ott gubbasztott egy széken, "Ibolya néni" ült mellette, és szemmel láthatólag nagy lelki beszélgetésen voltak túl. Ibolya néni az, akinek Anikó elmeséli, hogy mikor közösülünk, hányszor, és milyen módszerrel, és aki állandóan hülyíti a fejét, hogy teherbe fog esni. Először azt hittem, megint szakítani akar, de kiderült, hogy csak megint behalluzott egy kicsit, általában ilyeneket hall, hogy "meghalsz, meghalsz", meg kaszást szokott látni, én ezt még nem is nevezném skizofréniának, az idegei játszanak vele, szerintem. Ibolya néni velem szemben is elővette a kemény szoc munkás vallató szöveget, nem tudja, hogy ami beválik Anikónál, az nálam már kurvára lejárt lemez, sőt, sohasem működött igazán. Felemlegette a postaládatörést, megtiltotta a kocsmába járást, és faggatott, hogy miért nem folytatok lelki beszélgetéseket anyámmal, vagy éppen vele. Anikó persze mindent megígér, de az ilyen tiltások nála annyit használnak, mint halottnak a csók, a Fehér Egérben egyből dupla whiskyvel kezdte. Látszott ugyan rajta némi fehérség, meg zavaros tekintet, de ez nála alap, a whiskytől szépen magához tért. Egyébként az anyja, meg a szoc munkások valószínűleg konzultáltak a háta mögött az esetről (a hallucinálásról), és úgy néz ki, jövő héten befektetik. Annyit azért még Anikó is tud, és el is mondta Ibolyának, hogy olyan gyógyszert még nem találtak ki, ami ezeket elmulasztaná, meg mondta, hogy feljelenti a pszichiátriát, ha még egyszer 6 gyógyszert fognak vele beszedetni, amitől minden baja van. Hát, igen, azt kellene. Ja, még arról is szót ejtett Ibolya, hogy Birgit, Anikó anyja, mekkora jó fej csaj, hát igen, szívgyógyszerre meg xanaxra állandóan hótton lenni nő létére, 57 évesen, mi más lenne, mint jófejség. :-)

Előkerült az egyetlen értékelhető képem Mordorból Miskolcról:  

Nálunk az Edit-nap olyan, mintha épp' a magyarok bejövetelét ünnepelnénk, vagy mondjuk amerikában július 4., a függetlenség napja. Végül megvettem Edit 2-nek a Fecske szivarkát, és azt hazudtam, hogy a 4-es kocsmában találtam, így kénytelen volt elfogadni. Engem kértek fel, hogy Edit-napi köszöntőt mondjak, mintha nem éppen huszonvalahányan lennénk rajtam kívül (az egy másik kérdés, hogy nehéz olyat találni közöttünk, akit nem Edidtnek hívnak). Edit 3 ünnepelt szerintem a legfelhőtlenebbül, hónapok óta szabadságon van bokatöréssel, bár szombaton látták a Fenyő Miklós koncerten táncolni, talán a sok táncolástól nem gyógyul a bokája ennyi ideje. Az elnökasszony is tiszteletét tette, méltatta az Editek hőstetteit, majd én következtem, felolvastam egy verset, amire legnagyobb meglepetésemre nem szerepelt az Edit szó, de ha adtak volna még néhány percet, bele tudtam volna valahogy szerkeszteni. Aztán Edit 4 következett, az Editek őrjöngtek, hogy álljon oda közéjük, de ő nem; csakazértsem, inkább felolvasta a saját versét, úgy látszik ez a tisztsége fontosabb volt, mint a saját Editsége. Majd ünnepélyes keretek között virágátadás következett, végül extra szünetet rendeltek el az Editek tiszteletére. Edit 2 azt mondta, hogy ne menjenek rajta végig csókokkal, inkább puszit dobott mindenkinek, de Edit 1 kiállt a nagyközönség elé, fogadni a hódolatot, Edit 4 eloldalgott. Ha még jövő ilyenkor is itt fogok dolgozni, magamra vállalom a tűzijátékot.

Bár én úgy érzékelem, mintha a melóhelyemen, vagyis a szakkörben minden nap Edit-nap lenne, most hivatalosan is itt van egy. Még jó, hogy nem Máriának hívják őket, mert a kedvenc kollégám azt mondta, hogy összeszámolta a Mária névnapokat a katolikus naptárban, és 36, vagy 39 van belőle egy évben, már nem emlékszem pontosan. Első gondolatom az volt, hogy erre a napra nemes egyszerűséggel beteget jelentek, vagy szabadságot veszek ki, mondvacsinált okkal orvoshoz megyek, de Edit 2-re való tekintettel ezt inkább nem teszem. Sőt, veszek neki egy Fecske szivarkát (újra dohányzik, ezúttal szivarkázik), úgyis már annyi mindent adott nekem, meg amúgy is ő jött be legtöbbször hozzám a kórházba (a Festőművész úr kivételével, de hát neki ez volt a heppje). Ha nem fogadja el, maximum elszívom én. Vodkát is vennék neki szívesen, csak nem tudom, hol tart fejben az ivással, jelenleg piál-e, vagy sem. Azt tudom, hogy egyszer azt mondta, még az elején, hogy azért vagyok neki szimpatikus, mert cigizek, de ráadásul még iszok is, szóval rossz ember biztosan nem lehetek. Csak egyet érteni tudok.

