Erről a számról az jut eszembe, hogy a középiskolai nagyszünetben ilyen koreográfiákra jártunk ropni az aulába, mindegy mi ment aktuálisan éppen az iskolarádióban. Persze szigorúan a budiban való cigizés után. Minden szarban benne voltunk, baseball csapat, angol dráma, de ezek az ad hoc jellegű bulik voltak a legjobbak. Mindenki le volt döbbenve rajtunk. :-) Na, velem most fordult elő először, hogy elbőgtem magam a saját blogomon életemen. (Mivel ez nem annyira egy sírnivaló szám.) Na, azért nem annyira. :-) Na, jóvan, most már röhögök...
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!