Jamie és a csodalámpaGyerekkorom kedvenc meséje nagy meglepetésre nem a Magyar népmesék sorozat volt, hanem a Jamie és a csodalámpa című angol rajzfilm. A főcímdaltól az érzékenyek már eleve transzba estek (kivéve akiknél epilepsziás rohamot vált ki a villódzás). Szerintem ez egy beépített szűrő volt a rajzfilmben, akik mégis ülve maradtak, megnézhették. Ez helyettesítette a korhatáros karikát. A rajzfilm főszereplője Jamie, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjszaka felkeresi Kakukkiát. Jó éjszakát Jamie! - kíván minden este szép álmokat édesanyja, de Jamie lámpaoltás után nem az alvást választja, hanem hálósapkás kutyájával, Sajóval együtt Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Olyan fazonok bukkannak fel a rajzfilmben, mint Szám bácsi, a szuperbusz vezetője, aki mindent számon tart Kakukkiában, Megvagy hadnagy, aki a gumibotjával táplálkozik, Fonák Tamás, aki mindent fordítva csinál és Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara. Szerintem ez a sorozat kenterbe veri az Alice Csodaországban című LSD víziót, a készítők valószínűleg egy jóval erősebb, azóta már régen betiltott szerrel hozhatták így formába magukat. Tudom, hogy mostanában már sokkal szürreálisabb rajzfilmek is vannak, de mindegyik legalább köszönőviszonyban áll a valósággal, itt viszont nem érvényesek a fizika törvényei, mindenki retardált, Jamie pedig pizsamában töketlenkedik, és próbálja megoldani a felmerülő idióta problémákat.