Olyan 80 körüli ismerősöm van a facebookon, ebből van néhány olyan, akiket véletlenül visszaigazoltam valamiért, amikor még nem igazán tudtam, hogyan működik a fb. Bár őket sem szokásom törölni, volt köztük valaki, egy idétlen bájgúnár, aki az utóbbi időben olyan szellemi mélyrepülésbe kezdett, már minden második posztból ő vigyorgott rám a szivarjával, meg az innen-onnan összeszedett ribancaival, meg Eperkével, a kislányával, hogy azt hittem, agyhúgykövet fogok kapni. De nem ez a legmeglepőbb, hanem hogy négyezer valahányszáz ismerőse volt, és mindig akadt 1-2, aki lájkolta, meg kommentelte ezt a bohócot, gondolom a nagy számok törvénye alapján. A bili akkor borult ki végleg, amikor a PIKÍRT helyett az írta, hogy HADD LEGYEK EGY KICSIT PIKÉT (megnéztem: a szó jelentése egy kártyajáték, vagy járőr, őrcsapat), és senki se tette helyre, hanem továbbra is csápoltak a hülyeségének. Ebben csak az az elgondolkodtató, ha egy ilyen van ekkora közönséggel, akkor hányan lehetnek még a fb-n? Egyébként a fazon valami üzletember-féle, és szemmel láthatólag a bőre alatt is pénz van, bár szerintem ő sem állt kétszer sorba, amikor az észt osztották, mondjuk ez is egy elég hülye mondás, de erre az emberre szerintem pontosan illik. A másik isten barma ilyen, és ehhez hasonló üzenetekkel bombázta Anikót, nem tudta az ökör, hogy velem levelezik: "szioka anikó,tamas vagyok,28éves,168/88kg,rovid fekete haj,barna szemugye nem gond hogy bejelőltelek??mégálatalános iskolában nagyon szemeztunk egymassal,regen láttalak mar,regen tetszetél nekem de akkor már foglalt voltál volt baratod...most is együtt vagy megvele??vagy mar komoly kapcsolatban vagytok...ha nem vagyok bunkó,szeretnék veled alkalmi kapcsolatot szexelni összebujni veled néha néha ha nem lenne ellenedre velem egyűtt lenni,,itt lakol még örökösfőldőn a lobogo utcan??valahogy eltudlak erni??telszamot adol vagy elmehetek hozzad amikor egyedül vagy otthol???06306228821 a szamom megcsőrizhetnel vissza hivnalak ha akarod....sziokaa tovabbi szep napot...." amúgy ez a kedvencem tőle, főleg az "értelemmel teli smárólás": "Na anikó mi a baj.akkor van barátod..nem akarod hogy sexeljunk egy jót.egy gyengéd erotikus együttlétet veled...benne vagy.este nem találkozhatnánk egy értelemmel teli smárólást veled"

Faszom tudja, de valahogy mostanában sikerült elfogadnom a '90-es évektől mostanáig teljes értékű zenei műfajként a rapet. Nagy visszatartó erőt képviseltek amúgy Geszti Péter értékelhetetlen nyöszörgései, amivel ezt a műfajt próbálta meghonosítani hazánkban, egyébként, ahogy hallom, még mostanában is próbálkozik, és ezzel sikerül is alulmúlnia önmagát. A sort Ganxsta "Mássalhangzó-torlódás" Zoltán folytatta a gengszter rappel, ami azért nem volt annyira hiteles, mert világ életében az anyukájával lakott, meg az egész olyan műmájer-szagú volt, de azért nagy nehezen sikerült megszokni. A következő híresebb arc Sub Bass Monster volt Gyulafirátótról, neki érdekes elképzelései voltak erről az egészről, de ő már legalább emészthető volt. Aztán jött a Belga, amire az első reakcióm az volt, hogy "mi ez a szar?", aztán meg már évekig nem is voltam hajlandó mást hallgatni. Bár a Belga meg egy olyan rap banda, ami tagadja, hogy rap banda lenne, szóval... Nem olyan régen megnéztem a 8 mérföldet is, és bár nem hagyott bennem olyan mély nyomot, legalább tudom hova tenni az egészet. A külföldi rap végképp kiesik a látókörömből, mivel ha nem érti az ember a szöveget, semmit se ér az egész. Amúgy ha mégis külföldi rap, akkor csakis "fehér rap" :-), Eminem, vagy Asher Roth. Na, mindegy, szóval mostanában nagy nehezen eljutottam odáig, hogy kifejezetten szeretem a rapet, de ehhez az is kellett, hogy valamennyire fejlődjenek is az előadók a műfajban. Persze nem kezdek obszcén mozdulatokba, ha meghallok egy ilyen számot, meg nem pakolgatom jobbra-balra a péniszemet, de legalább nem tekerem el a rádiót (kivéve Majka néhány száma). Amúgy mivel a zenéhez nem értek, a szövegekhez mondhatni igen, talán egy kissé várható is volt, hogy ennyi év után rehabilitálom a műfajt. Bár egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy rapper legyek, most már kifejezetten szeretem hallgatni, na. Persze csak óvatosan, vigyázva, "ne bántsd a másokat...!".

