Mostanában reggel úgy megyek a munkába szakkörbe, hogy már gőzöl a fejem a koffeintől, aztán már nem kell, csak szinten tartani magam. Aztán ezt a gyakorlatot folytatom délután a Fehér Egérben, meg itthon is lefőzök vagy 2-t. Kosztolányi Dezsőékről volt tudható, hogy úgy buliztak éjszaka, hogy nem alkoholizáltak, hanem megittak vagy 9-10 "feketét", és attól pörögtek. Én éjszaka nem iszok kávét, bár mondjuk, mi számít éjszakának, ugye, nagy kérdés, mert ha 3 körül felkelek, akkor már jön is a csöves kávé, és társai. A szüleim dugdossák előlem a kávét, úgyhogy csak akkor tudok főzni, ha kint felejtik, vagy előre bespájzolom magamnak. Most is vennék szívesen egy La Festa cappuccinót, ha nem költöttem volna el "stefi" sörre a pénzemet, és nem azt iszogatnám éppen. Szóval örökös harc, küzdelem a kávézás jogáért az életem. Ehhez még csak annyit tudok hozzátenni, hogy Szendi Gábor szerint egészséges, és kész. Meg különben is, minden 100 év feletti életkort megért emberről kiderül, hogy masszív kávéfogyasztók voltak világ életükben. A kávézásnál szerintem az az elv érvényesül, hogy "mindenre, ami jó, fogjuk rá, hogy káros".
A szakkörben megint nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy a kedvenc kollégám megkérdezte a szoc munkást, hogy "Editkém, te milyen gyógyszert szoktál szedni?", ő pedig kissé megrökönyödve kérdezte, hogy "Miért, úgy látod, hogy szükségem lenne rá?", egyébként a kérdés jogos, csak azért, mert ő ott az egyetlen egészséges ember, még szedhet valamit hobbiból, nem igaz?
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!