Az, hogy szóhoz se jutok a kollégáim között, mától hatványozottan is igaz. Jött 2 új kolléga, és meg se mukkant senki, mert őket kellett hallgatni egész álló nap. Szóval túl jól is sikerült nekik ez a beilleszkedés-dolog. Mondtam a mellettem ülő csajnak, hogy holnaptól mp3-at fogok hozni.
Az egyik szegény kollégától pont emiatt kellett megválni, erre jönnek ők. De ez a kolléga, akitől megváltunk, legalább szórakoztató volt a maga módján. Ezek meg írjanak blogot, komolyan mondom. Én sem erőltetem rá magam másra, a Facebookra, meg az IWIW-re is csak ritkán rakok ki bejegyzést, és mostantól nem is fogok.
Amúgy nem vagyok annyira felháborodva, mint amennyire mutatom, vagy nem is tudom, de ha visszajön Editke ttő, akkor vissza fogom magam kéretni a másik szobába szőni, az sokkal elitebb hely. Már megint kicsiben gondolkodok, de ha továbbra is felbasznak (ma a szívügyemnek is sikerült), vissza se jövök többet a szabadságról, hanem elmegyek újságkihordónak. Vagy csinálom együtt a 2-t. Az "zsír" lenne.
Milyen unalmas az életem.
Ja, hallottam a rádióban (mert néha azt is lehet hallani), hogy a könyvtárban lesz ilyen tankönyvcsere-vagy-miféle-program, beszerzek néhány korszerű irodalom és nyelvtan könyvet, aztán fog menni minden az eredeti tervek szerint. Magyarból 1 hónap alatt fel tok készülni az érettségire, de számoljunk 2-vel a biztonság kedvéért, na és ha 3, akkor mi van? De "túltanulni" nem fogom magam. Az a legrosszabb.
Több, mint 3 év volt a rekordom eddig "epizód" nélkül, az pont elég a BA diplomához. Csak pozitívan. Aztán elválik, kell-e nekem több. Pitizni + pingvinezni nem fogok többet senkinek. Még Edit 1-nek se. Lee egyébként azt tanácsolta, hogy hagyjam figyelmen kívül (nem pont ugyanezekkel a szavakkal.) Hát, jó. Ignore on. (Egyébként nem ő lenne az első, akit.) Amúgy is közellenség. :-) A suli témájára meg visszatérve: nincs több kérvény.
