Skizofrénia underground

elVonatkoztatás: Csapongó gondolatim a túlzásba vitt cukiságkampány apropóján + néhány (párt)elnöki, illetve elnökjelölti ügy

Azt csiripelik a verebek, hogy Terry Black, az állami főtravi a tv2-n érdekes dolgokat mondott a fidesz helyére pályázó jobboldali párt vezetőjéről. Most vonatoztassunk el egy kicsit attól, hogy mi volt a konkrét mondanivalója. Azért az kemény, hogy a politikusok random emberekkel kefélnek, ez valahogy hozzátartozik a hatalomgyakorláshoz, mint régen az első éjszaka joga, nem egy szexuális botrányról hallani mostanában, persze-persze, távoli, egzotikus országokból egyelőre, és ez talán még csak a bevezetése lehet valaminek, hogy kezdjük egy lightosabb témával, amivel mégis lehet tematizálni a kis magyar valóságot, mármint politikailag, aztán szép lassan jönnek majd a jelentkezők, hogy ki, kivel, hol és mikor konkrétan, és esetleg ki milyen bűncselekményt realizált közben, mert az is köll a politikusoknak, mert egyrészt a hatalom célja a hatalom maga, másrészt ők ma Mo-n az óriási eszetlen nagy királyok. Persze milyen erkölcsiség várható el a politikusoktól, amikor velejéig korrupt, és romlott az egész rendszer, és ha valaki csak magánstadiont, vagy magánkisvasutat építtet, az mégis aranyosabb a maga infantilis módján, mintha az lenne a hobbija, hogy ártatlan báránykákat ront meg a mezőn. A köznépnek pedig avval van betömni a szeme-szája, hogy néhány tagja abban a szerencsében részesül, hogy bemehet a villába, és mindenki láthatja, amint nagy totálban nemi életet éldegél, és egy ország szurkol értük, hogy jól sikerüljön az első anál, pl, így képviselvén Mo-t a világban.

Azért, remélem, ezek a nagy formátumú államférfiak a nagy magánéletbeli szexuális ámokfutásaik közben arra is szakítanak egy kis időt, hogy alkotmányt módosítsanak két numera között, és azt is remélem, hogy ez az alkotmánymódosítás csak megszilárdítja a jól megérdemelt pozícióikat az államgépezetben betöltött szerepüket illetőleg. Persze az is lehet, hogy tévedek, és ez lesz a legnagyobb gondunk, hogy ki milyen csapatban játszik aktuálisan, vagy időlegesen pl. 2001 és 2003 között, és importálni kell majd a magyar erkölcsiséget szexuális értelemben az egész világon, de, nyah, őszintén szólva én ebben nem igazán hiszek. Karaktergyilkosság, posztmodern lófasz. Ha tekintjük a trendet pl. az amerikai elnökválasztási kampány kapcsán, az esélyes résztvevők (Clinton, Trump) is rendesen osztották egymást, és ott is képben van erősen a szexualitás, hacsak érintőlegesen is, például, hogy milyen szaxofonleckék kapcsán jött képbe Hillary, meg hogy az orális szex az ovális szobában, és a szivarfeldugás, hát, na, nem is számít annak, és Lewinski elnöki pöcsétes ruhája, de ezek nyilván már régi, semmilyen hírértékkel nem rendelkező, morálisan túlhaladott kérdések a mai amerikai közéletben. Szóval, akiről nem lehet előásni valamit szexuális értelemben, az már nem is leinformálható, nem is közülünk jött igazából, és valószínűsíthetően űrlény. (Ld. Obama, és az űrlény testőr c. szösszenet.)

Szóval, na, ja, csak ennyike, a politika és a szexus vegyítése manapság elég trendy. Csak szólok, hogy szerintem még vannak itt csontvázak, meg szellemek azokban a magyar szekrényekben is, tehát várhatóan, hála Istennek, ebben is kezdünk felzárkózni a nyugathoz, és amúgy hé, csak hé, kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége, mert egyrészt a valóságsó már kezd uncsy lenni, az igazi, aktuális eszetlenség abban van, ha egymás magánéletében kezdünk vájkálni politikai okokból, és ez az igazi nagy tesó meló, szóval a királyság most abban áll, hogy hogyan lehetne vegyíteni a politikát a kukkolással, tehát újra divatba jön a peep-show némi politikai többlettartalommal. Ez, haver, tényleg már extázisba fogja kergetni a valóságsóból kiábrándultakat is, és ezzel már tutira nem fogunk mellé, én asszem, mint a migráns-témával. És mindezt elnöki szinten.

"Ammán jaó." - legyinthetnénk erre enyhén szabolcsiasan.

