Politika

Ha jól emlékszem, július 1-jén jelentettem be, hogy visszatérek a Reblogra, majdnem két év saját barkácsolás után egy WordPress blogon. Kezdtem egy politikai témájú írással, aminek az volt a címe, hogy "nullára csökkent az esélye annak". Ha jobban belegondolok, ez az egyetlen tisztán politikai célzatú írásom, meglehetősen határozott fidesz-ellenes retorikával. Mindegy, hagyjuk. Már megszoktam a Nagy Testvért, az összes Kis Testvérrel együtt, van valami baj a magyar jobboldali populista politikával és a munkaalapú állammal? Semmi az ég világon. Az elején rosszul esett a lelkemnek, hogy ezek bizony lopnak, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze, ahogy mondani szokás. Így volt ez, mióta világ a világ, csak nem tették be a kirakatba. Most, politikai alternatíva híján, megtehetik. Ihatnak is, vállalhatják is, aztán egy kicsit több abált szalonna fogy hideg tejjel. Ez is rendben van. Piál a magyar miniszterelnök. Hát, igen, az évezredes magyar hagyományokkal csak nem fogunk szakítani.  2016-ra már nem akarok békétlenkedni, berzenkedni. A magyaroknak ez kell. Jó.

Pszichiátria

Lapozzunk. Szeptemberben be kellett feküdnöm gyógyszerváltásra, a nagykállói pszichiátriára, mert a cisordinol elvileg demenciát okoz, alkohollal együtt meg hatványozottan. Akkor még én is ittam, mint egy miniszterelnök. Alighogy bekerültem  a kórházba, a blogomban írtak miatt kicsit kiakadt a kezelőorvosom, és két napra bevágott a figyelőbe. Aztán lehiggadt, és azt mondta, hogy érdekes a másik szemszögből is látni a dolgokat, és megadta végre, amit kértem: nyugtatót. Két skizofrén ismerősöm így nyilatkozott a témáról: "Ha nyugtató van, minden van.", "A nyugtató egy áldás." Azt hiszem, én is hasonlóképpen gondolkodok a témáról, csak még nem öntöttem így szavakba. Ennek az esenényeit dolgoztam fel többek között a "Hotel Kálló", "They tried to make me go to rehab I said, no, no, no" című bejegyzésekben.

Nőügyek

Nem sokkal utána több, mint 6 év nyűglődés után véglegesen szakítottam a barátnőmmel. "Párkapcsolati erőszak - a nő részéről", "Úgynevezett normális emberek" című bejegyzéseim jelezték, hogy betelt a pohár, és ennek a kapcsolatnak vége van. Régebbi bejegyzéseimben bőven emlegettem a sérelmeimet vele szemben, úgyhogy ezúttal ettől eltekintek. Érdekes érzés egyedül lenni, de, ha lehet azt mondani, kiegyensúlyozottabb vagyok, mert kb. egy mázsás terhet kellett magammal cipelnem ebben a kapcsolatban. Nekem kellett mindent előteremteni, megcsinálni, betegápolni, mint egy gyerekkel. Közben már én is kifelé kacsingattam a kapcsolatból, és a falubeli nőkről írtam "A szerelmi életem romokban hever", és "A nők miatt lettem ilyen gazember" című bejegyzéseimet. De valami azt súgja, nem itt a faluban fogok magamnak "párt" találni. Ezek a nők láthatóan nem igazán érdeklődnek irántam.

Egyebek, BUÉK

Írtam még játékokról, néhány játékfejlesztőkről, és a neten aktív néhány skizofréniában szenvedő emberről. Ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi skizofrén ember van a neten, mert igenis képesek használni többségükben. Mert olyan véleményt is hallani, hogy erre nem képesek. Mondjuk a nethasználat náluk többnyire Facebookozást jelent, társkeresőzést, hirdetéseket, ritka jelenség, hogy valaki ennél mélyebben folalkozzon az internettel, mint például én, vagy régebben Harmony. Tegnap én is kihagytam a gyógyszert, és pezsgőztem, mint a "normális" emberek, de hagyományosan nem vártam meg az éjfélt, hanem egy tisztító citromos sör után 11-kor nyugovóra tértem. Ennyit tudok. Ez volt az első évértékelőm, amit életemben írtam, és leginkább egy tartalomjegyzékre emlékeztet, de valahogy így láttam másoknál, és megpróbálkoztam vele én is.

A leglátogatottabb poszt a fiktív skizofrén fiú blogja volt (Hullámvasút - egy kissé skizofrén fiú naplója), második a Szerelmi életem romokban hever, a harmadik pedig a Párkapcsolati erőszak - a nő részéről.