Elsősorban LiteraGeektől kérek elnézést (ki mástól?), de nem tudok már egy jó ideje válaszolni, mert a postr egyszerűen nem egedi. Remélem nem kell innen is mennem, mert már unom a költözködést. A mai napom is jól kezdődött (bár elég rossz véget ért), úgyhogy bele is kezdenék:
Éppen egy kis fiatal Tesco pénztárosnő sétált el a házunk előtt, amíg én kint húgyoztam abban a hőn utált kertben, ahol nekem kell minden szart csinálnom, és hirtelen arra gondoltam, hogy hú, de teli vágnám a (kissé) dagadt picsáját. Aztán meg jöhetne a szokásos jól bevált pornófilmes végkifejlet... Asszem, máma ő volt a legjobb picsa a buszon, mert persze együtt mentünk... Na, mindegy, ezzel véget is ért a napnak az a része, amit igazán élveztem.
Az első nap a munkában: persze Anikó mindenáron velem akart jönni, azt mondta, hogy még fizetne is érte, hogy ott lehessen. Persze elhajtották, mivel megszűnt a "klubfoglalkozás", mostantól csak kőkemény munkarehabilitáció van. A. persze kiakadt, majd hisztizett, végül lelépett a háziorvosához, majd haza. Attól féltem, hogy visszajön, és valami jelenetet csinál. Tök gáz. Amúgy 3 órát pofáztak a hivatalos személyek, hosszasan kiemelve azt, hogy a dolgozók leheteőleg munkára kész állapotban jelenjenek meg, kiemelve az alkohol mellőzésének a fontosságát. Kicsit szarul éreztem magam. Utána 1 órát kellett melózni. Még gázabb, a meló még szarabb, mint a régi helyen volt, viszont legalább többet fizet.
De ez nem gátolt meg abban, hogy az első munkanapom után rekord idő alatt bebasszak, és felhívjam Attillát, az egyetlen megmaradt ismerősömet, aki ráadásul a telefonomban is szerepel, és kikönyörögjek tőle egy 30-as telefont hétfőre 4000-ért Anikónak, mivel jelenleg nincs neki telefonja. A pénzt nem tudom, hogy fogom előteremteni. De cserébe megígérte, hogy pénteken 3x fog kielégíteni. Mármint Anikó, nem Attila, he-he...
Aztán már csak arra emlékszem, hogy mikor hazaértem, apám egyszerűen kiakadt (ami azt jelenti, hogy még kevesebb manit fogok kapni a jövőben), anyámnak meg hosszasan ecseteltem William Burroughsnak azt az elméletét, hogy ha egy dzsánki (heroinista) örökké a rászokás és a leszokás közti állapotában van, akkor valószínűleg nagyon sokáig fog élni. Amit egyébként az élete igazolt is. Kitértem még kicsit Csáth Gézára, hogy szerinte a morfinisták több ezer évet élnek át pillanatok alatt, vagy valami ilyesmi, ez most kurvára nem hiteles, mert Csáthot annyira nem szeretem, így nem is olvastam (túl sokat). Viszont Irvine Welsh regényében felhívtam a figyelmét az Ezüstérem nevű szereplőre, aki az egyetlen alkoholista szereplő a drogosok közözött, és az alkohollal kábé ugyanazt a hatást éri el, mint a heroinisták. Szóval, hogy neki mondta az egyik durván drogos csávó, amikor nem akart már többet inni a tönkrement májára hivatkozva, hogy nem az élet mennyisége számít, hanem a minősége. Aztán úgy emlékszem, hogy (némi lelki ráhatásra) Ezüstérem is piált tovább.
Beszéltem még a pszichózisról, meg az idióta pszichiáterekeről, azt is elmondtam, hogy kábé tavaly október óta nem szedem az abilifyt (a részeg ember undorító őszintesége). Majd fáradtságra hivatkozva visszavonultam a szobámba, mert már kurvára rá akartam gyújtani az erkélyen. Ezért anyám most híreket néz a tévébén (azt talán jobban megérti). Mindegy, utálom magamat, mert bár a mhelyemen kitettem magamért, már megint elveszítettem itthon a becsületemet. Mondjuk szerintem az antialkoholizmus sokkal undorítóbb és rombolóbb bármilyen szerhasználatnál, és sokkal több ember életét teszi tönkre, csak ezt sajnos nem tudom bizonyítani, mert különben biztos Nobel-díjat kapnék. Na, itt tartok most. Szerintem beveszek még egy Frontint, aztán csucsu. Remélem Anikó jól van, csak mivel jelenleg nincs telefonja, nem igazán tudunk csevegni. (Az internetet ő se használja semmire, én is csak pornóra, meg arra, hogy időről időre megpróbáljak blogot írni, olyat, ami jó is, vállalható is). LiteraGeeknek mondom, hogy nem kell aggódni, lesz még pornó (linkelve), meg van még róla mondanivalóm bőven, csak most nem. Most nem tudom, hogy nyugtatózzam-e le magam, ez az egyetlen pszichiátriai szer, amit elfogadok, vagy éjszaka raboljam-e ki a páncélszekrényt, ami az alkoholos italokat tartalmazza. Mert hogy nem tudom, hétfőre hogy szedek össze 4000 Ft-ot Anikónak új telefonra, inkább kiütöm magam. Nem igaz, hogy az alkohol nem megoldás. Vagy a Frontin. Vagy a drogok. Az embert kurva sok nehézségen segítik át, és ez jó.
