Alkoholproblémáim mindig abból adódtak, hogy nem volt rá elég pénzem, vagyis hogy nem bírtam annyit piálni, amennyit szerettem volna. Bár mostanára egy kissé lecsillapodtam, most viszont szívesen felvenném a küzdelmet az alkohol ellen, ilyen egyéni szabadságharcot vívnék, na nem pl az AA keretein belül, mert az enyhén szólva röhejes, hanem csak úgy magamtól, esetleg hajlandó lennék nem annyit inni, vagyis késznek mutatkozok rá. Ez mondjuk közel lehetetlen, mert a kedves barátnőm, annak ellenére, hogy kb. 1000x elmondtam neki, hogy régebben sokat ittam, nem elégszik meg azzal, ha pl. csak egy sört iszok, jön az unszolás/rábeszélés, hogy "Na, nem iszol velem?", "Miért nem iszol?", stb., szóval rosszabb, mint egy egész középiskolás haveri társaság, bár már azért általában ott is fel szokták fogni/tiszteletben tartják, ha valaki nem akar inni (annyit). Ezt már talán leírtam valahol, hogy Anikót szerintem részegen hozták össze a szülei, de ami rosszat nem örökölt a génjeivel, azt megtanulta az otthoni rossz példa által. Persze, jó néha "kipróbálni az alkoholt", főleg mértékkel, de nálunk az állandó program, hogy 1. A. piát rendel (nekem is, meg magának is, persze az én pénzemből) 2. megitatja velem (az enyémet is, meg a sajátját is, sokszor) 3. reklamál, hogy minek iszok annyit. Persze az is biztos, hogy ő sem ivott még annyit életében, mint velem, mert a pasasai nem engedték neki, vagy a pénz miatt, vagy egyszerűen azért, mert nőnek nem illik, de szerintem döntően a pénz miatt. Néha szokott kérdezgetni, hogy "Hogy bírod ki egy ilyen hisztis picsával, mint én?", meg "Miért veszel meg nekem mindent, annyira szeretsz?". Azzal is szokott hencegni, hogy ő eddig minden csávóját megcsalta, csak engem nem, "4 év alatt egyszer sem". Az is biztos, hogy soha nem volt még egy ilyen hosszú kapcsolata, nem is csoda, hogy már több, mint 30x szakítani akart. De amúgy meg már rájöttem, hogy ezzel az ovis módszerrel csak tesztelni akar, hogy mit lépek rá, ki tetszik nekem, kivel lennék szívesen, de csak azért, hogy utána legyen kit szidni, meg eltiltani tőle. Egy ilyen szakításkor felmerült ugyan E. neve, de akkor enyhén szólva nem voltam józan ítélőképességem birtokában a betegségem kapcsán, szóval ezt hagyjuk is, meg amúgy is megvan a véleményem azóta róla nekem is, majd egyszer talán leírom egy kódolt bejegyzésben, titkos írással, visszafelé, angolul. :) Különben vasárnap leszünk 4 éve együtt, mármint Anikóval, hát, én sem erre számítottam az elején, finoman szólva, de hát ez van... Még a kapcsolatunk elején, amikor még csak padokon ücsörögtünk, találkoztunk egy kedves nőismerősömmel, és Anikó nagy büszkén bejelentette neki, hogy már 2 hete együtt járunk. Erre ő kiröhögött minket, és csak ennyit mondott: - Hát, mindent el kell kezdeni valahol... Hogy repül az idő, szóval ennek is már lassan 4 éve.