A szakkörben kitalálták, hogy én a jövő héttől kosarakat fogok fonni papírból. Nincs a világon sok olyan dolog, amit én úgy rühellenék, mint ezt. De valakire rá kell lőcsölni a szar munkát is, hát én lennék az. Unom már ezeket a szemeteket gyártani, egyáltalán nem szeretem ezt a munkát, csak elvagyok napi 5 órában. Jó, ha megfizetnék jobban, egy szavam sem lenne, de belátom, hogy szar selejt munkát végzek, ezért nem jár több.
Hát akkor?
Most, hogy nem indul a kommunikáció szak, ami még elképzelhető és elérhető lenne számomra, egy mérlegképes könyvelő OKJ. Kár, hogy amíg gondnokság alatt vagyok, énszerintem pénzügyi dolgokkal nem nagyon foglalkozhatok. So, minél hamarabb meg kell szabadulni valahogy ettől a gondnokságtól. Emlékszem, gyerek fejjel hogy utáltam a könyvelést, de azt hiszem, azóta valamit komolyodtam. Sajnos, ahogy elnéztem, csak 2016 nyarára végeznék a tanfolyammal, addig marad a szakkör.
Amúgy meg nem kell több nélkülözés, ami kell, a több pénz, a többi meg jön magától. Ezért jött képbe ez az új OKJ. Azt írták, minimum 200-at meg lehetne vele keresni. Még ez sem egy luxus, de nekem talán elég lenne ahhoz, hogy az alapvető igényeimet ki tudjam elégíteni. Amúgy nem én vagyok az egyetlen a szakkörben, aki úgy érzi, nyomorog.
Bírom amúgy, ahogy a számomra elképzelhetetlen fizetésből élő pszichiáterek, bírók és ügyvédek arra utasítgatnak, hogy "tegyek félre" ennyi pénzből. Az anyjuk picsáját. Olyan emberek döntenek felőlem, és tesznek gondnokság alá, akiknek sosem volt anyagi gondjuk. Talán elfogadnám, ha jó példával járnának elől, és közben bemutatnák, hogy ők is kijönnek ennyi pénzből.
Egyébként még nekem magamnak is szoknom kell ezt az ötletet. #könyvelés