Szepes Mária egy korai művében egész sokat foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szexuális energia hogyan transzformálható át a munkába fektetett energiává. Ezt az elméletét Tibeti orgona nevű sci-fijében írja le egy csomószor, de talán egy rádióinterjújában is elmondja, és ezt csillagjegyekkel + asztrológiával próbálja megmagyarázni. Nos, élete bizonyos szakaszában igencsak viszkethetett neki is, mert rengeteg könyvet megírt, főművének szokás tekinteni A Vörös Oroszlánt, ami annyira olvastatja magát, hogy szinte letehetetlen letenni (viszont én már 1 betűjére sem emlékszem, sajnos).
Na, ezen felbuzdulva, meg azon is, hogy mostanában egyre nagyobbakat mondok, és ezt megpróbálom minden új bejegyzésemben felülmúlni, a melóban azon gondolkodtam, hogyan lehetne taktikai csapást mérni 1. Villás Bélára 2. az egész egyházára 3. Nyíregyházára, ezen belül koncentráltan Sóstóhegyre. 3. Orbán Viktorra, és úgy általában az egész kormányra 4. Ja, és persze saját magamra is. 5. Na, meg amúgy az egész világra.
Ilyenkor persze mindig közbe jön valami (most úgy érzem, szerencsére, mert EZT már úgyse tudtam volna überelni, mindegy, a gondolatmenet, sőt a gondolatmenetek már megvannak a fejemben, ebben semmi fenyegetés nincs, csak úgy mondom). Most az jött közbe, hogy Anikó szakítani akart velem, mire már szinte rutinból, a lehető legkevesebb szóval elmagyaráztam neki, hogy miért is ne tegye. Valójában elsősorban őmiatta aggódok most is, és akkor is ezt tettem, amikor "összejöttem vele" (erről majd talán később). Mindegy, amikor elkezdtünk "randizni", ő akkor már abban a fázisban volt, amikor hónapok óta ki volt már kapcsolva a telefonja, és ez egy ilyen telefonmániás csajnál már az utólsó stáció :(. Anikóval kapcsolatban egyébként régebben az volt a parám, hogy ő valójában egy gép, de ez nem olyan nagy baj, mintha valamiféle fél-állatként tekintenék rá, mert a gépeket nagyságrendekkel jobban szeretem, mint az állatoktat. Szóval régebben voltak olyan húzásai, hogy a telefonba kurvára gépies hangon ezt mondta (és amúgy meg mintha papírról olvasta volna): "Remélem szerelmünk örökké fog tartani." És ezt minden előzmény nélkül. Szinte elképzeltem valakit a háta mögé egy fegyverrel...
A fegyverről jut eszembe, mostantól Fegyvernek fogom nevezni E-t, a szociális munkást (egy bizonyos mondása miatt), de csak azért, mert eddig E-nak hívtam, és 3 db E van a melóban, muszáj valahogy disztingválni. Na, hát ez a Fegyver azt csinálja, hogy ha ideje engedi, mellettem gubbaszt a széken, és úgy tesz, mintha ő is "beteg" lenne, azaz varrogat. Szoktunk együtt vihorászni (ez még nem jelent azt, hogy az első adandó alkalommal nem dobna fel, ha kifejteném neki némely furcsa elképzelésemet a világról, és annak működéséről). Ma feltett egy olyan kérdést, amibe egészen beleizzadtam, és csak remélni tudom, hogy nem vörösödtem el (amúgy ez szerencsére nem szokásom). Egyébként ő az első "fegyver"/szoc munkás, ami/aki iránt nem viszolygást érzek, hanem inkább szimpátiát. Néha megfordul a fejemben, hogy "mi lenne, ha..." De az is megfordul a fejemben, hogy ha én tennék ilyen kijelentéseket, hogy "Én magam vagyok a fegyver", jó esetben furcsán néznének rám, rossz esetben ezt a mondatomat elemezgetni kezdenék, mégrosszabb esetben beköpnének a kezelőorvosomnak. Szóval "csak" ennyi a különbség kettőnk között.
