Ha valaki azt mondja, hogy egyszer a fő elfoglaltságom lesz a nyíregyházi pszichiátriát ócsárolni, miközben ott dolgozok, vagy éppen szerelmes e-mailt írok a saját szoc munkásomnak megzizzent állapotban, azt kell mondanom, hogy magam is meglepődtem volna saját magamon. Milyen érdekes az élet. Ki tudja mit hoz a jövő? És más efféle baromságok.
Különben meg úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak történjen valami, mert a semmi nem van, hanem nincs, ahogy Norika88 felhívta rá a figyelmemet. Jó, vagy rossz, szinte egyre megy. Persze azért a skizó-holocaust rész egy kicsit durva volt, és remélem, csak egy rossz ízű tréfa, esetleg félreértés volt, ami az egymás kölcsönös hülyének nézésének okán fordulhatott csak elő.
Nagyon sajnálom, hogy ennek ellenére mégis beperelt a nyíregyházi pszichiátria, én is be fogom perelni őket a magam módján, amikor összeállítom a nyíregyházi pszichiátria című bejegyzésemet, és az eddig összegyűjtött róluk szóló minden mocskot a nyakukba fogom önteni. Persze nem olyan fogok olyan tudománytalan kijelentéseket tenni, mint hogy a skizofrénia seggbefingással terjed, ezt csak Julipapagájjal (ld. Juli-sub) találtuk ki annak idején a saját magunk szórakoztatására.
Természetesen nekem mindig a legfelsőbb szinteken kell, hogy legyenek "jóakaróim", a nypszch volt és jelenlegi vezetőjét ugyanúgy felelőssé tehetem (és teszem is) az életem tönkre kúrásáért, majd annak idején bővebben is kifejtem, hogy miért. Egyébként mind a 2 úgy néz ki, mint ha az Addams Familyből lépett volna elő, ezt felhozni állandóan mondjuk elég gyerekes, de így van. Tudom, megvan a válasz: "külseje elhanyagolt". De legalább én nem vagyok gyári hibás. Na, jó, ez volt a ma reggeli ujjgyakorlat. Carthaginem esse delendam.
