"Itt az a jó munkaerő, aki azt sem tudja, milyen rendezvényen van." - mondta a nő, akit egyébként bírok, és láttam, hogy felém intett a fejével. Tény, hogy páran hülyének néznek a szakkörben, mert nem beszélek sokat, egy egész mondat pedig még ritkábban hagyja el a számatt. Tény, hogy akik "tudni véltek dolgokat", túl sokat járatták a szájukat, és mindenről markáns véleményt alakítottak ki, és ennek hangot is adtak, már rég nincsnek velünk. Valaki azt tanácsolta a múlt évre vonatkozólag, hogy legyek beszédesebb, és ne befelé forduló. Én úgy érzem magam, hogy nagyon keveset számítok ott, de nem akarok jól értesült lenni, nem akarom tudni, hogy kinek mi a véleménye kiről, és egyáltalán nem akarok belefolyni a munkahelyi "ki az okosabb, ki van a legjobb állapotban, ki a legjobban értesült" c. versenybe, én letudom a 4 órámat aztán irány hazafelé, ahol nem kell senkinek megfelelni, azt csinálok, amit akarok, és mivel az abilify maintena inszomniát okoz, úgy néz ki a programom, hogy 4 óra munka, 4 óra alvás, és a fennmaradó időben azt csinálok, amit akarok. Az utolsó három hét nagyon megterhelő volt mindenkinek, mindenki pszichológushoz, vagy pszichiáterhez szaladgált, még én is kivettem egy napot egy kontroll miatt lehet, hogy lehet, hogy leendő (a pszicháternő) sem volt most sokkal jobb formában, mint én, szóbajött a blog, hogy reméli nem írok róla semmit, ő egyszer olvasta, de azt mondja többet nem fogja. Persze, nem erőszak. "Pszichomotilitása lassult. Mimika, pantomimika szegényes. Autusztikus, hipobuliás, motivációja csökkent, stb, stb". Ez annyiban érdekes, hogy a pszichiáternek meg lehet a véleménye az emberről, de kölcsönösen ez nem érvényes. Most véletlenül szóba jött, amúgy senkinek nem tudom garantálni, hogy ne kerüljön témába, legalább érintőlegesen, viszont igyekszek visszatérni a keresztnevek helyett az ilyen lehet, hogy leendő-féle megnevezésekre, egyedül az Editekből nem engedek, ha szóba jönnek, de igyekszem őket sem szóba hozni, csak ha valamihez kell. Amúgy ha valakit is érdekel, hogy mi folyik valójában egy ilyen védett munkahelyen, rehab munkahelyen, vagy nevezzük akárminek, azt kell, hogy mondjam, hogy nem tudom. Annyit tudok, hogy megy a szúrka-piszka, az áskálódás, meg a bepanaszolás. És, hogy ki van kivel, ki kinek a barátja, vagy éppen aktuális ellenlábasa, én ezekről semmit nem tudok, annyit tudok, hogy Edit 2-vel reggelente néha elszívok egy cigit, és meghallgatom a mondanivalóját, mert jóban vagyunk (és vicces, és érdekes), egyedül vele, azt hiszem, ő az egyedüli, aki nem tart hülyének, vagy bambának, amire azt hiszem, még rá is játszok néha egy kicsit csak úgy, a szórakozásból, de Edit 2 átlát rajta, egyébként őt sem érdeklik a pletykák, neki az a feladata, hogy a lejáró betegekkel foglalkozzon, és nemsokára leteszi az ápolónói vizsgát, és elmegy időseket pelenkázni magyar-orosz szakos tanár létére. Én is elmegyek nemsokára a szoftverfejlesztő OKJ-ra, egyesek szerint nem ér semmit, szerintem meg igen. Annál biztos többet, minthogy egyik rehab cégtől szédelegjek a másikig, és az legyen a célom, hogy ne haljak éhen, esetleg szomjan. A jelenlegi munkahelyi hangulatról és körülményekről (sajnos) ez a szám jutott az eszembe:
