Roboman vagyok. Ezentúl én fogom ezt a blogot írni, a robit picsánrúgtam. Ez a név a szcientológusoknál ragadt rám, ahol a tanulótársam egy Anonim Alkoholista Hipochonder Tündérke volt. Szabadidejében képregényeket rajzolt kettőnkről, de a szcientológusok ezt eltépték. Egyébként 16 éves volt, és valami morfiumügyből kifolyólag kezelték a szcik (az egész családja szcientológus volt), engem meg azért kezeltek, mert Nagykállóban halálra nyomtak Seroquellel. Hitük szerint ezek a szerek drogok, és ebben a kérdésben egyet is tudok érteni velük. Szóval nagy nehezen leszoktattak a Seroquelről, de akkor már cincogtak az egerek, és elkezdtem eléggé hullámzó mértékben, de piálni. Minden szép és jó volt, csak időközben beleestem a 16 éves tündérkébe, pedig ő apucinak szólított, de mondjuk már ő is túl volt akkor minden csodálkozáson, de sajnos, mire megmondtam neki, akkorára neki már más tetszett, így ebbe szép lassan (jó gyorsan) beleőrültem. Erre alapozom azt, ha kezdődik nálam az az állapot, amit Eugen Blauer skizofréniának, esetleg demencia praecoxnak nevezett el, én azonnal keresek valakit, aki hihetetlen mértékben elkezd tetszeni nekem. Sajnos az Anonim Alkoholista Hipochonder Tündérkével már nem tartom a kapcsolatot, mert a szcik időközben drasztikus kapcsolatmegszakítást alkalmaztak velem szemben. Egyébként nem csak ennyi neve volt, legtöbbször papagájnak, de kismajomnak és krokodilnak is hívtam.
Mit mondhatnék még kettőnkről? Hihetetlen jó párt alkottunk, csak én már akkor is vén fasznak számítottam a 29 évemmel, úgyhogy keresett magának egy hülyébb, de fiatalabb fickót. Ennek ellenére folyton ölelkeztünk, és nem viselkedett velem úgy, mint egyesek. Végül a szcientológusok - amikor már nem tudtak rajtam uralkodni, meg házi őrizetben tartani - visszaküldtek a pszichiátriára. De ez már történelem. Egy darabig még vártam erre a kismajomra - időközben 1000nyi módon akartunk megszökni a szcientológusoktól - de, hát gondolom neki nem sikerült, esetleg nem is akart komolyan.
Ja, rossz hatással voltunk egymásra, annak ellenére, hogy a szcientológia "tudományában" hihetetlen gyorsan haladtunk. Akkor lettem clear, ami egy nagy szó a szcientológusoknál, mivel megszűnik a reaktív elme (bocs, ha valaki nem értené, nem fogom elmagyarázni most), de ez sajnos azzal járt együtt, hogy túlságosan is megtisztultam a szennyező gondolatoktól, és elkezdtem magamat mindenféle dolognak képzelni, például a szcientológusok láncos kutyájának, aki majd dolgozik az emberijogi bizottságuknak, és kiirtja a pszichiátriát gyökerestől (nyílt titok, hogy ők is ezt akarják). Ennek az ügynek tett a végére Doktor Kovács, néhány jól irányzott risperdal injekcióval, ami még Kancsal szerint is csak átmeneti megoldás. Abba az évbe (2008) majdnem sikeresen beledöglöttem. A képen Kismajom látható.
Ja, és én nem beszélek olyan csúnyán, mint a robi. Csak, ha felbasszák az agyamat.
