De egy kis ribanc ez az Anikó. Végig én fizettem a telefonját, hogy a volt pasijait tudja hívogatni. De végül csak megérte, mert most valahogy nagyon kapós lett, és hamar elkelt. Edit + szépen magyarul szólva baszik rám. Csodás kilátások. Csak az a baj, hogyha nincs mit csinálnom, itt foglak fárasztani benneteket egész álló nap. Nem tudom, mit csináljak. Ezek után nem akarom ott kerülgetni se Editet, se senkit. Jobb lesz, ha innen is lelépek. Az egyetlen hely, ahol ragaszkodtak hozzám a KM (nem ÖKM, hanem Kelet-Magyarország) kihordás volt, csak hát ott is adódtak problémák, amiért eljöttem. Nem mintha annyira érdekelne, mi van bele írva, inkább a kihordás (nem úgy) tetszik, na meg a postásság. Régebben az volt az álmom, hogy postás legyek. De most már repülő akarok lenni. Vagy vonat. Vagy valami óraleolvasó. Baszok is én az egészre, tökre elvegetálok abból a napi 1000-esből, mivel már nincs, aki elszedje. A szomorú szamurájnak meg sok sikert Ancsához. (A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.)
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!