Most ez így nagyon jó, hogy csináltam egy blogot, de a freeblog még arra sem képes, hogy búcsúüzenetet küldjek rá, hogy az a néhány ember, aki véletlenül olvasta a blogomat, ide találjon. Különben meg semmi funkció nem működik rajta, nem tudom, miért nem zárnak már be végleg. Nem láttam még olyan weboldalt, ami olyan jó volt régebben, és így elszaródott.
Meg még a burát (bura.hu) látogattam (az egy honlap diliseknek), főleg az Ital, drogok és a Skizofrénia topikba írtam. De már nem látom értelmét. Egy Babarczy Eszter nevű nő csinálja (csinálta) a honlapot, de ő is szarik rá, mert ilyen "közéleti személyiség", meg filzófus, meg ilyen csúcsbölcsész, és nincs rá ideje. Csak régebben meg akart halni párszor, ezért hozta létre.
Azért sincs ott nagyon keresnivalóm, mert B. E. is "depressziós" és gyógyszerpárti (szintén azt hiszi, hogy ezektől van jobban, mint a már régebben említett Albert Györgyi, aki már sajnos nincs közöttünk), meg ott általában mindenki szed egy marékkal. Mármint a hozzászólók közül. Különös tekintettel a skizofrénekre. Egyébként nem egy túl jó közösség, főleg a marakodás megy, alig van értelmes hozzászólás. Kár. Létre lehetne hozni egy normálisabb betegeknek szóló honlapot/fórumot, csak nem igazán van benne pénz, így meg ki foglalkozna vele, nem igaz? A pénz a gyógyszerekben van, és inkább arra költik az emberek a pénzüket, mert be vannak fosva, hogy jaj, gyógyszer nélkül milyen "betegek" lennének. Kevesen merik venni a bátorságot, hogy kipróbálják. Csak mert fehér köpenyes orvosok mondják nekik szigorúan. Nem ritkán fenyegetik őket. De leszarom. Nem azért vagyok itt, hogy ilyenekről papoljak. Csak azért foglalkozok annyit vele, mert sokáig az életem része volt, én is egy voltam a megfélemlített "betegek" közül. És nagyon-nagyon rosszul éreztem magam.
Nem azért magyarázok itt, hogy valamit is megváltoztassak. Ez belátható időn belül már biztosan nem fog változni. Mármint a pszichiátria, meg a gyógyszerezés. Az emberek túl hülyék, hogy ezt belássák. Hogy maguk felelősek a "mentális betegségeikért", és maguknak kell változtatniuk, a gyógyszerek szart se érnek. Akik kiszabadulnak a pszichiátria "karmaiból", azok általában jobbnak látják hallgatni, és én is ezt teszem. Keresek inkább valami jó kis pornófilmet, és majd berakom ide. Ezt még majd eldöntöm, ide való-e. Fasz tudja.
Amúgy érdekes, mióta nyugtatózok, nem annyira érdekel a pornó és a szex. Az antipszichotikum meg egyenesen impotenicát okoz. Gondolok itt a Risperdalra és barátaira. Szerencse, hogy már nem élek velük. Amúgy még serdülő koromban szoktam rá a pornóra, mint a piára és a cigre, és csökkenteni tudom ezeket, napokig, hetekig elnyomni magamban, megszabadulni nem fogok szerintem már soha. Kivéve, ha valami "csoda" történik.
Ja, ma is jól bebasztam, csak a rend kedvéért mondom. A legjobban a részeg buszozást/utazgatást élvezem, de már lassan kezdem azt is megunni. Á, nem annyira. Ezt nem lehet megunni. Olyan kalandos. Bámulni az embereket (leginkább a kiscsajokat), majdnem olyan jó, mint a pornó. Csak olyan igazi. Érdekes, régebben ezt nem élveztem annyira (a pornóval ellentétben), mert úgy gondoltam, minek bámuljam, ha úgysem kaphatom meg. Ma már más a helyzet, szívesen csorgatom a nyálam az ilyen kis csajokra (is). Hát, igen. Vén kecske is megnyalja (megnyalná) a sót, erre azt szokták mondani, azt hiszem. Külön élvezem, az olyan pornófilmeket (is), ahol valami vén faszokkal kúrnak a fiatal picsák. Meg még egy csomó fajtát... Ha találok valami igazán jót, most már tényleg berakom... mármint ide... ha lehet... csak az a baj, hogy mostanában eléggé válogatós vagyok. Bár lehet, hogy csak a nyugtatózás miatt. Vagy az évekig tartó masszív pornózás miatt. Már egyre kevesebb filmre izgulok fel. Ez most jó, vagy rossz?
