Magamon kívül kevés depressziósabb embert ismerek, holott általában már nem szerepel a diagnózisomban már a skizofrénia utáni depresszió sem. Nem mondom, hogy nem találkoztam nálam depisebbel a pszichiátrián, de kint a való életben nem nagyon. A szakkörben például olyan bájcsevelyeket vágnak le az úgynevezett depressziósok, hogy öröm hallgatni. Én nem mondom, hogy nem betegek, vagy nem voltak azok. Ráadásul úgy fel vannak szerelve nyugtatóval mind a depressziósok, mind a skizofrének, hogy úgy kapkodják be, mint a cukorkát. Valamilyen különös oknál fogva én vagyok az egyedüli, aki évek óta már semmilyen nyugtatót nem szed. Pedig a skizó már önmagában elég szorongást vált ki. Mit tehetnék? Bebaszok egy sört. Vagy kettőt. Vagy hármat. A múltkor olyan szorongás jött rám, hogy már délben leléptem a szakkörből inni. Ez eddig szerencsére csak egyszer fordult elő. Éppen volt bedolgozva órám, amit kivehettem. A legnagyobb szopás, hogy az egyetem 4. évfolyamáról egyenesen a különféle szakkörökbe kerültem, esélyem sem volt normális életre. De nem panaszkodok tovább, szóval ezek vannak.
Most jól jönne egy xanax, de csak málnás sör van.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!