...és tudom, miről beszélek, mert a felmenőim között csak ilyen kisparasztokat találni, ameddig a szem ellát. Ismerem a kicsinyes gondolkodásmódjukat, fukarságukat, munkamániájukat. És a közös jellemzőjük, hogy mindezzel nem viszik semmire, egész életükben túrják a földet, végül szinte nincstelenül halnak meg. Ami nem baj, hogy anyagiakban nincstelenek, mert ugye az itt gyűjtött vagyont az ember nem viszi sehová, de szellemileg is megmaradnak együgyűeknek, végtelenül ostobának és korlátoltaknak. Mint mondtam, a családom minden tagja ebben nőtt fel, az unokatestvéreim elmenekültek ebből, rendőrnek, katonának, az egyik valamiféle grafikus lett, a másik műszerész, valaki kitanulta a jogot, az egyik meg valami pénzbehajtó.

De a szüleink meg a nagyszüleink (és gondolom azok szülei is) mindig is a földet túrták. Ha volt is valami más állásuk, munka után a földtúrás ment, meg a "jószágok" etetése. Mindig volt valami "munka", ha nem, hát csináltak maguknak. Ha nem tudnám, hogy hülyeség, azt mondanám, szinte a génjeikben hordozzák, persze inkább nevelés kérdése. Már ahogy én látom. Voltaire írta a Candide-ban, hogy: "A munka távol tartja tőlünk a három rosszat: a bűnt, az unalmat és a szegénységet." Ja, ez a regény 1759-ben jelent meg. Ha jól emlékszem, ott is a földet túrták, szebben kifejezve művelték kertjeiket. Ez volt a regény végső tanulsága, persze ezt sem kell szerintem annyira komolyan venni, mert nem véletlenül szatirikus regény.

Sokan ma is e szerint a bölcsesség élnek, hiába a tévé, az internet, meg a többi, sokan a regényt se olvasták, nem járták be a világot, mint a Candide szereplői, hanem neveltetésükből adódóan (esetleg ösztönösen) parasztok. Mint az én családom. Semmi érdekes nincs bennük. Nincsnek határon túli rokonaim, értelmiségi  meg éppenhogy senki (apámon kívül), de pont róla akarok beszélni, hogy mióta rokkantnyugdíjba ment, ő a legnagyobb paraszt a családban. A főparaszt. (Persze a többiekkel nem igen találkozok, mert minek, vagy pedig már meghaltak.)


Állandóan kitalál valami "kerti munkát" egy zsebkendőnyi telken, egyébként, de télen se hagy békén, mert fát kell vágni, meg ilyesmi. Előre megmondta, hogy ha tavaszig nem lesz valami elfoglaltságom, én is ott fogom vele szopni a faszt a kertben. (Az egyik fát kivenni, a másikat betenni, átültetni, kifogyhatatlan az idióta ötletekből.) Csak hogy "le legyek foglalva", és ne csavarogjak annyit a városban. Ezért inkább folytatni szeretném tavasztól a rehab. munkát, vagy a kórházban (mármint a pszicihátria mellett, mondjuk már az se érdekel, mondhatni megszoktam már a közeget), vagy a Mentálhigiénés Központban. Mondjuk a kórházban (az egyesületben) már márciustól indul a "munka" (szőnyegszövés, ilyesmi), a másik helyen csak kábé nyár végén. Ott is nagyjából hasonló. Szóval most 2 helyre kéne nyalni azért 20-30 ezer forintért havonta (annyit fizetnek, ha felvesznek valamelyik helyre).

DE, és most jön a lényeg: ha sikerülne hogy valamelyik helyre felvegyenek, nem kéne otthon szopnom a faszt, hanem "munka" címszó alatt továbbra is csavaroghatnék a városban, presszózgathatnék, azt a 4 órát meg valahogy kibírnám. A pénzből meg, amit keresni fogok (reményeim szerint) a magyar szakot szerettem volna fizetni ui. a betegségem miatt abba kellett hogynom, és most talán szeretném újra elkezdeni. De most már baszhatom. Maximum jövőre. Amúgy meg mostanában kezdem jól érezni magam főiskola/egyetem nélkül is. Az egyik álmom volt, hogy egy csomó könyvvel a háttérben irodalomtörténetről, vagy valami egyéb okosságról beszéljek, ehelyet próbálom a félresiklott életemet megörökíteni egy blogon, még néha berakok 1-2 pornófilmet, mivel mostanában már csak ennyi a kultúra, amit "fogyasztok". Meg a tévé, amit estefele nézek, főleg vígjátékokat, mert az erőszakot nem annyira bírom. A politika, meg a hírek viszont mostanában untatnak, néha felnézek az Indexre, meg az Origóra, és ennyi. Vagy nem. Szóval nem vagyok valami "naprakész" sem, nem ismerem a filmeket, filmszínészeket, a celebeket, az újabb könyveket, pláne a színházat, mert arról lövésem sincs. A legjobban a sportot utálom. Ahogy állítólag Churchill mondta: no sport.

