Érdekes, most, hogy rátalaltam a postr-re, és még működik is, ellentétben a freebloggal, egy csomó időt töltök vele. Mostanában eszembe sem jut pornózni (főleg akkor csinálom, ha depis vagyok, vagy ha valami nagyon izgalamasat "találok"). Nem jut időm annyit piálni sem, és cigiből is kevesebb fogy. A Rivotrilt egy hirtelen ötlettől vezérelve viszont beszedtem este az egészet egy kis citromos sörrel (már csak 4 volt benne). De sajnos "találtam" egy doboz 1 mg Frontint (az még keményebb). Most nem tudom, mi legyen (vele). Izé, azt szoktam mondani, hogy azért nem próbáltam ki a kábítószereket, mert akkor biztos, hogy rászokok. Mondjuk a füvet igen, de arra meg nem szoktam rá annyira. Talán, mert addigra már elvette az eszemet a pia, és jobban tetszett a hatása, mint a fűnek. Persze, ha olyan társaságba "keveredek", akkor, gondolom jöttek volna sorra. Mármint a kábítószerek. Csak az van, hogy én már korán elkezdtem piálni, meg cigizni, meg kocsmázni, és ez egy másik szubkultúra, mint a narkósoké. Na, jó vannak átfedések, de kevés olyan kocsmatölteléket hallottam, aki ne szidná a geci drogosokat, főleg, ha van is a fejében. Persze, ő ugyanazt csinálja, de a kölcsönös ellenszenv megvan. Én mindig annyit ittam, hogy drogosnak néztek, és ezzel meg volt oldva a kérdés. Magyarul kábítószernek használtam a piát. Ma már nem (annyira). Egyéb függőségemről nem tudok, ja most jött egy kis nyugtató, hamar rákaptam, pedig nem valami nagy élmény. Piával főleg nem. De ez csak egy kis kirándulás lesz, azt hiszem. Egyrészt az orvosom mostanában nem hajlandó felírni, másrészt végesek itthon a készletek. Nem okoz annyira kellemes érzéseket, csak kábaságot, a másnap meg elég szar tud lenni, attól függően, mennyit szedtél be. Ha újra beszeded az adagodat, nagyjából rendben leszel. Hát egy elég enyhe (vagy nem is annyira enyhe) drogféle, receptre kapható. Bébiadaggal nem éri meg próbálkozni, mert nem használ szart se. Még ez a legjobb cucc, ami a pszichiátriák környékén kapható, de ez is elég szar. A többiről nem is beszélve.
A heroint, meg a többit azért nem próbáltam ki, mert utáltam a tűket, meg nem is voltak olyan haverjaim, akitől tudtam volna szerezni. Talán nem voltam eléggé menő. Mindegy. Lehet, hogy ez volt a szerencsém. Mivel gyakran piával mászkáltam a suliban is, vagy kilógtam a kerítésen át kocsmázni, gondolták, ez hülye, nem éri meg bevonni a "társaságba", úgyis csak lebuktat mindenkit. Amúgy büszke vagyok arra, hogy még nem kerültem addiktológiára, a májfunkcióim elég jók, na jó, egyszer voltam drogambulancián, "szerencsére" éppen találtak nálam egy kis füvet, de nem lett belőle ügy. Detoxban viszont már vagy 7x-8x voltam, szerencsére már évek óta nem. Lassan megtanulom kezelni az italt, és beállok én is azok közé a kocsmatöltelékek közé, akik naphosszat szidják a drogosokat, és a kocsmában élik a mindennapjaikat. Épp elég idős vagyok hozzá. Egy középkori faszi lettem, műbör dzsekiben, enyhe szeszpára leng körül, amerre megyek (egy csomóan élnek le így egy életet), a pszichiátriára meg nagyívben szarok. A "gyógyszereiket" meg dugják fel maguknak. A piánál nem kell jobb gyógyszer, én azt mondom. Kár, hogy az egész családom antialkoholista (mondjuk a tesóm csak apámat majmolja, mint mindenben, ráadásul feszt a seggét nyalja, ez most kikívánkozott). Szóval csak a zugivás megy. Meg a zugcigi. Ameddig itthon cigiztem, elképesztő litániákat kellett végighallgatnom a káros hatásairól. Meg minden szarról. Jobb a békesség. Pia már rég nincs itthon, mióta egy párszor kiittam a bárszekrényt, a piákat lent őrzik egy páncélszekrényben kulcsra zárva. Persze tudom, hol a kulcs. Gyakran "kotorászok", az összes dugi cigit elszívtam a háznban, már nyugtató is alig van. Néha ráfanyalodtam a páncélszekrényre is, persze csak módjával. Persze igyekszem házon kívül megoldani az ilyesmit, de ha nincs éppen pénzem, muszáj.
