...és kezdődik a szokásos cirkusz, hogy neki fáj a lába, meg fél 3-ra menni kell a műkörmöshöz, meg különben is a rák egyen meg mindenkit, mert mi az, hogy neki 1200 Ft-ot kell fizetni, "csak azért, mert különc vagyok?", színházba is azért nem járunk, mert fél, hogy ott "egész végig operálni fognak". Amúgy nem szőke, de vannak szőke tincsek a is a hajában, csak úgy jelzésértékűleg. Persze jött a szokásos szöveg, hogy "ő már nem szerelmes belém, maradjunk inkább csak barátok", öt perc múlva meg "el is hitted?", lehet, hogy ez még elment a Körte óvodában, de lassan már 30 éves lesz, könyörgöm. Szóval készülök lassan a kirándulásra, de azt, hogy hányan fogunk menni, sajnos még nem tudom...
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!