Néhány éves internetes alkotói pályafutásom alatt, bárki bármi közös dolgot ajánlott fel, azt én elfogadtam, és mivel eddig mindösszesen egy ilyen merész vállalkozó akadt, természetesen ráálltam, egy fórumról van szó egyébként. A fórum egy ingyenes tárhelyen volt, nem is tudom, már melyiken, de ahogy az lenni szokott az ilyen ingyenes tárhelyeken előbb-utóbb az "ami elromolhat, az el is romlik" elve érvényesül, és így a fórum eltűnt. Nem tűntek el viszont az emberek, akik csinálták, legalábbis nem nagyon, így felajánlottam, hogy mi lenne, ha újrakezdenénk ezen a tárhelyen. Ennek az  (is) a gyakorlati haszna, hogy van/lesz néhány írásom, amivel talán mégse kéne az itt egybegyűlteket untatni, ez főleg néhány irodalmi tárgyú írást, vagy kivonatot jelent, ami nemsokára magyar tanulás közben fog jelentkezni feltehetőleg. Amit még vállaltam a fórumon, hogy írok a skizofréniáról, 1-2 interactive fiction-ről (bár erre a kutya se kért meg), na és a kedvenc témámról, a blogomról, és magamról. Szóval ezentúl ketten használjuk majd ezt a tárhelyet, ennek érdekében hamarosan megnövelem a kapacitását, nem gond egyébként, mert ezt magam miatt is úgyis meg kellett volna tennem előbb-utóbb. A fórumról most nincs kedvem screenshotot készíteni, úgy néz ki, mint egy fórum: http://lilaorchidea.nemvagyokbeteg.hu Régi tapasztalat egyébként, hogy aki a fórumra jön, nem jön a blogra, és fordítva, csak szólok, ez egyébként érthető, mert a fórumon nem én vagyok az admin, itt pedig igen, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Egyébként meg úgy vettem észre, az utóbbi időben egy kicsit mintha sok lenne belőlem, ezen a blogon rettenetesen produkálom magam, szerintem a Facebookon is, pluszban még ott van a bura, meg a játékos dolgaim. De inkább ez, mint a depresszió, én még mindig azt mondom. Különben nekem is új ez a helyzet, ilyen még nem volt, csak a betegségem előtt a régi fórumomon, meg egyéb rpg makeres helyeken. Azt a fórumot viszont ma már nem mutatnám meg semmi pénzért, pedig abban az időben még viszonylag jónak számított, talán majd egyszer részegen. A burán egyébként fasírtban vagyok az emós öngyilkos jelöltekkel, mert beszólogattam nekik, hogy kurvára unalmasak, meg egy szocfóbos nővel, mert nem hittem el neki, hogy az egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, szóval már ott se szívesen lát mindenki, a Facebook meg néha eléggé idegesítő hely, de főleg a blog miatt jelen vagyok, na meg azért, mert az életben még mindig nincs számottevő társaságom, de félek, hogy Anikó nem is engedné :-(.