"A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét. - Wikipédia"

Mivel a hírpotálokon már nem szoktam kommenteket olvasni, régen találkoztam igazi trollal, akkor is csak messziről figyeltem a tevékenységüket, és nem folytam bele a tásalgásba. Tegnap elegyedtem szóba először egy igazi trollal, szóval nekem ő az igazi, első trollom, és jól meg is etettem. Megmondom őszintén, hogy először nem zavart (annyira), de aztán eléggé kiakasztott. Utánanéztem, hogy a trollok ellen két módszer van: az egyik az udvarias válaszolgatás (na, ez itt nem működött), a másik az ignorálás, ez végül hatott: vidáman tovább ballagott a kuruc.infora osztani az észt. Az jutott eszembe, hogy olyanok ezek a trollok, mint a vándor cig... rom... szegénylegények, nincsenek önálló, koherens gondolataik, csak járkálnak össze-vissza az interneten, és mindenben illetékesnek érzik magukat, és a zavaros elméleteiket személyeskedessel bőven fűszerezve adják elő magukat.

Éppen a napokban volt itt a blogon a jeleségről szó, egy félkomoly poszt kapcsán, és meglepődtem, hogy több embertől kaptam visszajelzést a kommentelés problematikusságát illetően. Az egyik komment éppen Bardóczi Ákostól érkezett, aki nemrégen írt egy cikket A web 2 üzleti fenntarthatósága, és civilizációs mellékhatásai címen, amiben bőven volt szó arról, hogy nem voltak áldásos mellékhatásai a bizonyos körök által forszírozott, mindenki által elérhető internet-elérésnek, szerinte az internet eredetileg nem arra lett kitalálva, hogy ez majd felzárkóztatja a retardáltakat is. Nos, a következőt írta nekem a kommentelés kapcsán, ami igen hamar be is következett nálam:

A troll szó eredete egy fantasy figura, a modern troll azonban szabadidejében ül a számítógép előtt, és másokkal veszekszik. A céljuk, hogy mások idegeire menjenek, különböző okokból kifolyólag. Túl sok szabadidő, mentális zavar, hiányos szocializáció, számtalan oka lehet a trollkodásnak. Ami aggasztó, a trollok blogokon való megjeleneése, hiszen ez olyan, mintha valaki intim szférájába törél be hívatlanul, és kezdenéd az ő és felmenői pocskondiázását. Én meg, sajnos nem ismertem fel időben, hogy trollal állok szemben, próbáltam neki kultúráltan elmagyarázni, hogy mi az állás, ki vagyok, mi vagyok, aztán jött a személyeskedés, a sértegetés alpári hangnemben. Valami olyasmit mondott, hogy "szétszedi" az írásomat, aztán mindenről írt, csak arról nem, amiről kéne. Értem én, hogy az Origó Reblog rovatában hamarabb megtalálnak az ilyenek, de eddig nem akartam senkit moderálni, vagy cenzúrázni, ezután esetleg jobban meggondolom majd. Ha valakit érdekel az írásom "megcáfolása", hát tesék, hosszú ugyan, és se füle-se farka, hűen tükrözi a furcsa, középkorból megmaradt világnézetét, és zavart elmeállapotát:

"Először is, a "sapia" (sapientia) nem okosságot, intelligenciát jelent, hanem bölcsességet, ami nagy kettő, de hát, aki mindkettőnek híjján van, mint a szerző, annak ez annyira nem gond.
Mi a fő gond ezzel az írásnak nevezett förmedvénnyel? Tán hogy hazudik? Egy dolog, de leginkább téved. Kever mindent, gizikét a gőzekével, a jó bor kulcsát a kóbor julcsával.

Megvilágítom egy példán keresztül. Mi a célja a háborúnak? Ceasar, Machiavelli, Clausewitz tökéletesen leírták: mikor egy hatalom erővel egy másik hatalmat rákényszerít valamire. Hogy fogalmazná meg mindezt blogszerzőnk? Kábé úgy, mint a libsi féleszűek, akik annyit tudnak arról, mint bármiről, pl. hogy a háború valami olyasmi cél, hogy kimegyünk a mezőre, és minnél több tankot lőjjünk szét. Nem, ez az eszköz, nem a cél. A kettő nem keverendő.

