Nem is voltam olyan részeg, de valamit csak úgy heccből kipróbáltam. Ez még a "betegségem" előtt volt nem sokkal. Roland gondolt 1-et (mindig "csak úgy" gondolt 1-et, de néha többet is), és azt mondta, menjünk fel a kisavasi, vagy mittudomén milyen templom van ott, szóval ahhoz. Én engedelmesen követtem. Roland a kifinomult esztétikai érzékével mérte éppen fel a látványosságot, amikor én, mivelhogy akkor éppen valamiért nem ment az írás, gondoltam egyet, és csináltam 1 kis performance-t. Mármint ősi szokás szerint elkezdtem üvölteni felfelé, a magasba, hogy:
- Gyere le, Te geci! Onnan kurva könnyű ám! Gyere le, Te rohadék, és cseréljünk helyet! (...)
Pár percet üvöltözhettem így, de Roland már rohant is lefelé azon a hülye lépcsön, mintha 1000 ördög kergetné, hogy alig bírtam utolérni, amikor végeztem a "fohásszal". Persze nemsokára kitört rajtam a kórság. Amikor később, már a betegségem alatt megtudtam, hogy Ördög címmel írta meg a könyvét, azt hittem, meg fog ütni a guta, de nem szóltam neki semmit. Sőt, egyre ritkábban beszéltünk az én nagy dögrovásom miatt. Gaztettemnek egyetlen élő szem/fültanúja, Málik Roland, "2011. január 28-án, pénteken az ecuadori Santa Marianitában, a Playa Bonitán a Csendes-óceánba fulladt."
That's all, Folks! :(
Erről még csak annyit, hogy a végén mindig az erősebb kutya baszik, nem igaz, Lőrincz Adrienne, Te a rossz sóstóhegyi Robit választottad. Ehhez nem is kell eljutni az evangéliumokig, ez már az Ószövetségben benne van, hogy ne kívánd a másét, nem igaz, kedves földijeim?