Ez csúnya dolog, de pont ma döntöttem el 4 év után, hogy nem lesz itt semmi; se eljegyzés, se esküvő, mert BÁRMENNYI pénzem is legyen, Anikó egy hét alatt simán lenulláz, ez így drágább a legdrágább hm... utcai nőcskénél is, még csak nem is %-ot követel, hanem addig megy, amíg tudja, hogy egy fillérem is van otthon. Hiába sodrom én a cigit, hiába nem iszok már annyit, sörből is csak a 130 Ft-osat, vodkából is, ma Anikót 5 percre hagytam csak magára, rendelt is egy tortát az anyjának, közel 4e Ft-ért. A legkevésbé sem zavarja, hogy a tortával együtt fogják kivágni otthonról, hiába mondta az anyja, hogy elég neki a sál, amit - többek között - fizetésnapkor magának vetetett, aztán neki adott, szóval egy ilyen laza hétvége - ráadásul csak az egyik napja - simán benne van egy tízesemben, és én testvérek között is csak 40 ezret keresek, örülhetek, hogy egy ilyen nő mellett egy hétig kitart a pénzem, rokkantnyugdíjjal együtt, és én nem fogom 3 hétig a küszöböt rágni. És még ő van felháborodva, hogy nem a Korzóban töltöttük az egész napot, 720 Ft-os hosszú kávék társaságában... Asszem, nekem ebből elég ennyi, szórakozni lehet vele, meg barátkozni, de én már komolyan nem számolok vele... valaki egyszer azt mondta, hogy a pénz nem minden, na igen, de ha hozzávesszük az ágybéli bohóckodásainkat is, nem igazán értem, mi kerül ebben a nőben napi 10 ezerbe...

Mivel mostanában nem nagyon indul itt magyar levelezőn, nincs többé rá okom, hogy ebbe a városba menjek. Az itt szerzett barátságok többsége nem bizonyult tartósnak, szóval már hobbiból, vagy csak úgy, a hecc kedvéért sem fogok odamenni. Évek óta készülgetek, de az utóbbi napokban rájöttem, hogy nem igazán van már kihez. Amilyen jól éreztem itt magam eleinte, úgy el is romlott az egész. A hírek szerint haldoklik az egész bölcsész kar, nincs már itt keresnivalóm. Amennyira bírtam ezt a várost az örökös ködjeivel, meg a szockó lakótelepeivel, na, és igen az egyetemvárosával, annyira nem jelent már semmit az utóbbi időben. A valamennyire jól megírt Mesék a Zsarnai telepről, nájlonszatyor, és néhány egyéb írásom ihletője most már végleg a múlt ködébe vész (gondolom, szó szerint). Búcsúzóul berakhatnék egy kis Edda-bluest, de azt már mindenki ismeri, inkább valami helyit, akik még mindig ott nyomják a R'N'R-t, vagy én nem is tudom, már mit, szóval a lakossági undergroundot. Valamennyire talán még megértem ezt a dolgot, de ez már nem én vagyok. Lényegében egy csomót tanultam, ittam, meg bandáztam itt tök feleslegesen, na meg elpazaroltam itt a fiatalságomat egy kis ribancra. Megérte. 1 milla diákhitel-tartozás. Pf... Bár, ha akkor nem kerülök be a pszichiátriai ellátásba, talán még mindig Miskolcon koptatnám a flasztert, és vszínűleg én lennék a világ 1-ik legboldogabb N-bere, de ez így ennyi volt... Fura módon erről is a geci (ez állandó eposzi jelző lesz) nyíregyházi pszichiátria tehet, mert akkor hirtelenjében a pszichiáterek sem támogatták a tovább tanulásomat, így utólag meg mondják, hogy miért nem fejeztem be a sulit. Nyazsgem.