Annyit még előrebocsájtanék, hogy a Gyurcsány-Dobrev duóra nem vagyok kíváncsi, szóval a DK-s fejezetét ennek a trendnek alapból passzolnám. :-D

Nem tudom, mikor jösz rá,

Hogy a szemközti kocsmába

Is járhatnék inni,

De én inkább Megveszem a boltba',

És megiszom az Isten Háta Mögött,

Csakhogy láthassam A Marianna-árkot,

Amit a köpeny alatt

Választ két felé

Két domborulat,

Nem tudok leállni,

Te, én mindig visszamegyek,

Kész, berúgtam,

"Marianna, hozzád jöttek" - szólnak,

Egy újabb doboz Kőbányai,

Nem baj, ha holnap Nem jut már kávéra,

"Iszok, mint a vöcsök,

Csöcsök, csöcsök, csöcsök."

Valószínű, hogy az lehetett a baj, hogy a hosszú hétvége alatt kétszer bementem sörözni a munkahelyére, a hotelba. Azóta nagyon durva szemeket mereszt rám, és én ezt nem tudom sajnos értelmezni. Egyébként már rájöttem, hogy nincs rajta semmi extra, egy random kiscsaj, aki reggelente női cigit szív, és hozzá energiaitalt iszik a munkahelyre menet. Különben csak azért mentem be, mert azt hittem, az étterem részen dolgozik, és tudunk egy pár szót váltani, vagy megismerkedni egy kicsit. Szerintem most azt gondolja, hogy egy ilyen zaklató típusú pasas vagyok, egy kicsit a szívére vette, azt hiszem. Amúgy ahhoz képest hamar levágta, hogy mászkálok utána, na, jó ez így nem igaz, inkább úgy, hogy keresem az alkalmat, hogy láthassam. Szinte egy helyen dolgozunk, szinte egy helyen lakunk, nehéz elkerülni a találkozást, de nem akarok olyan színben feltűnni, mint aki utána koslat. Amúgy nem tudom, miért foglalkozik velem egyáltalán, miért nem néz inkább levegőnek, mint a többiek. Az a helyzet, hogy most, hogy észrevette, hogy érdekel, és jelét is adja, hogy ezt észreveszi, kezd egyre jobban nem érdekelni. Azt hiszem, egy kicsit megijedtem attól, hogy ilyen hamar észre vette a dolgot, és ilyen hamar reagált rá. A világon az egyik legutálatosabb dolog nőkkel ismerkedni, eddig még csak részegen sikerült, és most nem tudom, hogy is fogjak hozzá. Először lelkes voltam, még a hotelbe is bementem, most, hogy ilyen kérdően néz rám, hogy mit akarok tőle (vajon mit akartam? :-) ), rájöttem, hogy nem is érdekel igazán az egész. Utálom ezt a bizonytalánságot, utálom az ismerkedési  részt, amúgy is túl fiatal hozzám, úgyse lenne az egészből semmi, szerintem annak a busznak még a tájékát is el fogom kerülni, amivel reggelente jár, megelőzendő a kínos pillanatokat, és az esetleges még kínosabb társalgást, amúgy az egész attól függ, mennyire hagyott mély nyomot bennem, és mennyire fog eszembe jutni reggelente.

Szeretek egyedül lenni a buszon,

Minek szálltam le, amikor megláttalak,

Ki hord ma melegítőt reggel 6:27-kor,

Csak a sóstóhegyi Beatricék.

Én csak jobban meg akartalak nézni,

Mert viszonylag keveset látlak,

A nőknek nincsen szájuk,

Csak mellük, meg p*nájuk,

Bocsáss meg, de az én verseimbe

Ritka, ha nem rakok csúnya szavakat,

2000 forintos peep-shoe,

Bocsáss meg, de nem érdekel

A saját korosztályom,

Csak a fiatalok, meg az öregek,

Azt mondtad, hogy

Van még időnk,

Én meg azt, hogy "Hát, igen",

Rengeteg időnk van,

Szinte végtelen.

Csakhogy azóta minden buszon,

És minden korty sörben Te vagy jelen.

Igen, végtelen, jelen.

