Skizofrénia underground

Így kiáltott fel diadalittasan a fogorvos néhány percnyi turkálás után a számban. Először azt hittem, ki kell húzni, és végig ebben a hitben hagyott, vártam, hogy mikor húzza már ki, aztán végülis bejelentette, hogy nem kell. Én, mondanom sem kell, nagyon örülök, hogy "lesz fogam", bár ezt velem  közölték legutoljára, képzeletemben már megjelentem fogatlanul, az ínyemmel molyolgatva a szárazkolbászt. Amúgy viszonylag egész sok fogam van (még), ahhoz képest, hogy milyen rossz fogakat örököltem, és a fogmosás sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Időről időre, ha már elég rosszak a fogaim, egy fogorvosnál kötök ki, és az akkor rendbe rakja, mielőtt még tarthatatlan állapotok uralkodnának el a számban. Így lényegében mindig elmondható, hogy "lesz foga", bár ki tudja, még meddig. 15-16 éves korom óta járom a fogorvosokat pár évente vissza-visszatérve, szóval amíg a többiek szórakoznak, én ilyen kezelésekre járok pár évente. Elmondhatatlanul utálom ezeket az időszakokat. (Bár lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül.)

Ezt a kifejezést egy blogon olvastam, már nem tudom, melyiken. Egy jelenségre hívnám fel a figyelmet, hogy vannak olyan pasasok (ezek mindig pasasok), akikkel állandóan találkozni, akik az utcán élik a mindennapjaikat, mert vagy mennek valahová, vagy jönnek valahonnét, de arcukon közben állandóan tükröződik a "minden a legnagyobb rendben van" kifejezése. Gondolom, hogy nem dolgoznak, meg merem kockáztatni, hogy sose tették. Anikóék házánál is megfigyeltem ezt a mozgást: itt van például az Esterházy Péter-fejű pasas, ki-be járkál a legnagyobb lelki nyugalommal. Egyszer hozott valahonnét zacskóban lóbálva 2 db citromot, természetesen tökéletes lelki békével az arcán; hát akkor azt hittem, hogy agyonverem. Aztán itt van nálunk, Sóstóhegyen a nagy sárhányós-hózentrógeres idióta, aki állandóan kerékpározik, mint a kisgyerekek, természetesen gyerekded mosollyal az arcán; szintén minden rendben van. Akkor van a ferdepofájú, aki mindig buszra száll, ha csak két megállóra is, ő Észak-Nyíregyházát támadja be, útvonala a Tölgyes Csárdától a Jósavárosig terjed. A vicc az egészben, hogy ez a táv gyalog is percek alatt megtehető. Vannak még olyanok, akik iránt némi szimpátiát is bírok érezni, az ősz hajú-baseball-sapkás-retro szemüveges, aki alkalmi munkákat is vállal annak ellenére, hogy "benne van a bugi a lábában". Végül itt van a kopaszkás Bandi, aki reggel elindul, és csak ebédre ér haza, hogy délután újra útnak eredjen. Útvonala szigorúan Sóstó-Sóstóhegy-Libabokor, ő egy ilyen vidéki túrázó. Kihagytam valakit? Biztosan. Ezeket természetesen csak úgy lehet megfigyelni, ha valaki szintén ilyen túrákat végez, de magamat azért nem sorolnám ide, mentségem, hogy én csak a kocsmába járok naponta 5x.

Tegnap végig háborgó gyomorral vágtam neki a bulinak, már a tarhonyát is majdnem kihánytam a lecsós hússal, amit otthon megettem. Szerintem egy nagy hülyeség, hogy a kaja úgymond "felszívja" az alkoholt, viszont, ha nem óvatoskodok az ivással, könnyen beteríthetek mindent tarhonyával, bárhol is vagyok. Sajnálatos, hogy a legtöbb helyen én már csak sör + vodka robi vagyok, jobban szeretnék már inkább sör + kávé robi, esetleg csak simán kávé robi lenni. Életemben nem ittam annyi vodkát, mint mostanában, mindenhol tukmálják rámfele, mondván, hogy én azt "szeretem", igaz, nem is árt meg nagyon mostanában, viszont nem is sokat használ. Régebben az alkohol (sör, bor) nagy lelki beszélgetések kísérője volt, most már csak céltalan időtöltés. Viszont annak jó. Amire viszont nem jó, hogy hosszú távon nem igazán tölt fel energiával, hanem inkább még fáradtabb vagyok másnap a szakkörben (holott sosem rúgok be igazán). Bár lehet, hogy csak egyszerű tavaszi fáradtság... Kurva 5 óra... azt az egy órát mindig fogom érezni...

A fogamat gyökérkezelik, én nem látok nagy változást, de mindegy. Egy hétvégét átszenvedtem lázasan, de akkor is megyek dolgozni, mert nem akarok úgy járni, mint A., akinek nem hosszabbították meg a szerződését a sok táppénz miatt. Mostanában valahogy mindenki el akar menni, suttogják, vannak jobb helyek. Hát, igen, nekem ez a második munkahelyem, a szakkör, az első a fonó volt, de az nem is számított munkahelynek, szóval, na, mindegy, de egy csomóan elpályáznak. Nekem mindig csak úgy szóltak, hogy "van ez a munka", én sose fektettem túl nagy hangsúlyt annak a megerőltetésébe, hogy munkát kapjak. Mondjuk kurvára nem értek semmihez, csak a pofázáshoz, vagy még ahhoz sem annyira. Keveset internetezek, valahogy nem látom már/most/még értelmét. Talán egy kis depresszióm is van. A helyzetemet jelenleg egy kissé kilátástalannak látom. Mindegy, ma megyek bulizni, csak azt nem tudom, minek.

Amikor visszamentem egy kicsit dolgozgatni, meglepődve tapasztaltam, hogy egy csomóan új munkaszerződést kaptak, csökkentett bérrel, vagy 6, vagy 4 órában. 2 dolgozónak nem hosszabbították meg a szerződését, ők szerintem mehetnek a MÁV-hoz kereket fújtatni. Nem számított senki ilyen lépésre a vezetőségtől, mindenki azt hitte, hogy akit egyszer már felvettek, és nem csinál olyan kirívó dolgot, azt már megtartják. Úgy látszik, semmi sem biztos, még egy ilyen munkahely sem. Örülhetek, hogy nekem - úgy látszik - maradt minden a régiben, 5 ó, 46 e Ft. Egy kicsit irigykedtem ugyan a 6 órásokra, a jövőben én is bevállalnám a 6 órát, igaz, az 5-öt is alig bírom, de nem baj. Reggel 8-ra kéne járni, és a reggeli t*kölés helyett én is szívesen mennék már 8-ra. Eddig csak azért nem jelentkeztem, mert azt hittem, 9-től 3-ig tart majd a munkaidő, de így reggel 8-tól okés lenne. De nem tudom, lesz-e még rá lehetőség, a 6 órás munkát sem kapta meg mindenki, bár engem szerintem viszonylag jó munkaerőnek tartanak, csinálom a dolgom, és nem pofázok vissza senkinek.