Ez lehet, hogy csak egy rövid bejegyzés lesz, de remélem, hogy érthető. Nem tudom, mondtam-e, hogy amikor bevittek, éppen akkor másztam ki a fürdőkádból, és amikor bevittek, csak egy kötött pulóvert, meg egy boxert bírtam magamra venni (persze ez a pszichiátrián már pucérnak számít, na hagyjuk is). És hogy mit csináltam én a fürdőkádban? (Nem azt:)) Kamillás fürdőben áztattam magam, hogy lenyugodjak, de ehhez a világ kamillája nem lett volna elég szerintem. Akkor még pszichiátriai gyógyszert nem ismertem. Mármint bibliai értelemben.
Miért voltam ilyen ideges? Mert azt "képzeltem", hogy a társadalom ÖSSZES rétege elvonul az ajtóm előtt, és mindegyik csak kér és kér valamit. De a legjobban a katolikus papokon és az öregasszonyokon lepődtem meg, hogy mi dolgom nekem velük? Én meg csak áztattam-áztattam magam a kamillás fürdőben, de amikor már nem bírtam tovább, gyorsan magamra kaptam a fent említett cuccokat, és kimentem ajtót nyitni. Nem nagyon volt ott senki, de ott is egy elég szar halum volt. Aztán persze nem telt bele 10 perc, és leoltottak. Pedig egy szót sem szóltam, csak álltam meredten, meg tébláboltam egy kicsit. A minap jöttem rá, hogy mit akartak tőlem ezek a "társadalmi rétegek":
HÁT KURVÁRA IMÁDKOZTAK, BAZMEG.
