Talán nem vagyok a szavak embere. Életemben mindössze 1 db haikut írtam, azt is angol nyelven. Valahogy így hangzott:

In the kitchen

A knife can crop and chop

Fruits, vegetables, meat

Or human beings.

Hát ennyi volt az én haiku-korszakom... Szóval, ami nem megy, nem kell erőltetni.

Aztán bevillant még a témához Kölcsey Ferenc Emléklapra című költeménye:

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.

Ez még mindig sok. Még mindig nem elég frappáns ehhez a mai "modern" (valójában poszt-posztmodern :)) korhoz. Mit is lehetne sms-ben Németországba? Ja, megvan...:

"Tudod kivel szórakozz"

Szóval semmi Héja-nász az avaron, semmi Elbocsátó, szép üzenet...

Azt hiszem, most már minden bűntudat nélkül gondolhatok Fegyverre. Olyan szép a "markolat"-a. :DDD Na, mindegy, ő legalább nem pszichiáter. Sem nem pszichológus... Á, nem is utálom én a szoc munkásokat... (annyira) Különben engem kizárólag az egyedülálló nők érdekelnek. És ő teljesen egyedülálló... a saját kategóriájában... Szóval így is + úgy is... Kizárólag azt kell majd neki elmagyaráznom, hogy én valójában nem is vagyok elmebeteg... hát, nem lesz könnyű.... :(

Egyébként, akinek ennyiből nem esett volna le a tantusz (de hát miért is esett volna le, nem mindenki azzal foglalkozik, hogy az én hülyeségeimet olvassa), annak elárulom, hogy ma szakítottam a (remélem, most már csak volt) csajommal. Kb 20-adszorra. És még annyit is elárulok, hogy ez egyszer sem az én kezdeményezésemre történt. Sajnálom... Tiszta szívemből kívánom neki, hogy legyen boldog... nélkülem... talán jobb is így neki... nem akarom Őt belerángatni abba, ami most fog következni...