Valahol a telep közelében józanodok ki. Szimpatikus pár áll a buszmegállóban. Megigazítom a ruhám, és odalépek hozzájuk.
- Bocsi, nem tudnátok megmondani, mennyi az idő?
- De, persze, fél kilenc.
Kicsit emésztem az információt.
- Na, jó, de reggel van, vagy este?
Hitetlenkedve csóválják a fejüket, majd a fiú az égre mutat. Olyan piszkosszürke. Úgy teszek, mintha le tudnám olvasni az égről, hogy reggel van, vagy este. Eloldalgok.
Nem tudom, hogy hol voltam, sem azt, hogy hová megyek. Egy pillanatra átvillan a fejemen, hogy meg kéne javulni, de lehetetlennek látszik. (Sosem derült ki, hogy akkor reggel volt, vagy este, mert beértem a telepre, és ott összefolyt az idő, mert várt még egy rekesz sör, apám hozta az Octoberfestről.)
***
Ahogy a söröket iszom, lassan csökkennek az izomrángásaim (érdekes, a kezem sohasem remegett), így már meg tudom fogni a tollat. Felmegyek Gabihoz a harmadikra, hogy nincs-e egy tolla, mert írni akarok. Gabi depressziós, a párja Gulliver játékfüggő, a harmadikon csupa túlkoros szerencsétlen lakik, ők uralják a szintet. A problémáik ellenére próbálnak kispolgári életet élni. Gabi azt mondja, mutassam majd meg, amit írtam.
- Hát, persze - mondom - Egy lófaszt - gondolom.
Lemegyek a szobámba, írok valamit arról, hogy otthagyott a csajom. Nem tetszik. Bejön Zsolti úr, negyvenévesen még szűz, azt mondják hullamosó, de én tudom, hogy a Hospice-nál dolgozik. Átérzem a problémáját. Írok neki egy verset.
múzeumban porhüvelyek,
aszott faszok és hüvelyek,
halott testek és mind aszott,
akár baszott, vagy nem baszott.
Nem tetszik a vers, nekem sem annyira, gyorsan kiengesztelem egy sörrel (ez a vers később a Mumifikálódott erkölcs címet kapta).
Megvan a napi írásom, irány a Koma kocsma. Itt szeretnek, mert megígértem nekik, hogy író leszek, és őket is megírom. (Persze nem lettem író, azóta is várják, hogy megírja őket valaki.) A tulaj délutánra mindig kikészíti magát, és alszik, addig egy családtagja veszi át a boltot. Most éppen fent van, mert a lányának szülinapja van, nekem is terítenek. Ingyen pia hajnalig.
***
Hajnalban a Centrum "kávézó"-ba megyek, ahol mindenki cigány a két csaposon kívül. Két cigány csaj odaül mellém, és már visznek is kifelé. Az egyik a bugyijába dugja a kezem, hogy meglássam, hogy nedves. Kint persze megpróbálnak kizsebelni, a pénzem már régóta a cipőmben hordom, de azért a telefonomat elviszik. Szinte azonnal lefékez három rendőrautó, elkezdik kifelé terelni a cigányokat. Mondom nekik, hogy elvették a telefonom, a rendőr végignéz rajtam, és ennyit mond:
- Örülj, hogy nem öltek meg...
Ahogy botorkálok vissza a telepre, lassan derengeni kezd, hogy igaza van.
