Augusztus 20-ról csak annyit tudok, hogy azt ünnepeljük, hogy a király egy húzással elpusztított egy több ezer éves magyar kultúrát, és kiirtotta az ellenkező véleményen levőket, de valószínűleg ez volt az ára, hogy a toleráns kereszténység ne irtsa ki mindenestől a magyarságot. Ennek némiképp bohózatba illő feldolgozása az István, a király című rockopera, csak úgy mondom, mert egy csecsemőnek minden vicc új, az újabban születettek például a Terminator című filmet sem ismerik mindannyian... Jelenleg éppen itt tartózkodnak a rokonaink a kies Budapestről, az unakatesómmal megvitattam a pszichiátra témát a spiritualitás tükrében, meg elmondtam neki a velem való bánásmódot (különösen tetszettek neki a szadisztikus ápolók), a 2-es számú női unokatestvéremet pedig megszemléltem a nőisége tükrében. Nem értem, régebben miért nem hordott hosszú hajat. A bejegyzés írása közben megköszöntöttem a nagymamámat, ma lett 82 éves, és akkor ennyit augusztus 20-ról. Gondolom észrevehető, hogy beállítottam egy Facebook modult, csak arra lennék kíváncsi, hogy lee prófétából miért mutat 2-t... vagy éppen belőlem... jó lenne, ha legalább egyvalaki még lájkolna...