A világot majdnem megszüntette. Nem tudom befogni a lepénylesőmet, vagy lesznek tanítványaim, vagy nem Pünkösdig + 1 hétig. J se hálóval fogta a tanítványait.
Apropó, háló, szerintem Az öreg halász és a tenger is azért ért Nobelt, mert olyan kínkeserves olvasmány, mint a szegény halász küzdelme az elemekkel + a hallal, és az olvasó ezen a szenvedésen keresztül érzi át az ö. h. Kinját. (Köszi Dzsidzi Csekey a blogcímet :))
Mit is akartam? Lehet, hogy még mindig magyarázatra szorulna, hogy a Világban nincs kérdés, és nincs válasz, csak 1 valami nem szorul magyarázatra, hogy a gondolat magyarul gondolja önmagát. Miért? Mert így érzi magát biztonságban. Már az oviba' is gyakran gondolkodtam el azon, hogy nem nehezebb-e megtanulni külföldiül, mint magyarul. De valószínűleg nem.
Attól, hogy magyarul gondolja magát, még hordozhat "külföldi" jelentést, Bábel óta ez a tény elsikkadt, mert el kellett neki sikkadnia. (Ezt jól megmondtam.) Jó. Ha kezdetben egy magyar gondolat kezdett el magyarázni, nem írom le többször, hogy "osztódás", de valahogy, ahogy telt-múlt az idő egyre több gondolat lett, van nem-magyar gondolat is tehát, de önmagára az/ő is magyarul gondol.
Miért? Mert nem lehet megmagyarázni egy gondolatnak, hogy ne magyarul gondolja önmagát, mert olyan, mint egy nyakas székely, aki csak beleszövi a prédikációjába, hogy J "nemzedékről nemzedékre megvált" minket, ha nem is olyan látványosan, és még azt is eléneklik a hívek, hogy az atya és a fiú egylényegű, már nem tudom, hogy volt pontosan, de tetszett. Talán valami azonosságról is szó volt. A szentlélekről pedig szó sem esett, pedig mintha Pünködkor kéne kiáradni a tanítványokba:). De hát most már nem hiszem, hogy dátumokho' kéne ragaszkodnom, jönnek, amikor jönnek, és akkor kiárad a szentlélek is (ha addig rájövök, hogy mi a csuda az :)) Jelenleg ezt csak úgy tudom most meghálálni, ha beszúrok ide 1 kis Arankát. :)
A gondolatok addig maradnak, amíg csak gondolják, természetesen, de mi lenne velünk nélkülük? Valószínűleg olyanokká változnánk vissza, mint a legközelebbi rokonaink, a gorillák, vagy kik. Csimpánz, mit tudom én. Ezért bocsánatot kérek attól a véglénytől is, aki elkezdett velem kekeckedni, amikor "pszichotikus" voltam, és azt találtam neki mondani, hogy "jó, akkor majd majom-koromban majd jól agyonverlek egy banánnal". Különben mi lenne, ha mégis megszűnne a Föld, csak néhány kósza gondolat maradna itt magányosan. Talán kigondolnának valamit. Nem akarom leírni azt a szót, hogy "reinkarnáció", de valószínüleg újra kezdődne minden. Hány milliárd éves a Föld? És hanyadik hány milliárd? Hányszor csináljuk már valószínűleg nagyjából ugyanazt? Mi az a déja vu? Ja, és érdekes módon megtaláltam azt a Sziámi számot is a youtube-on, amit egyszer a melóba kértem volna, de véletlenül pont akkor tűnt el az internetről még a szövege is. Micsoda pech. Ha jól tudom, így mondják.
