Hamarabb jöttem haza, mint gondoltam. A csávók, akikkel próbáltam bandázni, csalódást okoztak nekem, a legjobb fej az egyik szobatársam volt, akire a végére rájött a pánik a bezártság miatt, de nagyon rendes volt. A neveket egyszerűen nem jegyeztem meg, nem gondoltam volna, hogy megéri a fáradságot. Ami még érdekes, hogy Nagykállóban jópáran olvasták a blogomat, szemben Nyíregyházával, ahol le se szarták. Felajánlották, hogy menjek át a rehabra (mert ilyen is van). Igen jó kis szaftos sztorikat tudtam volna írni, gondolom. Egyébként volt a rehabról egy jó kis csaj, átjárt csikkezni, meg a poharakból kiitta a maradék kávét, minden nap találkoztam vele, de éppen amikor meg akartam kínálni cigivel, vagy meghívni egy kávéra, mindig közbejött valami. Úgy látszik, nemcsak az ilyen kikent-kifent-tetovás picsák érdekelnek.
Hát, ennyi maradt meg Kállóból. A rehabról csak annyit, hogy: no comment.
