A legszörnyűbb az egészben, hogy tudom, hogy 4 évig csak egy sétáló pénztárcát látott bennem. Sétáló pénztárcának lenni nem is olyan rossz, mint ahogy sokan gondolják, viszont én a sétáló pénztárcaságon kívül is szeretnék valaki más is lenni. Ha ez nem lenne túl nyálas, azt mondanám, hogy talán az anyagiakon kívül vannak egyéb értékeim is. Például van eszem, ami ezekben a körökben ritkaság, és neki sincs túl sok belőle. Most jól elvannak, mert ott van nála a fia, a testvére Németországból, és az anyja szülinapját ünneplik, tehát valószínűleg csütörtöktől részegek (a fia még nem), de kíváncsi vagyok, a mindennapok unalmával hogy fog nélkülem megbirkózni.
Igaz, mióta leszázalékolták, nem 200 Ft-ot kap otthonról, hanem 500-at, igaza van, talán nincs is tovább szükségünk egymásra. Legfeljebb kevesebb elemet, telefonfeltöltést, kókuszos csokit, Milky Wayt, Cappyt, "almakörtét", kávét, cappuccinót, bort, pezsgőt, whiskyt, vodkát, Baileyst, és felesleges terhességi tesztet fogok vásárolni, valahogy majd csak ki fogom bírni. Ha ez tényleg így marad, az rossz hír az Anikó "kedvelőinek", mert néhány hülyeséggel szegényebb lesz a blog, meg én sem érzem most magam úgy feldobva, de talán meg fogok tudni birkózni a hiányával. Most már (remélem) egyedül is boldogulok. Remélem, a babysitterkedésnek egyszer s mindenkorra vége.
A legszörnyűbb az egészben, hogy tudom, hogy 4 évig csak egy sétáló pénztárcát látott bennem. Sétáló pénztárcának lenni nem is olyan rossz, mint ahogy sokan gondolják, viszont én a sétáló pénztárcaságon kívül is szeretnék valaki más is lenni. Ha ez nem lenne túl nyálas, azt mondanám, hogy talán az anyagiakon kívül vannak egyéb értékeim is. Például van eszem, ami ezekben a körökben ritkaság, és neki sincs túl sok belőle. Most jól elvannak, mert ott van nála a fia, a testvére Németországból, és az anyja szülinapját ünneplik, tehát valószínűleg csütörtöktől részegek (a fia még nem), de kíváncsi vagyok, a mindennapok unalmával hogy fog nélkülem megbirkózni.
Igaz, mióta leszázalékolták, nem 200 Ft-ot kap otthonról, hanem 500-at, igaza van, talán nincs is tovább szükségünk egymásra. Legfeljebb kevesebb elemet, telefonfeltöltést, kókuszos csokit, Milky Wayt, Cappyt, "almakörtét", kávét, cappuccinót, bort, pezsgőt, whiskyt, vodkát, Baileyst, és felesleges terhességi tesztet fogok vásárolni, valahogy majd csak ki fogom bírni. Ha ez tényleg így marad, az rossz hír az Anikó "kedvelőinek", mert néhány hülyeséggel szegényebb lesz a blog, meg én sem érzem most magam úgy feldobva, de talán meg fogok tudni birkózni a hiányával. Most már (remélem) egyedül is boldogulok. Remélem, a babysitterkedésnek egyszer s mindenkorra vége.
