Mármint könyvvitelből. Az elején még érdekes nosztalgiát ébresztettek a 20 éve nem hallott szavak és fogalmak, de aztán elkezdődött a borzalmas diktálás, és nem volt erőm ilyenekre odafigyelni. Az első tanárnő, úgy vettem észre, eléggé szárazan adja le az anyagot, mondta is, hogy inkább diktálni szeretne, ez jó is, meg nem is. Én is amúgy diktálás-párti vagyok, de ez szerintem már túlzásba ment. Főleg, hogy három és fél óra töményen (ha jól számoltam), ami kis füzet volt nálam, azt sikerült is teleírni. Volt egy kis számolás is, ami nekem magas volt egy kicsit. Egyértelműen én vagyok ott a leghülyébb ezekhez a dolgokhoz, kár lenne szépítgetni, szóval majd tanulni kellesz. Viszont most kezdődik a tavaszi szünet, szóval egyből 2 hét szünettel kezdünk, ha jól értettem, szóval még lesz idő lelkileg ráhangolódni erre az egészre. Egyébként a kezdeti nosztalgiát egy idő után kétségbeesésbe tudom magolni interiorizálni fogom, de azzal biztatgattam magam, hogy én sem vagyok semmivel sem kevesebb, mint a tisztelt ott ülők, csak abban, hogy 20 éve hallottam utoljára ilyenekről, és akkor még nem láttam tisztán, hogy milyen cool dolog ez az egész. Plusz még annyi pozitívumot tudok felhozni, hogy a csoporttársaim normális felnőtt emberek, általában felelősségteljes beosztással, és nem pulyák, mint a wp-n. Én egy kicsit hazudtam a bemutatkozásnál, hogy "egy egyesületnél vagyok ilyen segítő-féle", és nem mondtam el, hogy nigger vagyok. Általában még a saját pszichiáterem is azt hiszi, hogy segítő vagyok, vagy valamilye (számító)gépész, szóval talán még hihető is lehet.
Az első vizsgára azt a 18 tételt A és B résszel, gyerekjáték lesz megtanulni.
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!