Alkoholproblémáim mindig abból adódtak, hogy nem volt rá elég pénzem, vagyis hogy nem bírtam annyit piálni, amennyit szerettem volna. Bár mostanára egy kissé lecsillapodtam, most viszont szívesen felvenném a küzdelmet az alkohol ellen, ilyen egyéni szabadságharcot vívnék, na nem pl az AA keretein belül, mert az enyhén szólva röhejes, hanem csak úgy magamtól, esetleg hajlandó lennék nem annyit inni, vagyis késznek mutatkozok rá. Ez mondjuk közel lehetetlen, mert a kedves barátnőm, annak ellenére, hogy kb. 1000x elmondtam neki, hogy régebben sokat ittam, nem elégszik meg azzal, ha pl. csak egy sört iszok, jön az unszolás/rábeszélés, hogy "Na, nem iszol velem?", "Miért nem iszol?", stb., szóval rosszabb, mint egy egész középiskolás haveri társaság, bár már azért általában ott is fel szokták fogni/tiszteletben tartják, ha valaki nem akar inni (annyit). Ezt már talán leírtam valahol, hogy Anikót szerintem részegen hozták össze a szülei, de ami rosszat nem örökölt a génjeivel, azt megtanulta az otthoni rossz példa által. Persze, jó néha "kipróbálni az alkoholt", főleg mértékkel, de nálunk az állandó program, hogy 1. A. piát rendel (nekem is, meg magának is, persze az én pénzemből) 2. megitatja velem (az enyémet is, meg a sajátját is, sokszor) 3. reklamál, hogy minek iszok annyit. Persze az is biztos, hogy ő sem ivott még annyit életében, mint velem, mert a pasasai nem engedték neki, vagy a pénz miatt, vagy egyszerűen azért, mert nőnek nem illik, de szerintem döntően a pénz miatt. Néha szokott kérdezgetni, hogy "Hogy bírod ki egy ilyen hisztis picsával, mint én?", meg "Miért veszel meg nekem mindent, annyira szeretsz?". Azzal is szokott hencegni, hogy ő eddig minden csávóját megcsalta, csak engem nem, "4 év alatt egyszer sem". Az is biztos, hogy soha nem volt még egy ilyen hosszú kapcsolata, nem is csoda, hogy már több, mint 30x szakítani akart. De amúgy meg már rájöttem, hogy ezzel az ovis módszerrel csak tesztelni akar, hogy mit lépek rá, ki tetszik nekem, kivel lennék szívesen, de csak azért, hogy utána legyen kit szidni, meg eltiltani tőle. Egy ilyen szakításkor felmerült ugyan E. neve, de akkor enyhén szólva nem voltam józan ítélőképességem birtokában a betegségem kapcsán, szóval ezt hagyjuk is, meg amúgy is megvan a véleményem azóta róla nekem is, majd egyszer talán leírom egy kódolt bejegyzésben, titkos írással, visszafelé, angolul. :) Különben vasárnap leszünk 4 éve együtt, mármint Anikóval, hát, én sem erre számítottam az elején, finoman szólva, de hát ez van... Még a kapcsolatunk elején, amikor még csak padokon ücsörögtünk, találkoztunk egy kedves nőismerősömmel, és Anikó nagy büszkén bejelentette neki, hogy már 2 hete együtt járunk. Erre ő kiröhögött minket, és csak ennyit mondott: - Hát, mindent el kell kezdeni valahol... Hogy repül az idő, szóval ennek is már lassan 4 éve.

Azon gondolkodtam, hogy a blogolás perverzió, legalábbis az az ága, amit én folytatok, biztosan. Még ennek a blognak az elődjén is próbáltam valahogy burkoltan fogalmazni, aztán az Egy átlagos fiatal férfi naplójában elszaladt velem a ló, most viszont már meg sem próbálom takargatni, hogy kiről mit gondolok, eleinte volt egy kis parám, hogy majd emiatt esetleg ez lesz, meg az lesz, mostanra viszont már pontosan tudom, hogy ezek miatt semmi nem lesz, ha munkaidőmben ilyeneket mondanék, rövid úton repülnék (volt már példa ilyesmire), de ezzel amúgy senkit nem zavarok, a fele társaságnak nincs is meg a szellemi kapacitása ahhoz, hogy agyilag lekövesse, amiket írkálok (és most nem csak a "betegek"-re gondolok), meg különben is mindenki a mainstream média bűvöletében él (gy.k. tévézik kifulladásig), a blogírás meg amúgy is perverzió, a legtöbb találatom Pest megyéből van, szóval azok olvasnak, akik eléggé távol esnek a történésekről, jó tudni, hogy azt írok, amit akarok, másnap senki nem fog ezért pofán vágni. Néha ugyan kétségbe esek, hogy nemsokára belesavanyodok ebbe az életmódba, és akkor aztán végképp nem fogok tudni semmiről sem írni, de mindig eszembe jut valami mentőötlet, amit megpróbálok jól-rosszul leírni. Most leginkább a játék-témán vagyok rajta, de próbálom úgy csinálni, hogy ebbe a blogba a legkevesebb unalmas technikai részlet szivárogjon át belőle. Jelenleg így érzem magam (a 13.-ai dátum ellenére):  

