Újra itt a vizsgaidőszak, elő-, illetve utóvizsgaszezon, tornyosulnak a beadandó hegyek, és én nehezen tudom eldönteni, melyik következik. Ha lenne annyi költői érzékem, mint nemzeti nagy költőnknek, Petőfi Sándornak, így szólanék:

"Itt a nyilam! Mibe lőjjem?"

A vizsgaidőszak nevű munkafesztivál nyitódarabja egy prezentáció, amit a Prezi nevű prezentációszerkesztővel készítettem el. A Preziről annyit lehet tudni, hogy magyar találmány, vagy inkább: gyártmány, és a magyarok előszeretettel használják. Én teljes mértékben idegenkedtem tőle, amíg el nem kezdtem használni, de aztán hamar belerázódtam. Mivel webre is egyből kitehető, szerintem simán leveri a(z általam hőn utált) PowerPointot, de kinek a pap, kinek a Prezi, ahogy mondják. Nem gondolom, hogy ez a prezi váltja meg majd a világot, de talán valaha is elmondhatom, hogy innen indultam el a világmegváltó utamra (csak esetleg féluton leragadtam valahol (várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija)). Nem szaporítom tovább a szót, beszéljen maga a prezi (hogy mennyire jó, vagy szar, nehezen tudom megítélni):

Na, lenyomtam a prezit nagyjából. Mivel úgyis meg van osztva interneten, itt hagyom a linkjét. Néhány dogám úgyis hamarabb kerül fel netre, mint a tanár kezébe. Ha valaki nem tud aludni, ezen a képen tuti bealszik. Amúgy annyira nem lett rossz, "jó az falura": prezi.com/p/71p2fc0n0q5g/

A projekt érdekessége, hogy először teljesen másról volt szó, de mivel az volt a feladat, hogy több életterv közül válasszunk ki egyet, a délibábosabb és kacifántosabb terveket a végére hagytam, maradt a prózai A terv. Amúgy a feladattal eltöltött 3 órából 2-ben számi (lapp) nők után kutattam az interneten, mivel eredetileg egy másik életverziót akartam vázolni. Az sem feltétlenül számi nőkkel kapcsolatos, csak illusztrációnak szerettem volna betenni valami nordikus dolgot. Onnan van ez a kép, amit nem használtam fel. Ja, de, itt. Sofia Jannok számi aktivista és énekesnő. Fotó: Benoit Derrier / Flickr / Wikimedia Commons CC BY-SA 2.0

Akkor, remélem, így már minden világos, mint a sarki fények, egyébként van pár verzió az életemre. Most éppen ott tartok, hogy selejtezem ki a feleslege életút-variációkat, eddig megszabadultam gondolatban egy Tanítsunk Magyarországért! ösztöndíjtól, egy Erasmus ösztöndíjtól az erdélyi Sapientia Egyetemre, most pedig a finnugrisztikán vacillálok. Jó ez így, jó ez így. Érdekesebbnél érdekesebb életutak közül válogatok, legalábbis úgy teszek, mintha, igazából egyikbe se fogtam bele. Mostanában, 1-2 napja valahogy olyan valódiság-érzés fogott el. Mintha valódi egyetemista lennék, valódi esélyekkel. És ennek azért, megmondom őszintén, eléggé örülök.