Skizofrénia underground

Nem bírom már szívni ezt a kapadohányt, szóval néhány napja (egy hete?) újból boltit veszek. Meg kevés, de minőségi piát iszok, vagy nem is iszok. Ki gondolta volna ezelőtt egy pár évvel, hogy a Borsodi olyan nagyon minőséginek fog számítani? Játszottam mostanában néhány eléggé szar horror játékkal, amit csak leírás alapján tudtam végigjátszani (The Crooked Man, Ib). A The Crooked Man-nek azon felül, hogy unalmas volt, még volt valami kis szorija, az Ib-ben viszont ez is eléggé soványka volt. Hosszas megfontolás után nem csinálok róluk leírást sokak örömére, gondolom. Azon is elgondolkodtam, miért foglalkozok én ilyen senkit sem érdeklő dolgokkal, ahelyett, hogy pl. irodalommal foglalkoznék, ami talán kicsit minőségibb téma. Arra jutottam, hogy az irodalom megerőltetőbb, és én inkább a könnyebb ellenállás irányába mozdulok el. Nem zárkózok el mereven az irodalomtól, csak valahogy sosem jön ki a lépés. Úgy, hogy nem kötelező, nem is érdekel annyira, fura dolog ez, de így van. Még egy témát érintenék, az Anikó témáját, azt mondta, sokat gondolkodott kettőnkről, és egyébként meg nem habozik félóránként-óránként felhívni (felhívatni magát) telefonon, hogy hol tart a gondolkodásban. Ez a belső vívódás ihlette ezt a Paint-ben készült alkotásomat Anikó gondolatvilágáról, kábé szerintem így írható le: Mondhatom, ez engem rettentően idegesít, nem tudom, hogy nem képes belátni, hogy ezzel a hülyeségével valakinek bajt okoz. De szerintem nincs benne annyi empátia, hogy belegondoljon a másik helyzetébe, mert csak saját magára bír gondolni állandóan. Nekem egyre fárasztóbb a munka, utána elmenni hozzá, aztán még elvárná, hogy szórakoztassam is. Mellesleg azt se tudom, hogy mit tart szórakoztatónak, szerintem ő se tudja, csak azt gondolja, hogy még ez (is) lenne a feladatom.

Alig hogy megkezdődött az év, máris táppénzen vagyok; begyulladt az egyik "szemfogam" - így hívják, mint megtudtam. Féltem, hogy kihúzzák, és csorbacsík leszek, bár talán a fájdalomtól még jobban, de csak gyökérkezelik. Nem mondom, hogy nem unalmas egy kicsit itthon lenni, de úgy vagyok már vele, hogy "inkább az unalom öljön meg, mint a munka". Az előző évben is csak 5 táppénzt használtam el, így 10 bent maradt, pedig a vége felé nagyon kivettem volna már. (Persze az 5 táppénzem is "fogdolgokra" ment el.) Közben papír jött a könyvelősuliból, hogy a kezdést február 28-ra halasztják. Bár ezt már eljátszották egyszer, kíváncsi vagyok, komolyan gondolják-e ezt az egészet. Na meg hogy én is komolyan gondolom-e. Bár azt hiszem, egyelőre nincs más választásom. Levelet kaptam a dohányzás leszoktatóktól is, hogy február 21-én lesz az előadás, ami után "boldog nemdohányzó" leszek. Lol. Anikóval megint szakítottunk, mert azt mondtam neki, hogy "egy hónapja nem vagyok bele szerelmes", és ez, úgy látszik, nagyon érzékenyen érintette. Hát, igen, a legdurvább a szilveszteri húzása volt, ez eléggé mély nyomot hagyott bennem. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, mint embert, de folyton csak bajt okoz nekem, és szomorúságot, a költekezésével, és az állandó szakításaival, talán jobb is lenne, ha ez így maradna. És végül nem bírom kihagyni, hogy be ne számoljak az utóbbi idők legjobb Twine játékával, amivel játszottam, a sztori abból áll, hogy gyerek mennek Halloweenkor bújócskázni egy elhagyatott házba/kastélyba, és mi játsszuk Tommyt, a hunyót, majd később kiderül, hogy nem megtalálni kell a társainkát, hanem kiszabadítani a ház fogságából:

"Leslie Williams's Seek or Freak!", by @LezonCloud http://t.co/powsE0UdzE — philome.la (@philomela_twine) January 15, 2015

Mostanában eléggé átmentem minimálba: nagy kani betűkkel írok blogposztokat kevés szóval, és vagy magamról írok, vagy játékokról. De nemcsak hogy én nem írok sokat, nem is olvasok sokat, csak a Comedy Centralt nézem, meg matatok a gépen, nem sok eredménnyel. Az utóbbi időben végigjátszottam néhány minimál interactive fictiont, ennyike. Az angol tudásom is ennyike, szóval bátran ajánlom kezdőknek is. 1. robots in the future: A jövőben játszódik, amikor a robotok átvették az irányítást az emberek fölött, és nagyon meg kell fontolnunk minden lépésünket, hogy ne lőjenek minket azonnal szitává...