Bár szokás ezen a blogon szidni a dél-koreaiakat, az ukránokat, de legfőképpen a bolgárokat , azokat nagyon (a geci nyíregyházi pszichiátria kapcsán), korántsem gondolnám, hogy a magyarok a Szíruszról jöttek, vagy hogy ők találtak fel mindent. Tény, hogy kiválasztott nép vagyunk, mert az isten a választott népeit nyomorgatja, kiirtatja őket, és idegen seggfejeket ültet a nyakukra. Régi magyar irodalomból azt tanultuk, hogy a korabeli prédikátorok szerint ez a párhuzam a magyarok és a zsidók között, tehát a magyar is választott nép. Dagi Ágika, Dadogi Zolika szívszerelme szerint (érdekes, hogy amúgy a melóban egy szót sem szólna hozzá, csak gondolom dugja, mint a lopott biciklit) a magyarok rossz emberek, mert megölik egymást már egy kevés zsetonért is. Ez így mondjuk meg túl általános, meg a ló másik oldala, mert szerintem ilyen máshol is van. A nagy közérdeklődést kiváltó román-magyar meccs kapcsán szóba jött, hogy Csabakirályfi (az egyetlen kollégám, akivel hajlandó vagyok önszántamból kezet fogni, na jó, a kedvenc kollégámon kívül) miért nem a románoknak szurkolt, ha egyszer román. Ő viszont kijelentette, hogy amikor Romániában lakott, akkor is a magyaroknak szurkolt, és amúgy meg látszott rajta, hogy kurvára jól esik neki, hogy lerománozták. Meg aztán itt van E. Persze őérte sem rajong kritika nélkül mindenki, a raktárosunk szerint "Edit is szlovák... vagy cseh, mit tudom én..." E. viszont általában óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, nagy nehezen annyit azért sikerült a témáról kinyögnie, hogy inkább érzi magát magyarnak, mint szlováknak. "Ahogy érzed..." - mondtam neki. Amúgy szlovák állampolgár ő is, de valószínűleg csak a mindenki által ismert körülmények miatt. Amúgy meg lehet, hogy csak egy báránybőrbe bújt farkas, idegenszívű szlovák, kit érdekel már. Mostanában ritkán látni, ha kidugja a fejét az odújából, akkor is Edit 4-gyel bandázik. Amúgy tutira szlovák. :-) Vagy cseh, mittudomén. :-) Anikó szerint viszont őt örökbe fogadták, különben hogy lehetne az, hogy az anyja német, ő meg magyar. Különben őt meg azzal lehet a legjobban kihozni a sodrából a világon, ha felteszik neki a kérdést, hogy ő, vagy a kedves családja mért nem Németországban lakik. De csak azért, mert ezt is ellene irányuló támadásnak érzi, fel se fogja, hogy valaki esetleg nem rosszindulatból mondja.

Ma Anikó szokatlanul hamar hazament, én meg egyedül maradtam, gondoltam, kipróbálom a wifit. Az Interspar Caféban kezdtem, aztán elmentem máshova, ahol 205 egy korsó Borsodi, de még mindig wifi zóna, majd egyre vadabb helyeken kötöttem ki, ahol a wifi témát hírből sem ismerik, egy teljesen beállt fickó megígérte, hogy megtanít, hogyan kell géppuskázi, és szemléltette is: df-df-df-df-dzs!!, közben meg csorgott a nyála. (Nem értem, egyébként, mitől állnak be az ilyen csávók, mert nem ivott semmit, gondolom megoldják házilag.) Mondtam neki, hogy én még csak tévében láttam ilyet, de szerintem ő is, még a 80-as, 90-es években, ameddig még nem itta el a tévéjét, vagy mostanában a szomszédnál, valamelyik retró csatornán. A nap fénypontja vitathatatlanul a következő Animal Cannibals szám volt, ha szépen megkértek volna, írtam is hozzá volna (volna hozzá) egy normális refrént (és most csak egy kicsit vagyok nagyképű, de szerintem egy ilyen szintűt én is tudtam volna):

