Hát, letelt a 2 hét egybefüggő szabadság, amit kötelező kiadni egyesek szerint. Nem teljesen tudtam összeszedni magamat ezalatt az idő alatt, valamelyest enyhült a munkaundorom, de nem eléggé. Ez távol áll attól a "feltöltődés"-től, amiről beszéltek nekem, hogy "jó lesz", meg amiért az egész, gondolom, ki van találva. Pénzügyileg totálisan le vagyok égve egy héttel a fizetés előtt. Úgy gondolom, kevés már nekem az a 46630 fizetés, meg az 50115 rokkant nyugdíj, ebből nem tudok kijönni. Ráadásul ilyen "kényszer-spórolásban" vagyok, apám nem adja ide a nyugdíjat, csak egy részét. A többit elteszi, mondván, hogy ez a spórolt pénzem, mivel szerinte eliszom. Hát, szoktam. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, pedig én újabban a boldogságot már csak pénzben mérem, hogy el tudjak annyit költeni naponta, hogy jól érezzem magam. Ez maradt.
Ja, amúgy egy éves ez a blog is, ez a zene meg pont idevág:
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Gyerekkoromban poénból kis magazinokat szerkesztettem szabadidőmben. Most komm-médiára járok egyetemre. Vagyis elvégeztem az újságíró szakot (BA). Ha valaki tud valamilyen jó MA szakról, most szóljon, vagy tartsa magában örökre!