"robots in the future", by @DangOlWill http://t.co/6gwC6bizPY — philome.la (@philomela_twine) January 2, 2015

2. So Much Snow: Egy ítéletidőben játszódó történet, amiben elindulunk a boltba, de nem biztos, hogy oda is érünk épségben...

"So Much Snow", by @masonsmerde http://t.co/SwVmVWAUDD — philome.la (@philomela_twine) January 3, 2015

3. Don'T Read the Comments: Ebben a történetben egy bloggert alakítunk, aki függönykarnisokról kezd blogot írni, és akinek a barátja azt tanácsolja, hogy ne olvassa el a kommenteket. Vicces történet 2féle befejezéssel.

"Don't Read The Comments", by @ashtonraze http://t.co/xal2XNJBNT — philome.la (@philomela_twine) January 11, 2015    

+1. És végezetül az első magyar nyelvű próbálkozás, amivel találkoztam, a "napom" címet viseli, végülis egy lakás bemutatása:

"napom", by @UnderPitman http://t.co/nLs6DPA9f9 — philome.la (@philomela_twine) January 14, 2015

A szünetben egy pár játékot végigjátszottam, most kiválasztottam egyet, amit most be szeretnék mutatni úgy-ahogy, ahogy sikerül. A játék címe My Name is Tara Sue, egy 25 éves irodista nőt/lányt alakítunk benne, akinek a főnöke nem a legjobb, és amúgy sem az álma, hogy irodában dolgozzon. De ne siessünk ennyire előre. Ha figyelmesek vagyunk, a játék elején találunk egy e-mailt, ami a nővérünk elrablásáról szól. Az irodában a további ügyködésünk felesleges, valahogy el kell érni a főnöknél, hogy elengedjen bennünket. Ebben időközben elhatalmasodó betegségünk is segít meggyőzni őt, például, hogy mérgezés tüneteit produkáljuk, és a padlóra hányunk, stb. A játéknak 10 befejezése van elvileg, ebből 9-ben válogatott kínok között pusztulhatunk el. Az egyetlen lehetőségünk megtalálni a nővérünket, mielőtt túl késő lenne... Értékelés: 4,5 haldokló irodistalány az 5-ből Játék: http://tarasue.makiyamazaki.com A játék eléggé nehéz, sajnos, én is csak segítséggel vittem végig, már éppen feladtam volna, amikor megtaláltam ezt a végigjátszást:

Ez a játék egy középkorias világban játszódik, ahol jelen van a mágia, de országunkban a főpap boszorkányüldözésbe kezd a mágusok ellen, és mindet meg akarja öletni. Ezért a főhősnőnek, Tsukának menekülnie kell, mivel egyaránt űzi a fehér- és fekete mágiát is. Ebben segítségére van Kruss, akit nem régen ütöttek lovaggá, de elárulja a főpapot, mert szerelmes Tsukába. Segítségükre lesz még Tsuka húga, Lunia, aki ahhoz képest, hogy 6 éves, nem sokban marad le gyilkolászásban Tsukától és Krusstól. A történetben egymást váltják a bőbeszédű visszaemlékezések és párbeszédek a labirintusokban való bolyongásokkal. A történet menekülés városról városra, és valami homályos cél egy másik birodalom segítségül hívása a gonosz főpap ellen. Sajnos a történet félbe szakad, amikor egy bizonyos hegyi remetét keresünk, illetve meg is találjuk, szóval ez egy demo verzió, várjuk a teljeset... Értékelés: 4,5 boszorkányvadászat az 5-ből Letöltés: zero_secret_pasts_collide_902