Egyszer részegen a Gajdos kocsmában eladtam a telefonom a csaposnak, mert megsajnáltam, 10 Rivotril volt bennem, meg egy csomó sör. A telefon qwerty billentyűzetet haszált, és az volt a neve, hogy T-Mobile Vairy Text II. Egyébként meg csak az, hogy Fifi. Most sikerült vennem egy majdnem hasonlót, csak másfélszer annyiba került, és sokkal szarabb. Ennek az a neve, hogy Nokia Asha 302. Anikóval mentem telefont venni, aminek az lett a vége, hogy kis híján telefon nélkül mentem haza, és így is lebaszott, hogy hogy lehet 30 ezret kiadni egy telefonra, csak úgy sikerült kimagyarázni a dolgot, hogy azt hazudtam, hogy nem az én pénzemből van, hanem apám adta, hogy vegyek magamnak egy telefont. Mindegy, 2 baileys, 2 pohár bor, egy pikkelysömör elleni krém, meg fél kiló kenyér lenyugtatta, hogy neki nem tudok most telefont venni. Különben csak abból telt telefonra, hogy kifizették a táppénzemet, ami 2 hónap pszichiátriai szenvedés után járt. Ha úgy vesszük, 2 hónap szenvedés a világ legszarabb helyén végülis egy kissé butácska telefont ért. Bár, ha ez az ára, lehet, hogy inkább nem vennék többet telefont a kezembe. Mindegy, ha nem ragaszkodnék mindenáron a qwerty-hez, vagy ha nem adtam volna el benyugtatózva és részegen a régebbit, akkor most lehetne egy normális telefonom. Ami hiányzik a boldogságomhoz: nincs rajta normális böngésző, csak telenoros, nincs hozzá adatkábel, kisebb a képernyője, nem érintőképernyős, és a menüje eléggé idióta módon van megoldva, csak egy csík, amit lehet így "srcollozni", vagy mit. Szóval annyira nem ajánlom ezt a Nokia Asha 302-t.   vs.  

"- És kérném, nem lehetne ezt a nőt elvinni innen mellőlem? - Nem, magához tartozik..." Ezt mintha rólunk írták volna. Én szeretnék hazajönni néha egy kicsit programozni, a magyar tanulásról nem is beszélve. De A. erősködik, hogy "üljünk még, igyunk még", egyébként addig erősködött, hogy ma a gondozója majdnem "elkapta" a buszon. Mostanában már csak ez megy: "drágám, felírnál nekem három deci bort?", közben meg ott van a pénz a zsebemben, már csak azért is hitelre iszik... én meg mászkálhatok utána kifizetni. Persze csak azért is vágja a cirkuszt, hogy "de ez az utolsó", éppen csak annyi hitelt kér, amennyit adnak, csak hogy meglegyen az otthonról ellesett lakótelepi proli hangulat, nekem meg leég a bőr a képemről. Bár, ha ezt az egészet megtudnák neki otthon...

Amikor legutóbb Editkével beszélgettem, megvádolt, hogy nem szoktam levegőt venni, gondolom ez ilyen szoc munkás szakmai ártalom nála, hogy állandóan sasol. Ezek szerint élőhalottnak gondol, talán vámpírnak, esetleg zombinak. Amúgy szó volt még róla, hogy megyek magyarra (nem erre, amarra), meg felhoztam neki még a programozás témát, hadd örüljön. A magyar-kérdésben jelenleg ott tartok, hogy református egyetem, a programozás kérdésében ott tartok, hogy maximum amatőr játékfejlesztés, amatőr blogprogramozás, és amatőr pornófilmek nézése. Szóval kifejtettem neki a nézeteimet a programozásról, ezzel szemmel láthatólag halálra untattam, nem baj, legalább nem viselkedik úgy, mint az egyik pszichológus, akinek megemlítettem, hogy játékot írok. De tanultam az esetből, E-nek nem mondtam el, hogy a nagy programozásom kimerül egy játékkészítő program scriptnyelvének a nyüstölésében. Különben úgy viselkedik, mint egy igazi nő, legalábbis ebben a kérdésben: örül neki, hogy ez engem szórakoztat, de legszívesebben befogná a fülét, ha erről van szó. Szóval programozásból nem is akarok tovább lépni, se jelenleg, se semmikor, ennyi és ne tovább, nem vagyok (már) kockás inges kockafej. Mellesleg sose akartam. Amúgy itt van egy kis meglepi, ezt az e107-es oldalt is én csinálom (néha), "nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel": http://kalandjatekok.atw.hu Aztán beszélgettem még Anikóval is, még mindig azon nyűglődik, hogy az anyja tiltaná tőlem, most már a tököm tele van az egész családjával, lassan kezd elegem lenni. Nem érdekel, hogy mennyit piálnak, veszekszenek, meg foglalkoznak a volt férjével, nekem ez az egész ügy kezd büdös lenni. Minden héten párszor feljön a szakítás téma, de ugyanúgy az eljegyzés is. Nem tudom, meddig fogom még tovább bírni.

- Ma reggel Anikó azzal fogadott, hogy a szülei arról beszélgettek (gondolom, erősen ittas állapotban), hogy mi lenne, ha visszafogadnák a házukba a volt férjét (az egy cseppet sem zavarja őket, hogy már 4 éve velem jár). Ilyen, amikor valaki(k)nek kikezdi az alkohol az idegrendszerét. - E. behívott magához elbeszélgetésre, a főnök témát gondosan kikerültük, megkérdezgette, hogy mi újság velem, mondom megyek magyarra, mi lenne... persze jött a szokásos duma, hogy milyen jókat mondok, ezt le kéne írni, hát leírom, na. - Mivel ma 1-2 sörrel többet ittam a kelleténél, a szüleim úgy bánnak velem, mintha legalábbis végigerőszakoltam volna a családfájukat hetedíziglen, ejnye-bejnye, én meg bebasztam 1-2 ajtót, és a kérdés el van intézve. Komolyan mondom, hogy egy temetésen nem vágnak ilyen gyászos képet...

