Dipszománia. Ez a pontos pszichiátriai megnevezése annak, ha valaki egy csomó ideig piál, utána meg sokáig nem. Nekem pl. 11 nap volt a rekordom, a vége már nem volt túl kellemes :) Nekem is volt egy csomó absztinens időszakom, de nem tartottak túl sokáig, csak amikor pl. keményen nyomták belém az antipszichót, mert arra még inni sem kell/érdemes. Gondolom, ugyanez igaz az antidepresszánsra, meg a többire, de ilyeneket szerencsére még senki nem szedetett velem. Amúgy néha hetekig, vagy esetleg hónapokig sem iszok, most is csak egy grapefruitos sört iszok. Szerintem ez nagyon király. Az igazi (időlegesen, vagy véglegesen) kiugrott piásoknak való, mivel berúgni sehogy se lehet tőle, amúgy meg egész jó. Mikor azt hallottam, hogy a skandináv államokban csak ilyen sör kapható, egyenesen ki akartam oda költözni. Hála istennek, már nem kell, mert nemrégen ide is bejöttek a 2%-os sörök. Régebben volt olyan, hogy még az alkoholmentes Borsodiban lévő 0,5% kellett csak a jobban léthez. Vagy olyan is volt, hogy pl. csak egy dianás cukorka kellett, hogy ne legyek (olyan) rosszul a másnaposságtól. De ezek a gyümölcsös sörök egész jók. Azt is el kell még mondanom, hogy nem igazán rajtam múlik, hogy mikor indul be az ivási szakaszom, nem kell félni, mert mostanában már nem tart 11 napig :). Ugyanis én állandóan a körülmények áldozata vagyok, ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek, úgy is mondhatnánk, hogy egy gyenge jellem vagyok, ha ez jelentene nekem bármit is. Meg hogy nem tudok nemet mondani. Hát, nem nagyon. Jelenleg nem sok emberrel tartom a kapcsolatot, úgyhogy most szinte kizárólag a barátnőm fejében uralkodó káosznak vagyok kiszolgáltatva (mert az van benne bőven, kábé 5 percenként mást gondol mindenről). Így az alkoholról is. Most pl. nagyon is ellenzi, mivel (az orvosok szerint, és így szerinte is) epilepsziás. Egy illető szerint, aki régen rendőr volt (elég magas beosztásban), és úgy érzi, mindenképpen és mindenhez hozzá kell szólnia, szóval szerinte annyi vodkától, amennyit megiszogatott régebben (olyan 4 körül), és rendszeresen, már régen rohamot kellett volna kapnia. Nem is beszélve a diszkó-korszakáról, amikor még nem ismertem, de elmondása szerint, hát minden hétvégén beállt, mint a gerely. Ő akkor már úgymond "beteg" volt, de dolgozott itt-ott, főleg az anyja munkahelyén, és vett belőle egy tévét, meg egy dvd-t, amúgy meg főleg diszkózni járt a haverjaival. Én is sokat voltam diszkóban, mert a hely, ahova jártunk délután meginni 1-2 sört, este 9-10 körül átalakult diszkóvá, aztán sajnos itt ismét a körülmények áldozaitává váltunk, mert így muszáj volt nekünk is "diszkózni" kb hajnal 4-5-ig. Csak velem ez nem a hétvégéken történt meg, hanem pont fordítva, majdnem minden nap, a hétvégék kivételével. De mondom, ez már a múlt. Egyébként volt már rá példa, hogy a jelenlegi bnőmmel is volt már együtt egy kábé több hónapos absztinens időszakunk, lehet, hogy most megint lesz, ő elmondása szerint alkohol nélkül is jól tudja érezni magát (az agya pillanatnyi állása szerint), engem meg pont nem érdekel az egész, mert már úgy érzem, "kibuliztam magam" régebben. Ilyenkor persze megvetet velem minden szir-szart, hogy még véletlenül se maradjon pénzem, de majd kitalálunk valami megoldást. Egyébként most pl. azt találta ki, vagyis néha mondogatja, hogy költözzek hozzájuk, és "adjak le valamennyit", eddig ennek mindenképpen ellene voltam, ma volt az első nap, hogy komolyabban fontolóra vettem a dolgot. Mert ennyi idő külön élés, alvás, járkálás (mármint részemről) után ki kéne végre, hogy derüljön, hogy meddig bírnánk ki együtt. Mert én még mindig félek, hogy nem sokáig. Annak meg semmi értelme, hogy albérletbe menjünk, esetleg kikönyörögjünk egy közös lakást, hogy pár hónap, vagy hét után kiderüljön, hogy semmi értelme. Ja, ma a melóban semmi különös nem volt, csak kár, hogy kábé fél órával is tovább kellett maradni, és ez pont elég volt, hogy elfáradjak, aztán meg rámjöjjön a kangörcs, de valahogy átment rajtam mind a kettő. Még pornó/szex nélkül is kibírom minden különösebb nehézség nélkül. Kábé két napig. He-he. A múltkor lemértem. :) Régebben tovább bírtam, viszont többet is ittam. Talán a munka, az elfoglaltság tényleg megjavítja (egy kicsit) az embert. Na, nem annyira. Régebben is valami ilyen monoton jellegű, betanított munkára vágytam, mert utálom azt az intellektuális szarrágást, amit az úgymond "szellemi munka" jelent. A szakmukásoktól, 1000mesterektől, meg a parasztoktól meg kimegyek. Akkor mégis inkább a "szellemi". Mi meg a minimálbérnél egy kicsivel többet fogunk kapni, időarányosan. Aztán meg napi 4 órában ráérek gondolkozni, hogy mi legyen később, vagyis a "következő lépés" (ha nem mondjuk E. seggét fogom bámulni folyamatosan).