Mostanában nagyon hamar kelek, és ilyen kis túrákat szoktam tenni a környéken, gondosan kikerülve a dohánybolt mellett lakó Manyika nénit, mert mindig leszólít. Van valami beütése, mert szinte egész nap ott áll a ház előtt, és szóbaelegyedik az emberekkel. Amúgy mondta, hogy volt egy fél éves turnusa a pszichiátrián is. De nem erről akarok beszélni. Ahogy úgy sétálgatok a dohánybolt előtt, mert megláttam a legutóbbi nap nőjét, aki azóta már többször volt nálam a nap nője, egyszer csak leszólít, hogy mennyi az idő (különben meg láttam, hogy pont azelőtt telefonált). Nem hittem, hogy valaha is fogom hallani a hangját, azt hittem, csak látni fogom néha a buszon. Különben eddig még nem láttam errefelé. Szóval ritkán, de előfordul, hogy bejövök valami fullos nőnek, ezek általában ittasak, de ő nem hiszem, hogy ittas volt reggel 6:27-kor. Gondolom, ezeknek a csajoknak van némi kis ízlésficamuk, nem számít. A múltkor azt is kifigyeltem, hol dolgozik, szinte pont ott, ahol én. Nem, mintha ez annyira számítana, de egy olyan vendéglátóegységben, ahova esetleg be lehet menni, és szóbaállni vele. Amúgy nem tudom, hány éves lehet, de eléggé fiatal, persze, nem valószínű, hogy lesz valami, de furcsa, hogy ez a szimpátia látszólag kölcsönös. Ja, a múltkor a buszon is mellettem állt, persze ez még lehetett véletlen is, amúgy még úgy láttam, ma reggel is mondani akart még valamit, egy ideig még így nézett, aztán visszafordult hazafele. Esetleg érdemes lenne vele megismerkedni azon a vendéglátóhelyen...

Anikóra megint rájött, hogy mennyire szeret, mindenért bocsánatot kért, és megígérte már sokadszorra, hogy "nem fog követelőzni", ehhez képest 2 nap alatt ráköltöttem a nyugdíjam felét (a felének a felét, mert csak annyit kapok), megígértette velem, hogy nem iszok, meg hogy bejárok vele a nyanya tanyára. De ez sem volt neki elég, most jöttem rá, hogy bármit teszek is, nem jó, a nap végére ugyanúgy kirúg, hogy aztán kezdje elölről. Az én türelmem szinte végtelen, de most lett elegem: fogtam a nálam maradt cuccait, és bevittem a nyanya tanyára, kezdjen vele, amit akar. Ráadásul elmondta, hogy találkozott Pszicho Petivel, és az azt mondta neki, hogy nagyon szereti. Nekem most telt be a pohár végképp, ha annyira szereti, akkor legyenek boldogok. Kurvára elegem van már a pszichopatákból, a szakkörből már eltűntek, és itt az ideje, hogy kizárjam őket a magánéletemből is, de végleg. Ráadásul nem tudtam haladni a weboldlkészítősdivel sem, mert a gépem is szarakodik, meg Anikót kellett megint pesztrálni. A két hét "leáálás"-ból egy hét úgy telt el, hogy nem csináltam szinte semmit. Ideje erőt vennem magamon, és feltelepíteni az Ubuntut, mert a nem jogtiszta Windows 7-em lassan kezdi megadni magát, aztán nekilátni a CSS-nek, meg a PHP-nak (esetleg egy kis JavaScript). De nagyon lassan haladok vele, mert a nap fele még mindig csavargással telik, általában.

A hétvégén két munkatársammal is találkoztam furcsa útjaikon: az egyik a Délibábba ment be éppen, ami a leglepusztultabb és egyben a legolcsóbb kocsma, amit ismerek, és vett fél liter, vagy nem tudom mennyi pálinkafélét. A pálinka, amit ott árulnak, borzasztóan rossz, nem tudom, minek/kinek viszi, de aki azt megissza, annak csak gratulálni tudok. A másik munkatársamat a plázában láttam, éppen a kaszinóba ment befele fizetés után. Persze dolgozni nem dolgozott, csak felmarkolta a lét, és nyomás a kaszinó. Az érdekes az egészben, hogy mindketten nagymamakorúak, és a szakkörben állandóan az unokájukról nyálaskodnak, hogy Boldcika, meg Zselyke. Amúgy annyira nyavalyások ők is, hogy feszt a szabadságot, meg a táppénzt járják, de erre van eszük. Pálinka és kaszinó. És ez éppen most tűnt fel nekem, amikor már a javulás útjára léptem, és nem sörözök (annyit), hogy ezek meg stikában piálnak meg szerencsejátékoznak. Mindegy, nem az én dolgom, csak pont nem gondoltam volna róluk. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik. Én meg már annyira a javulás útjára léptem, hogy vettem egy 5 perc angolt, és a buszon elolvastam egy Agatha Christie-ről, és egy Passengerről szóló cikket. A többi nagyjából hülyeség/nem érdekel, de ilyen cicákról, meg utazásokról, meg kajákról szóló cikkeket is el kell majd olvasnom, ha komolyan akarom venni a tanulást. Az élet nem habostorta. A mai nap csaja egy barna csizmás, rövid, virágos szoknyás szőkésbarna hajú nő, aki furcsán cigarettázott, és enyhén görbe lábai voltak.