Ezzel a játék intróval szenvedtem már egy csomó ideje, de most hirtelen megvilágosodtam, és 2 éjszaka alatt összeraktam az egészet. Elég durva programozási részek vannak benne, a grafika viszont elismerem, nem a legjobb, de nem is lesz az, mert ehhez az egyhez semmi tehetségem. Az intrót könnyűre csináltam, ahogy az egész játékot tervezem, mert nem egy nehéz, senki által nem játszható játékot akarok készíteni, hanem az a lényeg, hogy mindenki végig tudja könnyen tolni, és reményeim szerint a végén kardélre lehet benne hányni az egész nyíregyházi pszichiátriát... [caption id="attachment_438" align="alignnone" width="640"] A főhős a Sötét Birodalom uraitól különös kegyben részesül: elengedik a Ködök Földjéről, de még nem sejti, hogy mi vár rá Nyíregyházán! Csak annyit mondhatok elöljáróban, hogy semmi jó: skizofrén diagnózis, leszedálás, pszichiátriára zárás![/caption] Letöltés Végleges változat letöltése

Nem tudom, tudjátok-e, hogy azok a bácsik, akik titeket irányítanak, úgy hívják szépen, hogy "fasiszta bácsik". Nem tudom, hogy hallottatok-e már a hitlerjugendről, nem baj, ha nagyobbak lesztek, biztos fogtok hallani. Nem tudom, a tanár bácsik, és a tanár nénik miért nem csináltak semmit, hogy bezártak titeket 16 óráig, mint a barmokat. Engem ha bezárnának még csak 16 óráig is naponta, biztos nem örülnék. De ezzel együtt úgy hallom, bezárták a tanár bácsikat és a tanár néniket is, és ha majd tanultok Auschwitz-Birkenauról, akkor jusson eszetekbe, hogy oda is embereket zártak össze, és más bácsik ezt csúnyának találták, ahogy egyes bácsik elbántak a többi bácsival és nénivel. Nem baj, hogy minden nap testnevelés órátok van (ld hitlerjugend), és nem baj, hogy megszabják nektek hogy hány órától hány óráig mit csináljatok, mit tanuljatok, mert tudjátok, ezek a bácsik nagyon okosak voltak, és belőlük a legtöbb (kétharmad) úgy gondolta, hogy ők majd kolompolnak, mint a barmok, és hát ti vagytok a következő kolompolós nemzedék, és hát a fasiszta bácsik egyre éhesebbek, és majd ti is fogjátok őket etetni, és a gyerekeiket, mert olyan jó fejek. Szóval ne sajnáljátok, hogy be vagytok zárva, és délután 4-ig kolompoltok, mint a juh, mert a fasiszta bácsik így fognak lájkolni benneteket. És ha valakit a fasiszta bácsik lájkolnak, abból felnővén esetleg újból fasiszta bácsi válhatik, és soha nem fogják leváltani így a kormányt, hanem örök időkig fasiszta bácsik fognak titeket igazgatni. Hát nem szuper?!

Ma éjszakáztam egy kicsit, de megérte, úgyis másnaposan szeretek menni mindenfele, az valahogy nyomatékosabbá és hangsúlyosabbá teszi az élményt. Nem, nem piáltam, hanem nagyjából összedobtam a játékom intróját. Egyelőre az lesz a címe, hogy Ravenloft: Lovagkor vége, és egy kicsit majd igyekszem darkosabbra venni a figurát. A főhős a Sötét Birodalom uraitól különös kegyben részesül: elengedik a Ködök Földjéről, de még nem sejti, hogy mi vár rá Nyíregyházán! Csak annyit mondhatok elöljáróban, hogy semmi jó: skizofrén diagnózis, leszedálás, pszichiátriára zárás! Egyébként csak azért haladtam ilyen gyorsan, mert jórészt felhasználtam, amit eddig írtam, egyébként fel vagyok készülve a nyögve nyelős haladásra, bár van már 1 befejezetlen játékom, pont a betegségem miatt hagytam félbe, olyan 30-40%-ban van kész, de már nem is fogom befejezni, ezt viszont akkor is befejezem, ha piros hó fog esni.

...és kezdődik a szokásos cirkusz, hogy neki fáj a lába, meg fél 3-ra menni kell a műkörmöshöz, meg különben is a rák egyen meg mindenkit, mert mi az, hogy neki 1200 Ft-ot kell fizetni, "csak azért, mert különc vagyok?", színházba is azért nem járunk, mert fél, hogy ott "egész végig operálni fognak". Amúgy nem szőke, de vannak szőke tincsek a is a hajában, csak úgy jelzésértékűleg. Persze jött a szokásos szöveg, hogy "ő már nem szerelmes belém, maradjunk inkább csak barátok", öt perc múlva meg "el is hitted?", lehet, hogy ez még elment a Körte óvodában, de lassan már 30 éves lesz, könyörgöm. Szóval készülök lassan a kirándulásra, de azt, hogy hányan fogunk menni, sajnos még nem tudom...

