Ma beszéltem a nyíregyházi pszichiátria főigazgatójával, nevezzük most a példa kedvéért Kancsev Alexandernek, és ő mondta, hogy én innen haza már nemigen fogok menni, hanem valami rehabilitációs intézetbe. Ahá, szóval az volt az a papír, amit a múlt hét pénteken aláíratott velem (bizonyos részeket gondosan kitakarva a nagy blogár kezeivel). Amúgy megfenyegettem, hogy a pszichiátrián aláírt papírok szart sem érnek, mert a legpancserebb kirendelt ügyvéd megnyeri ellenük a pert, arra hivatkozva, hogy bestohlozva írattak alá velem cuccokat. Hála istennek találkoztam egy Fegyvernek látszó nővel (nem, valóban Fegyver volt az), és kiöntöttem neki a kis szívemet. (Na nem abban az értelemben, hanem erről az egész szarságról.) Mindegy, holnap jönnek a rehabtól megbeszélésre hozzám, és ha nem tetszik az ajánlatuk 1xűen leokézom őket. Ha meg tudunk egyezni, részemről ok. Elárulom a kardinális kérdéseket: gyógyszer(-), alkohol(+). Ja, és a fő-fő kérdés: hogy járhassak a melómba (+ csajozhassak, de hát ez csak term). (Jelenleg Anikót akarom, de a helyzet itt is kezd egyre bonyolódni...:()