Mármint a tegnap olvasott Tringer-féle pszichiátria tankönyv. Nem is kell hozzá a sorok között olvasni, mert ott van benne leírva feketén-fehéren. Persze csak mint "légbőlkapott", "tudományosan nem kellőképpen alátámasztott", "túlhaladott" elmélet, de mégiscsak ott van. Szóval az van, hogy az ún. skizofrénia nem kifejezetten az egyén betegsége, hanem az egész családjáé. És ebben a hunyó - szinte kivétel nélkül - az anya. Persze szó van még benne némi double bindről, meg következetlen nevelésről, de ez már csak hab a tortán (és nem hal).
Persze egy csecsemőnek minden vicc új, de ezekkel a dolgokkal eléggé sok skizó nagyjából tisztában is van. Elmondok erre egy kedves kis történetet (van még több is). Volt egyszer egy szobatársam a nyíregyházi pszichiátrián, aki kizárólag krákogással és "ciginyelven" kommunikált, pedig szerintem tudott beszélni, na mindegy, ezt ne is feszegessük, hanem maradjon az ő titka.
Hát egyszer bejött az anyukája, láthatólag eléggé felhangolt, de szerintem pszichózis-közeli állapotban, és leadott nekem valami sztorit arról, hogy az ő fiacskája nagyon beteg, és nincsenek barátai, és nagyon kell rá vigyázni, és hogy légyszíves, és viseljem a gondját. Persze biztosítottam arról, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de már a mondatom közepén összevillant a szemünk a "fiacskával", és kb ennyiből már tudtuk mindketten, hogy mi az állás.
Persze ezután se szólalt meg, de amikor az anyja kiment, se szó, se beszéd, adott nekem 1 cigit (persze nem rögtön, hogy ne legyen annyira "feltűnő"). Ez csak azért volt nagy szám, mert kibaszottul sóher is volt, és rá volt parázva a cigi-témára, és állandóan a cigijeit nézegette/számolgatta. Nos, a "fiacska" jóval 40-en felül lehetett életkorban, de inkább már úgy 50 fele. Hát, csak annyit még ehhez, hogy én nem akarok így járni...
Visszakanyarodva az elejére, ha valaki esetleg "nyom nélkül", "hirtelen", "megmagyarázhatatlan módon" kigyógyulna a skizofréniájából, persze ilyen nem lehetséges, kizárólag samánszertartás/beavatás/beavatódás segítségével (ld Az igazi nevem című bejegyzést), vagy mindegy is, én nem akarom megmondani a tutit senkinek, szóval ha valami úton-módon mégis "meggyógyul", akkor még mindig ott a családja, akik ebbe hogy úgy mondjam, "nem teljesen" nyugszanak bele, hanem próbálják még tovább piszkálgatni, tesztelgetni, kóstolgatni a sámánt, és addig nem is fognak megnyugodni teljesen, ameddig "meg nem gyógyulnak" ők maguk is. Persze, ez valahol jogos is, mert mi másért fordulnának az emberek 1 sámánhoz, mint azért, hogy meggyógyítsa őket...