Most lehet, hogy senkit nem érdeklő dolgok fognak következni. Ameddig a pszichiátrián üdültem, megjelent az O.H.R.RPG.C.E legújabb változata, a Beelzebufo. Már megszoktam, hogy mire az egyik változattal már eljutok valami kis játékkezdeményig, már meg is jelenik a következő verzió, és kezdhetem elölről az egészet. Mivel olyan régen nem nyúltam már hozzá a Ravenloft projektemhez, hogy akár kezdhetném is elölről, eldöntöttem, hogy helyette egészen mást fogok csinálni. Azt is eldöntöttem, hogy magyar nyelvű lesz, a jelenben történik, itt, a Földön, méghozzá Nyíregyházán, és a pszichiátria területén fog főként játszódni. A főhőst, Lukast, a lovagot elrabolják a ködök, és a Sóstói erdőben teszik le, furcsa viselkedése miatt természetesen beviszik a pszichiátriára, majd leszázalékolják, és végül rehabilitációs munkára fogják (persze gondnokság alá akarják majd helyezni, meg elvitetni Hodászra, de majd lesz a végén egy jó kis hentelés is.) Nagyjából az egyetlen, amit meg tudtam menteni az előző projektemből, az Lukas, a lovag karaktere, így néz ki (bár lehet, hogy valaki szerint nem hasonlít egy lovagra): Ezt úgy éreztem, muszáj volt most bejelentenem, jelenleg a címen gondolkozok, mert addig nem kezdhetek bele a projektbe, ameddig nem adok neki egy jó kis címet, kisebb hiányossága a programnak, hogy a címet később nem igazán lehet megváltoztatni. Jelenleg szóba jöhető címek: A4Edit, Asylum, Lovagkor vége, Tébolyda, stb. Mivel mindig szoktam magamnak az ilyesmire határidőket szabni, pontosan 1 évet adok, tehát reményeim szerint jövő ilyenkorra fogom befejezni. Szeptember 1., 21 óra. :-) Aki úgy érzi, hogy ez csak egy beteg tréfa, az ne érezze úgy, mert ezt most egészen komolyan gondolom.

Egyszer az egyik blogomon flattrt valaki, azóta szeretném, hogy flattrjanak megint. Ez még abban az időszakban volt, amikor éppen kezdte a sz**akodást a freeblog, és hónapokra egyszerűen eltűnt az akkori blogom. Már akkor is mindenféle érdekes megoldással próbálkoztam, ingyenes tárhelyekre telepítettem fel különféle blogmotorokat, és minden egyes blogomnak a fantáziadús "Újblog" nevet adtam. Ezeken a blogokon általában volt flattr gomb minden bejegyzéshez, azért, mert szórakoztatónak találtam, és azért, mert úgyse olvasott senki. Az egyik ilyen blogomban például leírtam, hogyan lehet lerakni az ECDL-t 2 hónap alatt, a tanfolyamot kikerülve, magánúton. [caption id="attachment_369" align="alignnone" width="1178"] nem magyarul social micropaymentnek hívják[/caption] A flattrt egy olyan bejegyzésemre kaptam, ami az ingyenes tárhelyszolgáltatókat mutatja be. A bejegyzés már nincs meg, mivel az ingyenes tárhelyszolgáltató is megszűnt, ahol ezt a korszakalkotó bejegyzésemet publikáltam. A flattr egyébként az, hogy valaki fizet neked azért, mert jó fej vagy, és mert ő is jó fej. Úgy működik, hogy valaki befizet valamennyi összeget, és ahány blogot, vagy ákármit flattrel egy hónapban, annyi felé oszlik szét a pénz. Nem magyarul social micropaymentnek hívják, és ha én majd egyszer befolyásos ember leszek, azzal fogok szórakozni, hogy ilyen online tartalmakat fogok szponzorálni kisebb összegekkel, és várom, hogy visszaflattrjenek. [caption id="attachment_365" align="alignnone" width="564"] valaki befizet valamennyi összeget, és ahány blogot, vagy ákármit flattrel egy hónapban, annyi felé oszlik szét a pénz[/caption] Természetesen egy ilyen flattrből általában még egy sör se telik ki a Fehér Egérben, szóval ennek inkább az a gyakorlati haszna, hogy a flattrt általában jó fejek használják, és ez egy újabb lehetőség szociális kapcsolatokra, mert kiraknak közéjük. Is. Ja, amiről még írni akartam, hogy pont egy hónapos ez a blog, bár ezen nincs mit ragozni, jó sok hülyeséget összeírkáltam már itt is, most kezdődne az iskola, ha munkanapra esne, és most törne ki a II. világháború, ha 1939 lenne.