Skizofrénia underground

A másik kedvenc mesém a horrorisztikus és pszichothriller elemekben bővelkedő Varjúdombi mesék volt. Ez a rajongásom addig fokozódott, hogy egyetemista koromban kikölcsönöztem a könyvet is, amit egyébként Tarbay Edének köszönhetünk, a grafikákat nem tudom kinek köszönhetjük, de csodálatos, ahogy mindenki toldozott-foldozott ruhában, depressziósan vonszolja magát. A rajzfilm színvilága felidézi a kábé egy hónapos delírum-közeli italozás utáni világlátást, mintha mindent bevonna a hónapos retek, és mintha mindeki kifakulni készülne ebből az árnyékvilágból. Itt is vannak arcok, de itt mindig más a főszereplő: a mindig fázó nyúlapó, a póruljárt varázsló, a szolgálakész kísértet. Tolkient, és J. K. Rowlingot eszembe jutattó szocialista fantasy 1975-ből, ami azzal ér el fantasztikus hatást, hogy mindenhol felfordulás, kosz, pókháló van, de minden mocskos sarokból valami titok, igézés, varázslat kerül elő. Azt hiszem, ennyit gyerekkorom kedvenc meséiről. Akkor sem voltam már 100-as. Emlékszem, valamiért csak titokban mertem nézni, már akkor is éreztem, hogy ennek a mesének a nézésével valamiféle bűnt követek el a fennálló világrend ellen, és növelem magamban azt a borzongásra éhes szörnyet, akivé a későbbiekben váltam.

Gyerekkorom kedvenc meséje nagy meglepetésre nem a Magyar népmesék sorozat volt, hanem a Jamie és a csodalámpa című angol rajzfilm. A főcímdaltól az érzékenyek már eleve transzba estek (kivéve akiknél epilepsziás rohamot vált ki a villódzás). Szerintem ez egy beépített szűrő volt a rajzfilmben, akik mégis ülve maradtak, megnézhették. Ez helyettesítette a korhatáros karikát. A rajzfilm főszereplője Jamie, aki mágikus zseblámpája segítségével minden éjszaka felkeresi Kakukkiát. Jó éjszakát Jamie! - kíván minden este szép álmokat édesanyja, de Jamie lámpaoltás után nem az alvást választja, hanem hálósapkás kutyájával, Sajóval együtt Kakukkiában élő barátait látogatja meg. Olyan fazonok bukkannak fel a rajzfilmben, mint Szám bácsi, a szuperbusz vezetője, aki mindent számon tart Kakukkiában, Megvagy hadnagy, aki a gumibotjával táplálkozik, Fonák Tamás, aki mindent fordítva csinál és Rezes Bandi, Kakukkia egyszemélyes zenekara. Szerintem ez a sorozat kenterbe veri az Alice Csodaországban című LSD víziót, a készítők valószínűleg egy jóval erősebb, azóta már régen betiltott szerrel hozhatták így formába magukat. Tudom, hogy mostanában már sokkal szürreálisabb rajzfilmek is vannak, de mindegyik legalább köszönőviszonyban áll a valósággal, itt viszont nem érvényesek a fizika törvényei, mindenki retardált, Jamie pedig pizsamában töketlenkedik, és próbálja megoldani a felmerülő idióta problémákat.