Ja, és ha már szóba jött az antipszichotikum, az is egyfajta drog, csak éppen 0 pozitív hatással, a delikvens nem érez semmi kellemeset, csak rosszullétet és mellékhatásokat. Kinek kell egy ilyen drog, nem? Az angolok is "psychatric drug"-nak hívják, és drug magyarul annyit tesz, mint drog. Drug=drog. "A drog rossz, értem?" Talán van, amelyik kevésbé rossz, de olyanról, hogy valaki ezektől gyógyult volna meg, még nem hallottam. Sőt, a legtöbb ismerősöm csak egyre többet szed, kedélyjavítót, antipszichót, antidepresszánst, enélkül létezni sem tudnak, és még csodálkoznak, hogy egyre szarabbul vannak. A barátnőm is szed néhány fajtát, és hisztizik, ha valamelyikből nincs meg az adagja, azért iszik rá rendesen, aztán meg minden baja van. Ő is le szeretné tenni legalább az antipszichót, de a pszichiátrián csak szívatják, hogy még egy év, még két év (nem egy ilyenről hallottam már), magyarul hazudoznak a "betegnek". Én a saját kezembe vettem a dolgomat, a sok tízezret érő antipszichót naponta lehúzom a budin. Ez a vélemeényem a gyógyszerekről. Mást meg nem szedek, most már nyugtatót sem fogok, mert csak a baj van belőle, valahogy nem vagyok tőle az igazi, valahogy blokkolja a gondolataimat, és csak bamba vagyok tőle (mondjuk erre találták ki). Olvastam, hogy a börtönben 1 az egyben váltják a cigarettával, csak hogy kiüssék a gondolataikat. Kábé egy fél doboz cigi, ha valami komolyabb hatást el akarnak érni vele. Valaki meg azért szokik rá, mert csak egy "gyógyszer", aztán hamar a rabjává válik. Szintén olvastam, hogy valaki annyira a rabjává vált, hogy össze-vissza hazudozott a háziorvosnak, csak hogy újabb adagokat írjon fel, ha nem volt elég gyógyszere, piált is rá, pedig azelőtt sosem ivott alkoholt. Ezt addig-addig csinálta, amíg egy haverjával elment egy buliba, persze jól benyugtatózva, ott leültek piálni, és reggel egy rendőrségi fogdában ébredt, mert valakit annyira megvert ott a szórakozóhelyen, hogy az illető kómába került. Elítélhetnénk ezt az embert, ha nem lenne köztudott, hogy az ember agya kikapcsol a nyugtató és az alkohol együttes hatására, testben ott van, csinál ezt-azt (olyat is, amit máskor nem, még részegen sem). Azt hiszem Albert Györgyi ezt a könyvében "koktélozásnak" hívta, és ő is nagyban nyomta, csak azt nem tudom, hogy minek. Mellesleg ő is mondta, hogy senki ne kövesse a példáját. Meg az antidepresszánsokat is nyakra-főre zabálta, mert beadták neki, hogy ilyen szezonális depressziója, vagy mije van, és ezektől lesz jobban. Nem is bírta sokáig. Egyébként nekem nem volt túl szimpatikus A. Gy., de az biztos, hogy ezek a cuccok tették tönkre, és hozzájárultak ahhoz, hogy viszonylag fiatalon itthagyja ezt a siralomvölgyet. Persze ő úgy élte meg, hogy segítettek neki. Persze, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez a mondás szerintem teljesen találó a pszichiátriára, bár én a jó szándékban sem mindig hiszek, inkább a pénz meg a hatalom az, ami motiválja a legtöbb pszichiátert. Meg a karrier, az, hogy minél magasabb beosztásba kerüljenek. Az ápolók többsége pedig szimplán egy szadista seggfej emlékeim szerint. Persze ők csak követik az orvos utasításait, közben meg geciznek a betegekkel. Úgy tudom, a pszichiáterek és az ápolók nagy százaléka visszautasítaná a pszichiátriai kezelést. Képmutató barmok. Engem sajnos senki sem kérdezett. Kényszer"gyógykezelés". Vagyis kényszerbeszállítás. Altató injekciók hetekig. Húgyozni sem nagyon mehettem ki. Pelenkázás. Ahogy magamhoz tértem, újabb szúrás, és újabb ájulás. Aztán meg Haloperidol, amit főleg "alacsonyabb intellektusú kisebbségieken" alkalmaznak egy másik pszichiáter szerint. Persze akkor még "gyerekcipőben járt a pszichiátria". 2006-ban! Bár azóta sem lett sokkal jobb. Az az érzésem, ott egy kicsit megállt az idő, persze, mert senkit nem érdekel az egész. Ha meg odakerülsz, megvannak a módszereik, hogy elhallgattasanak, zárt osztály, injekciók, kikötözés, esetleg egy kis elektrosokk. És addig tartanak bent, ameddig "meg nem gyógyulsz". Azaz ameddig a kedvük tartja. Elvileg. A saját szememmel is láttam ilyen eseteket. Persze a család általában megbánja egy idő után, hogy bezáratta a pácienst, és egyezkedni kezdenek az orvossal, és egy pár ezresért pár nap múlva már kint is van. Bekerülni ugyanígy lehet. Most főleg a saját esetemről beszéltem. De nem nehéz ilyen esetekbe botlani az interneten sem, elég ellátogatni Szendi Gábor honlapjára, van ott egy pár. Persze ezek a kutyát nem érdeklik. (Legalábbis nem a nagy többséget.) Én is leginkább csak magamnak írok, tisztában vagyok vele. Mindenesetre valami ott tönkre ment bennem (mármint a nyíregyházi pszichiátrián, nevezzük a nevén), és azóta sem javult meg. Rosszul vagyok, ha meglátom valamelyiket, de nem mutatom, sőt nevetni is képes vagyok már velük, a szar poénjaikon (talán egy kicsit kényszeresetten), igazi seggfejek, nem igaz, hogy nem látják, hogy egy idjét múlt elnyomó intézményben dolgoznak, vagy úgy vannak vele, hogy pénzért mindent. És ebben a "bizniszben" nem kevés pénz van. Valamit valamiért, nem igaz?