Lefordítom magyarra. A szerző alapvető fogalmakkal nincs tisztában, keveri a szexuális preferenciát a szexualitási tényezővel, illetve a párválasztási tényezővel. Mi a szexuális preferencia? A szexuális keresés iránya, klasszikusan fogalmazva a hetero-, homo-, vagy kevert formájában a biszexualitás, illetve természetesen van egy vagon perverzió, mint pedofilia, gerontrofilia, nekrofilia, szodomia, stb., melyek a lakosság csekély részét érintik, súlyos pszichés betegségek, mint egyébként a homoszexualitás is, melyet ebből a körből direkt politikai megrendelésre, felsőbb parancsra, mesterségesen kivettek. Sapioszexualitásról, akárcsak longofemurofiliáról vagy abundofiliáról, azaz a hosszúcombokért és a vastag pénztárcákért rajongásról azon egyszerő oknál fogva nem beszélünk, mint ahogy a személyleírásokban sem közöljük, hogy a keresett egyén egyorrú.

Ha megkérdezzük a világ férfilakosságának többé-kevésbé egészéges és 75 fölötti IQ-val rendelkező tagjait arról, hogy milyen nő tetszik neki, ugyanazt a választ fogják adni csíkszenthabakuktól a brazíliai sao kutykuruttyig: a nő legyen fiatal, csinos, okos, házias, kedves és lehetőleg gazdag. Ha ugyanezt a kérdést csajoknak tesszük fel pasikról, egybehangzóan azt fogják mondani, hogy a pasas legyen jóképű, gyengéd, családcentrikus, erős, sármos, férfias és persze baromi gazdag. Közismert libsi hazugság, hogy a szépségideál korról korra és kultúráról kultúrára változik, ami marhaság, hiszen ha megnézünk egy ógörög isten-, vagy istennőszobrot, láthatjuk, hogy ma is ugyanez van a divatmagazinokban, a változás felületes és mellékes apróságokat érint, mint a smink fajtája, a frizura alkja és a szeméremszőrzet nyírottságának mértéke, az emberi társas viselkedés és fajfenntartási ösztön marha keveset változott és fog is változni. Nem tekintem lényegesnek, hogy melyik kelet-afrikai pásztortörzs rajong a korongajkakért, és melyik eszkimónak jön be a willensdorfi vénusz alkata (az őskorban az nem volt szépségideál, hanem egy kultuszszobor), mert a LÉNYEG az változatlan.

A férfi számára a csaj vagyontárgy, és akárcsak az órája, telefonja, kocsija, egyben státusszimbólum is. Értékét fiatalsága, szépsége adja, azaz, hogy mennyire képes utódokat létrehozni és hátországot biztosítania közéletben részt vevő manusznak. (Ezért tartjuk szexuálisan vonzónak a láthatóan termékeny, várandós nőt, annak ellenére, hogy alakja igencsak elüt a szépségideáltól.) Randa, elvakult feminináciribancok a kutyának se kellenek, szegények alapvetően ezért feminináciribancok. Ez azonban -mármint a szépség - egy pont, egy tényező, és a többi tényező is szerepet játszik. EZ az, amit a nők túlértékelnek, mivel rendszeresen tévednek, mert azt hiszi, majd elhagyják őket egy még szebbért. Marhaság. Ha benne van a csaj egy -tól-ig kategóriában, akkor pipa, és a többi tényező dönt, nem a szépség. Innentől az már nem számít. Szerencsés történelmi fejlődésű országokban, mint pl. magyarisztánban közmondásosan a fiatal nők több mint 90%-a szép, úgyhogy ez igen korlátozott versenyelőny. Ezért is csaj hülye vicc a szépségverseny intézménye, a felvonuló lányok mind szépek, hogy lehet dönteni? Objektíven: sehogy. Kb. úgy, hogy a krokodil zöldebb vagy hosszabb. (Mellesleg zöld krokodil nincs, a zöld fajok mint gaviálok vagy kajmánok). Innentől a többi tulajdonság dönt, főleg az ész meg a rátermettség, a belső adottságok. Mert ostoba nő minek? Dugni? Arra van gumiból is, felfújható, az olcsóbb.

