Azt hiszem, összesen egy transznemű játékfejlesztőről akartam még írni, Porpentine-nek hívják. Nem tudom, mikor fog sorra kerülni, mert most Kitty Horrorshow következik, aki szintén játékfejlesztő, de ő születésétől fogva nőnemű, csak éppen hogy klinikai depresszióban szenved. Ez egyenlő a major depresszióval, ami a depresszió súlyosabb fajtája. Saját bevallása szerint napokig ki sem kel az ágyból, és ránk hagyott egy terjedelmes, 10 pontbol álló cikket arról, hogy "Hogyan maradjunk produktívak klinikai depresszióval" (Staying Productive with Clinical Depression, for indie game developers). Nem sokkal az írás után befejezte a blogolást, és nem igazán ad hírt magáról, maximum Twitteren.  Illetve néha megjelenik egy-egy játéka, játékfejlesztő oldalakon bele lehet futni a nevébe, úgy tudom, mostanában leginkább 3D-s játékokban utazik. Játékaiban szinte kivétel nélkül a horror kategóriába tartoznak. A halálról, és a borzongásról ír. Legelső játéka egy kastélyban játszódik, a történet annyi, hogy le kell gyilkolnunk a kiszolgáló személyzetet, majd legvégül a királyt is, majd meghalunk mi is. (Pontefract) Jó, nem? Viszonylag nemrég kezdte a játékírást, és hamar eljutott a szöveges játékoktól a 2D-s grafikus játékokig, majd 3D-s megoldásokig. 2012-ben jelentek meg az első szöveges játékai 2013-ban már 2D-s játékokat produkál, és az utolsó előtti blogbejegyzése szerint 2014 augusztus 20-án publikálta első 3D-s játékát, a Dust City-t.

Most itt két játékával szeretném szerepeltetni, egy szöveges, és egy ügyességi-horror-labirintusos játékával, mert ezeket egyrészt könnyű végigjátszani, és online is játszhatóak. Az első játékban egy csámcsogó koponyával kell összegyűjteni egy labirintusban a kártyákat, miközben különféle intelligenciájú szörnyek üldöznek minket. A kártyáknak nagyon érdekes, és egzotikus neveik vannak, csak nem mindig tudok rájuk figyelni az engem üldöző szörnyek miatt. Azt hiszem, ez az első ügyességi játék, ami felkerül a blogra (pedig egy párral játszottam már). Ez viszont egy könnyű kikapcsolódást ígér, miközben aláfestő zeneként hallgathatjuk a Zombies Ate My Neighbors zenéjét.

http://gamejolt.com/games/terrible-skull/33260

A másik játék a 300 szavas Twiny Jamre készült, inkább művészi alkotás, de van benne némi interakció, és történet is. A címe Wolfgirls In Love. A leírás szerint annyi a történet, hogy "two wolves go out for a night on the town", vagyis "két farkas eltölt egy éjszakát a városban". Szerintem nagyon jól kihasználta a 300 szavas limitet, és az 5 perc angol folyóiratokon edződött angol tudásommal még élvezni is tudtam mint műalkotást. Azt hiszem, ehhez is jár zene.

(Persze a farkas ez esetben is farkasembert jelent.)

http://kittyhorrorshow.itch.io/wolfgirls

A 3D-s játékait még nem próbáltam de abból is akad már egy pár darab, eddig óvakodtam a 3D-től, de Kitty Horrorrshow játékait látva, félreteszem az előítéleteimet. ki fogom őket próbálni én is. Kitty esete is kiváló példa rá, hogy mentális betegséggel is lehet jó játékokat (vagy akármiket) alkotni. Egyébként itt találhatóak a 3D-s játékai is: http://kittyhorrorshow.itch.io/.