Egy újabb angol nyelvű novellám összefoglalásával kezdeném, aminek a főszerelplője valahogy elzüllik, falusi suttyó lesz, és az ufó-látásaival tud csak feltűnést kelteni a helyi "közösség"-ben. Na, és mi van, ha magamról írtam? Na és mi van, ha tényleg láttam? Igaz, pszichózisban voltam, de most türelmesen próbálok magyarázni, mint apámnak, pszichózisban SEM létezik olyan, hogy olyat látunk, ami nincs ott, hanem csak akusztikus hallucinációk vannak, téveszmék, és elképzelése valami borzasztónak, amire ha hajlandóak vagyunk ránézni, kiderül, hogy nem is az, aminek gondoljuk. Na, és azt az ufót úgy láttam meg, hogy 1 hang visszaparancsolt a szobámba "feküdj vissza!", én állig betakaróztam, nem tudtam mi fog következni, csak bámultam kifele, az ablakon csak egy madárszar volt, de én azt egy spermacseppnek gondoltam, meg még sok mindent gondoltam, és akkor TISZTÁN MEGLÁTTAM azt az ufót, tényleg csészealj formája volt, és körkörös sugarakat, vagy sugárzást bocsá(j)tott ki magából. Közvetítettek valamiféle üzenetet is, aminek az volt az értelme (ezért már nem vállalok felelősséget, nem úgy, mint a LÁTVÁNYÉRT), hogy a leglassabb gént, mármint a skizofrén gént keresik, és mivel találtak 1 skizofrén emberpárt, valamiért el akartak vinni a "hajójukon". Persze közben kiderült, hogy Anikó nem is really skizofrén, csak egy enyhe beütéssel, szóval eltakarodtak... Szerintem csendespihenő után még folytatom, úgyhogy LiteraGeek, kérlek, ne reklamálj, ha változtatok a szövegen :)).
Ja, ha valaki addig is aggódna miattam, Kancsev/Kancsal azt mondta (magától), hogy lassan beszélhetünk a hazamenetelről... :Đ
