A fasz se tudja mióta vagyok "blogger", de már egy ideje. Pontosabban nagyjából azóta, hogy leszámoltam magamban a kortárs irodalommal, és az ilyen irányú ambícióimmal. (Már az egycsin sem érdekelt a kortárs.) Azért fura, hogy van egy tamagocsim, amit időről időre meg kell etetni, különben elfelejtenek a picsába. Így megy ez, úgyanúgy, mint a tüdőropival: meg kell etetni rákokat, mert éhesek...

Pontosan azóta rokonszenvezek a dologgal, amióta lehet kommentelni a blogokon, és majdnem olyan interaktívvá lehet(ne) tenni, mint egy fórumot. De a legislegpontosabban akkor kezdődött, amikor DMG (egy játékfejlesztő srác) elzavart egy játékfejlesztőknek szóló fórumról, hogyha ilyen vicces vagyok, miért nem írok blogot. Én meg abban a szúrásban elkezdtem blogot írni, persze eleinte még udvariasságból, hogy ne szemeteljem össze a fórumokat a jófejségemmel.

Persze az egyetem alatt is írtam ilyesmit, csupa ilyen verseket tettem bele, mint

Mosonyi Aliz: Pesten van egy iskola

iskoláskorába
petőfi sándor járt oda
petőfi ne mozogjon
a padban
petőfi zavarja az órát
petőfi nem hozta el a tornaruháját
petőfi eszik a pad alatt
ARANYBETŰKKEL írták be az intőt
Petőfi Sándornak

meg megvan a Resume fordításom is, nem egy nagy szám, de azért idemásolom, khm:

Dorothy Parker: Resume

a penge fáj
a folyó mély
a sav kimar
és a gyógyszer görcsöt okoz
a fegyver tiltott
a kötél enged
a gáz büdös
akár élhetnél is.

Szóval az érthetőség kedvéért az egy versblog volt. Érdekes módon úgy voltam akkor az írással, mint most harmony, hogy még ahhoz is szocfóbos voltam, hogy az interneten produkáljam magam. (Persze ha volt a fejemben, akkor nem, érdekes...)

Egyébként meg lekoccoltam Nagykállóba...