A mai bejegyzést megírom előre, mert már a nypszch-n is tudnak a blogról, mivel anyám elmondta tegnap kancsalnak, és lehet, hogy be fognak Stohlozni (ez mondjuk most elmaradt). Így csak bemásolni kell majd, arra még talán képes leszek. Milyen érdekes, amúgy, hogy mindenki Convulexet szed az osztályon, biztos mindenki epilepsziás. Látensen.
Na, persze, kancsal el akar engedni, csakhogy mint kiderült, nem haza, hanem a hodászi elfekvőbe. A szüleim teljes egyetértésével. Nem baj, tesók között leszek, és ott is bebaszok a szisztémának, mint bárhol, ahová megyek. Az egyik kedvenc fantasy karakterem Skandar Graun, a két lábon járó pestis. Na, én is olyan volnék.
Pedig egyszerű lenne a megoldás, mint 1 pofon: ha a szüleim azt a havi 60 ezer forintot, amit a hodászi otthonnak fizetnek, nemes egyszerűséggel ideadnák nekem, akkor havi 141 ezer forintból elvileg képes lennék fenntartani magam. Nem vagyok egy nagy algebrista, mint Varecza Laci, de ennyit még én is ki tudok számolni.
Ja, és mindezt úgy fogják megoldani, hogy kizáró gyámságot kérnek rám, hogy ne lehessen semmi beleszólásom semmibe, aztán elpaterolnak Hodászra. De ez még bő 1 hónap. Addig kiszívom a vérüket is itt.
Ja, és ilyen szívtelen senkiházit még nem láttam, mint ez a kancsal, hiába mondtam neki, hogy barátnőm van itt 4 éve, szeretem a munkám és a munkatársaim, meg sem rezdült az a zsírdisznó pofája. Egyébként az egyik szemére tényleg kancsal.