Mostanában a napok úgy telnek el, hogy napokig ki vagyok kapcsolva (mármint telefonilag) Anikó miatt, aztán valami kurva fontos internetezni való miatt bekapcsolom, és olyankor rögtön hív, hogy találkozzunk, mert így szeret, meg úgy szeret, és soha többé nem fog velem szakítani, aztán már aznap szakít, ezért újra kikapcsolom a telefonom -> megint pár nap pihenő. Talán erre mondják, hogy "se vele, se nélküle", de mondhatnánk erre inkább már azt is, hogy "inkább nélküle, mint vele". Szóval így lett egy csomó felszabaduló szabadidőm, amit érdekes módon már nem sörözéssel töltök el, hanem kevés csavargással, kis séta a könyvtárba, de főleg persze internetezek, ha valami olyat találok, játszok vele, ismertetőt írok róla, meg ilyesmi. Érdekes változás állt be az "étrendemben", vagyis az itallapomon, a rendes sört már egyáltalán nem bírom, ugyanis fáj tőle a fejem, és különben sem érzem már tőle magam olyan jól, nem éri meg, hogy igyam. Ez az állapot már több, mint egy hete tart, és jobban érzem magam Anikó nélkül, pia nélkül, minden nélkül. A legjobban akkor érezném magam, ha dolgozni se kéne, például valami bevándorló elvenné a munkámat. Gondoltam már arra, hogy a fennmaradó időt hasznosítani kellene valahogyan (például mondjuk angol tanulással), de egyelőre még új nekem ez a helyzet, még egy kicsit nekem is hihetetlen az egész. Volt néhány sötétebb gondolatom azzal kapcsolatban, hogy már nem ihatok sört, mert sz*rul vagyok tőle, de aránylag hamar túltettem magam rajta. Ez az Anikó-dolog meg egyre inkább nem foglalkoztat. Napközben sem jut már annyiszor eszembe. Kezd komolytalanná válni ez az egész. Bár tartok tőle, hogy már régen az - komolytalan.

Ha lehet, egy ideje még többet csavargok, és a citromos sör lelőhelyek körül lebzselek. Egyet kapok minden nap a szüleimtől (mármint gyümölcsös sört), aztán elmászkálok ide-oda (Erzsébet Presszó, Marica), hogy fedezzem belőle a szükségleteimet. Eszembe jut, hogy megkérdeztem egyszer az egyik utcánkban lakó srácot, mire azt válaszolta: "Ilyen jó időben lehet rosszul lenni?"  Akkor is ilyen dög meleg volt, mint most, persze a választ nem bírtam ki röhögés nélkül, pedig akkor se voltam a toppon. Anikó bekerült a pszichiátriára, de még onnan is kikészít, hogy menjek hozzá, vagy ne menjek hozzá, amíg ott van, én rövidre zártam, és kikapcsoltam a telefonomat. Persze mivel a pszichiátrtia területén dolgozok, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megkeres. Pedig már a múlt héten elbúcsúzkodott a szüleimtől, hogy ő többet nem jön hozzánk, mégis hívogat a hülyeségeivel. Nekem kellett bekísérni a pszichiátriára is, hála istennek, hogy felvették, viszonylagos nyugalmam van tőle. Amit az utóbbi időben csinált, teljesen értékelhetetlen, és a pszichés betegségeinek a jele. Sajnos már nem bízok benne, hogy a viselkedését gyógyszeresen lehetne kezelni... de talán a rosszullétei elmúlnak (bár ebben sem nagyon bízok, hátha). Amúgy ne is nekem javuljon meg, csak kívánok neki minden jót, hosszú életet (ezt szokta a búcsúzkodáskor mondani), aztán ha ki van kapcsolva a telefonom, azonnal megjelenik a szakkörben, hogy mennyire szeret...

Csak azért szúrom be ide a linket, mert látszik rajta, hogy hol dolgozok. Ma délután lefordítottam A 4 Edit-et, meghúztam lerövidítettem, és elküldtem erre a 300 szavas Twine versenyre. A végeredmény nem túl fényes, de hát ez van. Amúgy angolul már olyan szavak nem jutnak eszembe, mint "asztal", meg hasonlók, szótárazni kellett keményen. Ja, a blogcím megújult, ha valakit is érdekel, kábé olyan bonyolult lett, hogy sosem tudom megjegyezni.