Ma reggel persze megint elkezdett hívogatni, majd amikor kikapcsoltam a telefont, anyámat kezdte hívni, meg sms-eket írkálni. Amit az utóbbi időben leművelt, az egyszerűen minősíthetetlen volt már. Kezdve azzal, hogy elbaszta a karácsonyt, a szilvesztert, meg úgy általában minden napomat a szakító sms-eivel. Mindig azzal jött, hogy keveset beszélünk, amúgy meg általában csak a saját problémái érdeklik, a másikat meg sem hallgatja igazán. Ő mostanában be sem nagyon hajlandó járni a nyanya tanyára, inkább velem hordatja az ebédet, meg nekem kellett hozzá elmászkálni a város másik végére, mostanában már nem felelt meg neki a középkategóriás presszó, a Napsugár, hanem a legdrágább helyre kellett vinni Örökösföldön, ahová szemlátomást azok a fiatalok járnak, akiket a szüleik tömnek pénzzel, mert egyikből sem nézem ki, hogy olyan túl sokat dolgoztak volna életükben. Persze nem jött rá, hogy nyugdíjból, meg 4 órás minimál bérből nem lehet sokáig ilyen helyekre járni, 2-300 Ft-os kávékat inni, meg kikérni a méregdrága üdítőket, aztán ott hagyni a felét. Nem tudom, a szüleivel együtt mit gondol, akik 5,5 év után sem engednek be a drágalátos panelproli lakásukba, hogy majd fog jönni hozzá valami herceg, aki tele van pénzzel, nem beteg, és akivel majd órákig el tud beszélgetni arról, hogy mi volt az ebéd, meg hogy mije fáj éppen.