Minden skizo ismeri azt az ősi skizo "trükköt", amikor valakit másvalakinek nézünk, mint az a valaki, ez lehet élő személyek összekeverése kontaminálása, de Bolond Andinál szerintem másról volt szó. Ő volt köztünk a legbolondabb, tehát a legerősebb, és legtisztább pszichózist
Ő élte át akkor, valamikor 2006-2007 tájékán (bár lehet, hogy azóta is). Már nem tudta megkülönböztetni az embereket, egyedül én voltam Neki biztos pont, Balázs, Solymárról. + hogy én voltam az első szerelme. Egyedül ez kötötte a valósághoz. Amúgy válogatás nélkül mondta
mindenkire: "ő a sógorom", "ez a férjem"*, satöbbi, az egész familiáját. Az anyját, és a kislányát, amikor megjöttek, néha megismerte, néha nem. De jellemzően inkább nem. Sőt, azt hiszem, egyáltalán nem, csak valami jótét lelkeknek nézte őket, akik néha meglátogatják őt. Egyvalakit ismert fel a pszichiátrián, mégpedig engem, Balázst, Solymárról, és hogy én voltam az első szerelme. Ebben egészen, szinte a megrögzöttségig biztos volt. Én voltam az egyetlen biztos pont Neki az egész rohadt Nagykállóban, és nem tudtam segíteni rajta. Pedig nagyon szerettem volna. Engem nem érdekel az előző életem, hanem az érdekel, hogy Puskás Andrea jól érzi-e magát Kállósemjénben, vagy sem.
* Sőt egyszer azt is mondta, hogy "Az előbb láttam keresztanyádat. Kint ül a padon."
