Ja, igen, még a másnaposságról: valamelyik fő okos (talán valami cseh író) azt találta mondani, hogy a másnapos gondolatok viszik előrébb a világot. Ez nagyon érdekes, de majdnem akkora baromság, mint az említett pszichológiai elmélet, hogy a másnaposság miatt iszunk. Talán Eric Berne volt ebben a bűnös az Emberi játszmák című könyvében. Mondom, hogy MAJDNEM, a másnaposságnak is annyiféle változata létezhet, mint a részegségnek, vagy mint az eszkimó hónak, csak mert ezt szokták emlegetni.
Tegnap még azt csináltam, hogy úgy tettem, mint aki kurvára másnapos/depressziós (ami részben igaz is volt), és lefeküdtem a szobámba az ágyba. Végül rábeszéltem magam egy Frontinra, de nem lett tőle sokkal jobb. Jobb híján arról képzelegtem, hogy mit fogunk csinálni Anikóval a hétvégén, de ezt meguntam, és viszonylag tényleg hamar elaludtam.
Amikor reggel felébredtem, azt gondoltam, "Úristen, harmadnapos vagyok!" A teljes üresség érzése még mindig. Ez akkor van, amikor minden távozik a szervezetből, ettől még a másnaposság is jobb! De ez szerencsére nem sokáig tartott. Egy kávé meg egy Frontin hamar helyre rakott.
A munkában azt gondoltam, hogy végül is majdnem mindegy, hogy itt vagyok, vagy a Déibábban vedelem az olcsó lőrét, a szellemi színvonal kábé ugyanaz, sőt, ott még rosszabb néha, ha bejönnek a hajléktalanok/cigányok. Én nem ítélem el őket, csak láttam már ilyet eleget, nekem még csak újdonságszámba se mennek. Ja, a múltkor véletlenül belenéztem egy műsorba, amiben híres emberek hajléktalannak mennek. Egy kicsit unalmas volt, de valamennyire még le bírt kötni egy darabig.
A kocsmákban is hallani néha azért jó dolgokat, a Napsugárban a múltkor valaki azt fejtegette, hogy milyen érdekes, hogy a kocsmában az ember mindig szarul érzi magát, ha sokat iszik azért, ha keveset, azért, ha sokat pofázik azért, ha keveset, akkkor meg azért. Meg hogy ki tudja, épp' hogy fog hatni a következő adag, lehet, hogy pont bealszík tőle a delikvens, akkor meg kész a tragédia, mert kezdődika az "Ez nem szálloda!" és hasonlók.
A Pálmában meg azt ecsetelte egy csávó, hogy neki naponta rengeteg nőt meg kell dugnia, de utána még mindig kanos, ezért még egy párszor kiveri magának. Gondolom, enyhe túlzás, amit állított, mármint az, hogy annyi nőt megcsinál, ráadásul naponta, de jó élőben hallani, hogy vannak még ilyen "lelkületű" emberek.
Akkor egy kicsit írnék még a munkáról, meg egy pár emberről. Szóval ez most pletyka. Ezt talán nem szokás ilyen blogokba kifejteni, mindegy, a maximum, amit tenni tudok annak érdekében, hogy még titkosabb legyen, hogy végleg szüneteltetem az abilify blogot, mert azt túl sokan ismerik. A végefelé már ott is túl őszinte kezdtem lenni, mindegy a freeblog is egy szar lett, és ez itt most jobban tetszik. Na, a munka egész jó, kábé mint a régi helyen, csak magasabb fizetésért. Dolgozik ott 3 E. is. Az egyiket régebbről ismerem, néhányszor dumáltunk, neki sikerült elvégeznie a magyar (és talán az orosz) szakot a skizofréniája előtt, őneki elég jó gondolatai szoktak lenni, meglátszik az iskolázottsága, meg a műveltsége, meg minden. Meg van humora. Talán neki van ott a legtöbb. Ezzel párhuzamosan mindig azt hangoztatja magáról, hogy ő milyen ronda, ami nem feltétlenül igaz, de nekem nem az esetem. Amúgy meg nagyra tartja a pszichiátereket, meg lógusokat, meg a gyógyszereket, ami nekem nem nagyon tetszik. A második E., hát ő egy kis felvidéki 28 éves "hölgy", olyan segítőféle. Egy párszor elgondolkodtam, hogy eresszem-e el a fantáziámat vele kapcsolatban unaloműzésnek, főleg tegnap, de inkább nem. A harmadik E. olyan értelmi fogyatékos féle, mint Anikó, rá a bátyja vigyáz, akinek szintén van valami stiklije, de ő azt hiszem "képben van". Szóval nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit felvállal. Mindegy, hogy a rokoni kötelék miatt, a szexszért + ivócimbiségért, vagy másért, egyébként a rokoni kötelékeket én valamiért mostanában nem sokra tartom, ebben megerősítettek például Feldmár András bizonyos gondolatai, de nálam ez mindig is így volt, és az idő előrehaladtával ez inkább csak erősödött. Persze, ha lenne egy szefós húgom, nem igazán tudom, mit csinálnék, de például egy autistától valószínűleg kiszaladnék a világból. Bár, ha "tesó", még ez se biztos, csak nagyon vszínű. Szóval nehéz dolgok ezek... Szerencsére itt főleg skizók vannak, azok meg még belül vannak a tűréshatáromon: nem rajongok értük feltétlenül, de bírom őket tolerálni, annál is inkább, mert én magam is valami hasonló volnék. Naszóval, a mai nap tényleg jobb volt, mint a tegnapi (eddig, csak el ne kiabáljam).
Ja, egyébként Anikót is lefárasztják ott, ahová jár (az én mhelyem mellett), szóval ma még hamarabb haza értem, egy sör volt, meg egy feles, aztán ment haza húslevest enni, meg hogy talán jön haza az apja. (Engem főleg arra használ szerintem, hogy kitöltse velem az időt. Na meg a pénz.) Szóval egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert nem kell annyit törődni vele, viszont így nincs, akivel tudjak inni (egy normálisabb adagot). Egyedül meg nem akarok, mert annak hamarabb lesz rossz vége.