(Mellesleg a férfi ideális esetben a vagyontárgy neje mellett megprükcsöl még annyi nőt, amennyit még tud, és bármelyiket, amelyik egy fokkal kevésbé ronda, mint egy szovjet tehervonat, mert evolúciós programja a törvényes utód mellett a MINNÉL TÖBB utód irányába hajtja. Ezért van az, hogy többnyire randább nővel csalja a nejét mindenki, és idegenben, nem viszi haza. És nem érdekli, felesége kiről álmodozik, a lényeg, hogy ne dugjon félre. Nincs még olyan régen DNS teszt, hogy a kakukktojásveszélyt ki ne iktatta volna.)

A nőnek ellenben olyan férfi kell, aki biztonságot ad leendő utódainak, mert ő nem tud százezer gyereket csinálni, ezért neki stabilitást adó férfi kell, és egy egészséges genetikai állomány gyermekei apjának. Ezért megy hozzá egy vén milliomoshoz, és csalja odahaza jóképű palival. Lásd: Palicsák Tímea és Dobó Kata őszinte szerelme A. Vajna iránt. (És mellékesen k..rvára nem érdekli, hogy a gazdag férje kit kefél még, ha nem akar elválni és elvenni tőle a bankkártyát.)

Senki nem akar butát. A buta nem jó semmire. Még dugni se tud rendesen. Magánál butábbat nem akar senki, más kérdés, ha a mérce IQ 80, akkor az "okos" kritériuma az IQ 81 lesz. De az intelligencia ugyanolyan párválasztási kritérium, mint a többi belső érték. Senki nem ad fel úgy házassághirdetést, hogy kifejezetten és célirányosan olyan nőt keresek, aki nem tud főzni, még a Gundel főszakácsa se. Senki nem keres házsártos vagy dilis tyúkot. Még a mazochista se, inkább elmegy egy BDSM domina prostituálthoz, azt nem kell hazavinni utána.

Aztán jön a való világ, és beleszarik a ventillátorba.

A valóság meg az, hogy alfa férfinek alfalány jut, "futottak még" kategóriás pasasnak, meg ha szerencséje van, akkor egy kapafogú gizi három agysejttel, mint a szerzőnek is, amikor a cikkben dicsekszik egyetlen nőkapcsolatával, vagy ha még ennyi mázlija sincs, akkor marad marok marcsa. Tőle legalább nem lehet trippert kapni, legfeljebb körömgombát. Az átlagember pedig mérlegel , válogat a csajok közzül, és összetett szempontrendszer és kompromisszumok alapján dönt. Legalábbis azt hiszi. Valójában az a csaj lesz a felesége, aki őt kiválasztotta, csak ha a nő okosabb egy örvényféregnél, akkor simán elhiteti a pasassal, hogy a pasas választotta őt. A lúzereknek marad a buta, aki nem kellett másnak.

Innentől kezdve az értelmes emberekhez való vonzódásról írni kábé annyi, mint a hófehér toyotás királyfiakról meg a nyakigcomb jómellű rózsásajkú pipikhez való vonzódásról. Ez nem szexuális preferencia, hanem kritérium.

Ez csak olyanok számára "jelenség" akik perverzek, mint szerzőnk, és mellesleg puncihoz akkor jutnak, mikor meghal az anyjuk, és rájuk hagyja."

Ennyi lenne az előző bejegyzésem cáfolata, avagy "szétszedése". Köszönöm szépen, csak annyit nem értek, miért kell egy bejegyzést "szétszendni", "megcáfolni", közben meg a lehető legtöbbet trollkodni, és személyeskedni, amikor ráadásul nem is ismer, egy posztomat sem olvasta ezen kívül. Ja, és egyébként "vad vérnyúl" a nickje, persze anonim módon futja az ámokot. Nem másoltam be a felmenőim sűrű emlégetését negatív értelemben, és a személyes sértegetésit sem, amit először nem vettem komolyan, majd megpróbáltam szép szóval, végül elhallgattam. Ez használt egyedül. Egyébként egészen más miatt maradtam szabadságon, minthogy vele foglalkozzak, de így alakult, és csak gondoltam megírom, hogy trollok mászkálak a Reblogon.