Társaságba természetesen nem járok, a kocsmában szól nagy ritkán hozzám 1-2 részeg, de általában nem szoktam beszélgetni velük. Nem azért, mintha utálnám őket, vagy félnék tőlük, vagy valami, hanem leginkább ilyen társaságkerülő és kevés beszédű vagyok (élőben, vagyis szóban). Írásban viszont más. Így jobban ki tudom fejezni a gondolataimat. Ezt elég nagy bajnak tartom, de ez már így alakult, valószínűleg ebben is közre játszott a szülői terror, otthon nem volt szabad elmondanom a saját gondolataimat, mert látszólag liberális, meg jó fej szüleim voltak, valójában csak az ő szavuk volt az igaz és a jó, az önálló gondolatokért durva megtorlás járt, lassan a suliban is csenedes, halk szavú gyerek lettem, olyan semmilyen, csak a piálással tudtam magamra felhívni a figyelmet, csak azt élveztem, mert a gátlásaim feloldódtak. A kocsmában önmagam lehettem. (Akkor még kiszolgáltak 18 év alattiakat is.) Most már azt sem élvezem annyira, megszokássá, és rutinná vált, nincsenek igazi barátaim/haverjaim (sőt, még ivócimboráim se nagyon). Egyedül meg unalmas inni/általában jobban berúgok (talán pont azért). Nem baj, itt van nekem Anikó. Bár szexelni nem nagyon akar, a pénzemet szívesen elissza velem. Úgy tudom, Oroszországban, Ukrajnában, vagy valami ilyen helyen lehet bérelni ivócimborákat. Hát ő pont olyan. Ma 2x is szexelt velem (mert egy kissé erősködtem, bevallom). Tudom, hogy nem igazán élvezi a szexet, és mident meg is tesz, hogy ha lehet, elkerülje. Hát, ma nem sikerült. Azt hiszem, aszexuális, vagy frigid. Persze fickó kell neki, hogy fizessen neki ezt-azt, meg kísérgesse ide-oda, mi másért?

Én se vagyok komplett, hogy egy ilyen csajjal mászkálok, apám szerint olyan, mintha gyerekem lenne (és szerintem is), csak rosszabb, mert agyilag megrekedt egy szinten. Szexelni nem akar, elissza a pénzem, vagy telefonkártyára költi, vagy bizsu ékszerekre, meg mindenre, amit meg tudok neki venni. Félek, ha több pénzem lenne, azt is elszedné tőlem. El is modta, mit szeretne: arany-, és ezüstékszert, drága kajákat rendelgetni, és persze külön lakásba költözni, ja és esküvőt. Egyelőre. Szóval ő azért várja, hogy dolgozzak. Hogy fogok tudni így félretenni? lehet, hogy sehogy. Amikor régebben ott dolgoztam az egész havi fizetésemet bedobálta a zenegépbe (21450 Ft volt akkor), meg persze elittuk elég hamar. Viszkikólák, meg drága energiaitalok. Én már a végén kínomban rúgtam, be, hogy valamit magamra is költsek. Mellette megtanultam, hogy az az olcsó pia az enyém, amit megiszok (pl a 40 Ft-os bor, és a 80 Ft-os feles, meg a 120 Ft-os sör), meg az a néhány szál cigi, amit elszívok. Most írt egy pár sms-t, amiből azt szűrtem le, hogy eléggé zavarta a mai szex. Nem baj, majd egy hónap múlva. Talán, ha szerencsém van, és sikerül rávenni. Ma nem találtam új pornót, nem is kerestem. Majd ha lesz időm/kedvem. És nem ülnek majd itt mellettem 3 méterre Csak akkor tudok keresni, ha apám nincs a gépénél, de mivel "internetes hálózatépítő", ez elég kevésszer szokott előfordulni. Na, meg persze hobbiparaszt, de mivel meggyőződése, hogy ez nekem is a javamra válik (a parasztkodás), ilyenkor én is kint vagyok vele a kertben (legtöbbször), úgyhogy akkor megint nem jó. Azt hiszem, mostanában elég sokat írok. Terápia? De utálom ezt a szót. Lehet, hogy csak összefoglalom a régebbi blogom lényegét más szavakkal (sőt, biztos). Na, meg a pornó. Ez egy új ötlet. Ha már nincs annyi szex az úgynevezett párkapcsolatomban, amennyi kéne, leglább valami "pótszer" kell, nem igaz?