Egy városban az erdőben egy hegy tetején, van egy ház, ahol senki sem lakik, szóval odaviszed a nagy zsák nagyvárosi pénzed, és megveszed. De éjszaka, amikor a ház sötét, és teljesen egyedül vagy, zaj hallatszik fentről. A lépcső tetején van egy ajtó, mély levegőt veszel, és kinyitod. A zseblámpa fényénél mozgást látsz az ajtó mögött, egy rongyos ruháét, és olyan érzés jön rád, amilyet már éreztél valamikor ezelőtt. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe Sikítasz, és bezárod az ajtót, és azt mondod magadnak, hogy  ez csak egy álom volt. Reggel a város felé veszed az irányt, és elmész egy régiségkereskedésbe. A boltban egy furcsa öregember van kóbor szemekkel, és remeg a keze, amikor átadja a régi fadobozt, hallod a csontjait csikorogni. És egyszer csak megtalálod a neved belevésve a homályos ezüstkulcsba. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe Mikor későn hazaérsz, a baba vár rád, és amikor vacsorázni kezdesz, a baba azt mondja, ő is kér. A baba itt van a házban, és a szobádban, és az ágyadban. A baba a szemedben van, és a karodban, és a fejedben, és őrült vagy. Már késő van, és lemész a lépcsőn, mert nem tudsz aludni, szóval csinálsz egy kis teát, és a baba rosszallóan kérdezi, hogy tényleg szükség van-e ennyi mézre. Eldöntöd, hogy eleged van, és bezárod a babát a fadobozba. Bedobod a dobozt a kandallóba, a zsák nagyvárosi pénzed mellé. A füst megtölti a kis szobát, és nem tehetsz semmit. Túl késő, amikor rájössz, hogy az a valaki a dobozban te vagy. És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Romlott szeme Mindig nyitva És van egy félelmetes baba Ami mindig követ Csinos szája van Hogy lenyeljen egybe

"Creepy Doll", by @gogojerrygo http://t.co/ClTyFAqb9E — philome.la (@philomela_twine) November 20, 2014

Mivel az idén kimaradt a halloweni játék, ezt most pótolnám: Ez a játék egy 2012-es halloweeni versenyre készült, és 2014 októberében lett egy kicsit aktualizálva. Egy középsulis kislány szerepébe bújunk Halloweenkor, aki a barátnőivel elmegy egy vidámpark-féleségbe. Az egyikük hamar lelép, a másikuk pedig meghív hullámvasutazni. Elkezdi lökni a rizsát, majd lassanként kiderül róla, hogy pszichopata. A választásaink általában abból állnak, hogy egyetérthetünk vele, ellenkezhetünk, vagy nem mondhatunk neki semmit. A játék végkifejlete lényegében azon dől el, hogy a megfelelő pillanatban észnél vagyunk-e, és jól döntünk. A cím What Are Little Girls Made Of? (Miből vannak a kislányok?) lassan nyer értelmet, és kiderül, hogy nem átvitt értelemben kell érteni, hanem szó szerint. Értékelés: 3,5 hullámvasút az 5-ből http://www.sibylmoon.com/what-are-little-girls-made-of/

[caption id="attachment_1710" align="alignnone" width="897"] Dragon Warrior: harc a nyálkával, amúgy meg ez a Backbone, egy szerepjátékokról szóló kalandjáték, na mindegy[/caption] Találtam egy szöveges kalandjáték szerkesztőt a neten. Pontosabban már régebben találtam, az a neve, hogy Twine. Most találtam egy játékot is hozzá, amit szívesen ajánlanék. A játék neve Backbone, és egy '80-as évekbeli fiatal (gyerek) élményeit meséli el a szerepjátékokkal. Nem akarom lelőni a poént, de a játék központjában a szerepjátékok állnak, amikkel játszott, különös tekintettel az AD&D-re. A játék itt található: http://www.pricklyperegrine.com/backbone-a-twine-game/ *** Nem tudom, itt kit mennyire érdekelnek a kaland/szerepjátékok, most én is kedvet kaptam ettől a Backbone játéktól egy hasonlóhoz, A 4 Edit, vagy valami hasonló címmel. a Halál a pszichiátrián játékom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon gyér visszhangja volt, talán egy Twine játékkal, ahol az írói kvalitások kerülnek előtérbe, nagyobb sikerem lesz. Témájában a legutolsó pszichotikus subomat szeretném feldolgozni (Edit-sub), nem túlságosan kellemes visszanyúlni hozzá, de ki kell használnom az időt valamit létrehozni abban a viszonylag kevés időben, amikor a depresszióm/szorongásom csökken egy kicsit.

Szabadidőmben egy játékkal játszok, eddigi játékidőm 3 óra, a játék az elmés Dragons! névre hallgat, egy hercegnőt rabolnak el benne, azt kell visszaszerezni. Elvileg 4 labirintus (dungeon) van, és én már 3-on túlvagyok. A szereplők az elmés Warrior (Harcos), Archer (Íjász), Mage (Varázsló) és Cleric (Pap) névre hallgatnak. A labirintusokban semmi más dolgunk nincs, mint leverni az egyre erősebb ellenfeleket. Lézengenek benne továbbá különböző faszik is, akik elhagytak ezt-azt, és vissza kéne hozzájuk juttatni. Ezekkel amúgy nem nagyon éri meg foglalkozni. A labirintusok végén mindig feltűnik egy (vagy több) sárkány, gondolom, innen a Dragons! név. Ezen kívül vannak még főellenfelek. Kissé sivár játék, de engem valamennyire le bír kötni. Értékelés: 3,5 lézengő faszi az 5-ből (letöltési link a youtube oldalon)