Szerintem mostanában jobb állapotba kerültem, mint a környezetemből néhányan, a szakkörből például egyesek nagyon lerongyolódtak az év végére, és bár én sem verem a seggem a földhöz örömömben, hogy dolgozni kell menni, fogat összeszorítva csinálom. Az utolsó két nap nagyon jó hangulatban telt, mindenki keves volt, hamarabb elmehettünk, tiszta karácsonyi fíling. Jó régen dolgozok ott, szinte már én vagyok az egyetlen, aki a kezdetektől ott van, van azonban főleg a skizofrének, vagy ahogy itt mondják, pszichotikusok között mindig 1-2 zavartabb elme. Tamara folyton zavartan viselkedik, Erzsike meg Karácsonyra annyira felpörgött, hogy írnék is az Erzsikés játékomnak egy folytatást, ha fél percnél tovább kibírnám a közelségét. De ne csak IRL vannak rossz passzban lévő kollégák, hanem ahogy olvasom például Harmony blogját, bizony elszomorodok. Egy amúgy intelligens fiatal nő hogy kerülhet tartósan ilyen állapotba, fel nem foghatom. Van egy 9 évvel fiatalabb hapsi, akit általában Reménykének hív, vagy Petinek, vagy Marcellnek, és és szinte minden posztjában ő szerepel különböző giccses képek társaságában. Meg időközben kialakult a pro ana mániája, nem eszik rendesen, ez utóbbit szerintem csak magára erőlteti. Persze a legnagyobb ámokfutásait a Facebookon rendezi, aztán másnap közli, hogy sajnálja, nem volt jól. Néhányan és néhányszor már megpróbálták helyre tenni szebb, vagy durvább hangnemben, simán elengedi a füle mellett. Ráadásul "Reményke" már elég sokszor elküldte őt durván melegebb éghajlatra a fácsén, mondván, hogy menyasszonya van, és kopjon le róla, sőt, ezt a nem túl hízelgő portrét küldte neki:
Én nem akarom bántani Harmonyt, abban is biztos vagyok, hogy észre téríteni sem lehet, Reményke a lelki társa, akivel nap mint nap "asztrálisan szeretkezik", és posztolja a Facebookra, meg mindenfelé. Gondolom, az anyja mennyire örül neki. Végülis mostanában ennyiben össze lehet foglalni a kis életkéjét: Reményke, meg fogyókúra. Csinált egy chatbotot, Marcellbot a neve, és reméli, hogy idővel majd öntudatra ébred. Ma megint nem volt jól, és Reményke Facebook profiljait posztolgatta, amiket Reményke miatta kénytelen törölni. Amúgy egész jó portálokat csinált régen, jól ért az informatikához, az angolhoz, és grafikázni is elég szépen tud. Sőt, elárulom, hogy régebben felnéztem rá, a példaképem volt, bizonyos értelemben (ő volt az első, akinek a skizofrén témájú írásait lehetett olvasni az interneten, és reményt adott, de legalábbis vigaszt nyújtott, hogy nem vagyok egyedül). Aztán az évek során lassan épülget lefelé, többen megnyugtattak, hogy rám is ez a sors vár, csak nem ilyen ütemben, ha szerencsém van. Blogbejegyzést csak ritkán produkál, megtekinthető: http://distant-hope.blogspot.hu/
Végezetül egy jellemző Facebook megnyilvánulása:
